Lendületben a könyvtárak

Soros posztomat egy nagyon jeles eseményhez igazítottan publikálom, habár tartalma folyamatosan bővült. A minap ugyanis díszes konferencia keretében mutatták be Parlamentünk Felsőházi üléstermében a Digitalizált Törvényhozási Tudástár (DTT) névre keresztelt digitális könyvtári adatbázist. Ugyanakkor az elmúlt hetekben bővelkedtünk ehhez hasonló, könyvtári berkekből származó kiváló hírekkel.

Habár a DTT az apropója a publikálásnak, szeretnék időrendi sorrendben haladni a továbbiakban. Így elsőként essék szó az Országos Széchenyi Könyvtár által indított ELDORADO projektről. Mint az október legvégén bejelentett program neve is jelzi, az OSZK célja nem más, hogy a forrásoktól roskadozó polcain található tartalmakat szép sorjában digitalizálja és azokhoz meghatározott keretek között hozzáférést engedjen. A projekt az “Elektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa, és Dokumentumtárának Megvalósítása az Országos Széchényi Könyvtárban” hivatalos címet viseli. Ahogy a kapcsolódó sajtóhíradásban olvashatjuk:

“Az ELDORADO-projekt célja, hogy a felhasználók digitális formában, jogszerűen hozzájuthassanak a szerzői jogi védelem alatt álló, illetve e védelem hatálya alól kikerülő dokumentumokhoz a magyar könyvtári információ és dokumentumszolgáltató rendszer részeként működő, a projekt keretében megvalósuló szolgáltatás-rendszer használatával.”

Ezek alapján a felhasználóknak arra nyílhat majdan lehetőségük, hogy 4 millió dokumentumból rendeljenek elektronikus példányt, avagy kölcsönözze ki azt e-könyv formátumban. A kommüniké persze – nagyon helyesen – hangsúlyozza azt is, hogy “akár” a szerzői jog által védett művekből is igényelhető példány, nem csak a public domain művekről. Ebben az esetben komolyan kell venni a hatályos szerzői jogi törvény rendelkezéseit, nehogy bárki belefusson ismét egy kellemetlen jogvitába (lásd a Digitalizációs keresztes lovag történetét). Legnagyobb örömömre az a megtiszteltetés ért, hogy ebben a projektben magam is részt vehetek, épp a szerzői jogi vonatkozások kapcsán igyekszek majd hasznos tanácsokkal segíteni az OSZK munkáját. Bízok benne, hogy a két éves projekt végére nagyon sok pozitívumról számolhatok majd be.

Áttérve immáron munkahelyem egyetemi könyvtárára, kiváló hírekről tartottak sajtótájékoztatót a szegedi Klebersberg Könyvtárban (nekem csak TIK) november 9-én. Eszerint három új adattár vált hozzáférhetővé bárki számára Contenta gyűjtőnév alatt. A projekt keretébe a TIK munkatársai nagy teljesítményű szkennerük segítségével több százezer oldal terjedelemben digitalizálták az összes szegedi egyetemi folyóiratot, tudományos actát és évkönyvet, az egyetemtörténeti jelentőségű kiadványokat, hallgatói lapokat, valamint a digitálisan elérhető különféle periodikákat. A Contenta keretében ugyanakkor az összes szakdolgozat és a doktori értekezések is kereshetővé váltak. (Aztán ha valaki úgy gondolja, hogy ez alapot adhat a plagizálásra, kétszer is fontolja meg, mit tesz. Ha a kéziratok ily módon hozzáférhetők, akkor nem csak a diákok lelhetnek erre rá.) S ez a lépcső még csak az első volt, mert a TIK szkennere révén a jövőben még oldalak százezreit lehet majd a jövőben a közönséghez juttatni.

Végül essék szó a záróeseményről. December 5-én gyönyörű parlamenti épületünk díszes Felsőházi üléstermében mutatta be az Országgyűlési Könyvtár a Digitalizált Törvényhozási Tudástárat (OGYK DTT). Már 2010-ben lehetett olvasni arról, hogy az OGYK monstre digitalizálásba kezd, hogy a repertoárjában fellelhető tartalmak során tegyen – meghatározott korlátok között – hozzáférhető többek között magyar jogforrásokat, könyveket, folyóiratokat, országgyűlési dokumentumokat. Ugyan a szerzői jogilag védett tartalmakhoz nem lehet általános jelleggel hozzáférni (ez ne lepjen meg senkit), a régi források iránt érdeklődő kutatók (de még egyszerű olvasók is) végeláthatatlan adathalmazra – nagyjából 2 millió oldalnyi terjedelemben – lelhetnek. (Sok esetben még a pesti utat is megspórolhatják azok, akiknek az OGYK-ba kellene utazniuk egy-egy forrásért.) A tegnapi rendezvényen egyