Flava Works ügy: a jogellenesen feltöltött videók beágyazása nem valósít meg jogsértést

Ahogy arról korában hírt adtunk, nagy port kavart amerikai szakmai körökben tavaly nyáron egy bírói döntés, amit a copyleft mozgalom a közelmúlt egyik legnagyobb győzelmének tart. Egy peres ügyben hozott másodfokú határozat alapján a videók ún. beágyazással történő belinkelése nem ütközik az amerikai szerzői jogba.

Flava Works ügy egy a gyakorlatban tömegesen előforduló szerzői jogi peres ügyként indult. A felperes a Flava Works egy felnőtt filmek készítésével és forgalmazásával foglalkozó társaság a filmjeit úgy teszi elérhetővé az interneten, hogy azok megnézéséért fizetni kell. Ezt kerülték meg a myVidster.com videómegosztó oldal (social bookmarking oldal, a felhasználók összegyűjthetik kedvenc videóikat az oldalon anélkül, hogy feltöltenék azt) felhasználói azzal, hogy a videókat olyan oldalakról tették ingyenesen elérhetővé, ahol eleve jogellenesen voltak feltöltve.

Ennek a technológiai háttere leegyszerűsítve annyi, hogy ún. beágyazással (embedding vagy inline linking) teszik fel a videókat, ami azt jelenti, hogy az egyszerű linkeléssel ellentétben a videót azon az oldalon lehet megnézni, ahol a belinkelés történik, viszont maga a videó tartalom az eredeti oldal szerveréről kerül letöltésre, tehát a webböngésző a videó lejátszásakor legalább két szerverrel áll kapcsolatban vagy két szervertől tölt le adatokat. Amellett, hogy a myVidster.com-on a Flava Works-szel ellentétben ingyenesen lehetett a videókat megnézni, a myVidster.com-nak reklámbevételei is voltak abból, hogy a videókat ezen és nem az eredeti oldalon nézték meg a felhasználók.

A Flava Works felszólította a MyVidster.com-ot a jogsértő videók levételére, ennek azonban a myVidster nem tett maradéktalanul eleget, azt válaszolta, hogy a beágyazott videók tekintetében azt a személyt kell felszólítani, aki azt a szervert működteti, ahonnan a videókat lejátszák. A Flava Works 2010-ben perre vitte az ügyet, a bíróság első fokon (az eljáró bíróság a United States District Court for the Northern District of Illinois, magyarul talán llinois Északi Kerületének Kerületi Bírósága, ahol John Grady egyesbíróként ítélkezik az ügyben) 2011 júliusában megállapította a szerzői jogok közvetett megsértését (contributory (copyright) infringement) és megállapította, hogy helye van előzetes intézkedésnek.

A közvetett jogsértés egy common law jogintézmény, ami – a szabadalmi és védjegyjoggal ellentétben – az Egyesült Államok szerzői jogában nincs kodifikálva, azt teljes mértékben az esetjog dolgozta ki. A közelmúlt idevágó meghatározó ítéletei valószínűleg nem ismeretlen a blogunk olvasói számára: többek közt a Napster ügyben, a Grokster ügyben és a Betamax vagy ügyben tett bírói megállapítások alakították ezt a jogintézményt.

Megállapításának egyik alapvető feltétele, hogy a közvetett jogsértést megvalósító személy tudatában legyen a jogsértésnek és saját tevékenységével hozzájáruljon jogsértő cselekményhez vagy ő maga indítsa azt meg. A bíróság az alapján, hogy a Flava Works gyakran ugyanazokra a videókra vonatkozóan is több felszólítást is küldött a videók beágyazásának abbahagyására,  úgy találta, hogy a myVidster.com megfelelő tudomással rendelkezett ahhoz, hogy hozzájáruljon a jogsértéshez közvetett jogsértés formájában azzal, hogy ösztönözte felhasználóit a jogsértő beágyazó hivatkozásra (tehát a videók ilyen módon történő belinkelésére), valamint nem tette meg a szükséges intézkedéseket a felhasználók jogsértésének korlátozására (pl. nem volt szerzői jogi figyelmeztetés az oldalon).

Amennyiben a határozat jogerőre emelkedett volna és a joggyakorlat elfogadta volna azt, az újonnan megállapított felelősség alapvetően változtathatná meg a nagy videómegosztó oldalak működését és lehetőségeit, így a legnagyobb érdekelt társaságok, a Youtube-ot működtető Google és a Facebook az ügyben amicus curiae levelet küldött a bíróságnak, ahogy tette azt az Amerikai Mozgókép Szövetség (MPAA), valamint az Electronic Frontier Foundation (EFF) elnevezésű jogvédő szervezet is. A Google és a Facebook két olyan társaság, amelynek alapvető érdeke, hogy a beágyazás jogi megítélése ne legyen hátrányosabb a jelenleginél. A Youtube-nak több millió videója van beágyazva más oldalakra, a Facebooknak pedig a más oldalakon elhelyezett Like és Recommend gombok, illetve a Facebook oldalon játszható játékok vannak beágyazással hivatkozva. Nagyon fontos érvet vet fel a Google és a Facebook közös amicus levele: az internet (a web) struktúrája a hivatkozásokon alapszik. Abban az esetben, ha maguk a hivatkozások is jogsértőek lehetnének, annak rendkívül kártékony hatása lehetne az internet működésére és fejlődésére nézve. Az MPAA képviseli a nagy hollywoodi filmstúdiókat, amelyeknek az az érdekük, hogy filmjeik terjesztését a lehető leghatékonyabban kontrollálja.

A jogi probléma hasonlít a Perfect 10 kontra Amazon perre, amire az alperes, valamint a Google és a Facebook is hivatkozik. Ebben az ügyben a Google képkereső funkciója kapcsán merült fel a jogsértés lehetősége. A bíróság kialakította az ún. szerver tesztet, ami alapján a jogsértés csak abban az esetben állapítható meg, ha az – ugyanúgy beágyazással – belinkelt képek magának a belinkelő (tehát a képet feltüntető) oldalnak a szerverein találhatóak. Ez az érvelés a Flava ügyben is megállhatná a helyét, de a felperes szerint fontos különbség a két eset között az, hogy a Google esetében a keresés, így a képek belinkelése teljesen tartalom-semleges (vagyis mindig az adott keresés függvénye), a myVidster.com esetében pedig a felhasználók választják ki a beágyazandó videókat és a videók nagy része szerzői jogot sért.

A határozat másodfokon a 7th U.S. Circuit Court of Appeals nevű bíróság elé került, a háromtagú testületben eljáró bíróság egyhangú határozatát az a Richard Posner szerkesztette, aki rendkívül elismert szerzői és jogelméleti jogász az Egyesült Államokban. A bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte.

A fellebbviteli bíróság határozatát a Matthew Bender & Co. kontra WestPublishing Co. ügyben kialakított tesztre alapozta, vagyis arra a kérdésre, hogy a myVidster.com eljárása ösztönözte-e vagy elősegítette-e a jogsértést. A bíróság válasza erre az volt, hogy a myVidster.com pusztán abban segített, hogy a felhasználói megtalálják a jogsértő módon feltöltött videókat, magában a jogsértésben nem működött közre. Még az a körülmény sem változtat ezen, hogy a myVidster.com a reklámjaival egyértelműen hasznot húzott a jogellenesen feltöltött videók beágyazásának engedélyezésével (illetve annak tiltásának hiányával). A jogsértést kizárólag az illegális feltöltés valósítja meg ebben az esetben. A bíróság szerint más lenne a helyzet, ha a myVidster.com arra hívná fel a felhasználóit, hogy ágyazzanak be illegálisan feltöltött videókat, mert ez az ösztönzés már megalapozná a közvetett felelősséget.

Posner bíró határozatával kapcsolatban minden cikk megemlíti, hogy az analógiákat meglehetősen szokatlan bátorsággal használja a határozat szerkesztője. Az amerikai és egyáltalán az angolszász jogban sokkal gyakoribb az analógia használata, mint a kontinentális jogban, nem csak a jogi analógiák tekintetében, de mint retorikai eszközöket is előszeretettel használják. Posner bíró a myVidster.com eljárását egy helyen egy újsághoz hasonlította, ami olyan mozik műsorát tartalmazza, ahol jogsértő módon mutatnak be filmeket. Egy másik helyen egy könyv könyvesboltból történő ellopásához, majd elolvasásához hasonlította, amit morálisan szintén elítélendőnek tart, de nem szerzői jogi jogsértésnek. Szerinte a myVidster.com szervere olyan, mint egy telefonközpont, ami nem tesz mást, mint összekapcsol két telefonvonalat: a jogsértő videót tartalmazó szervert és a felhasználó számítógépét.

Fontos leszögezni, hogy a Posner-féle határozat csak az előzetes intézkedésre vonatkozik, az elsőfokon eljáró bíróságot nem köti a beágyazás szerzői jogi megítélésében, így a közvetett felelősség tekintetében máshogy is dönthet még John Grady bíró.

Linkgyűjtemény


Határozatok és beadványok


Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.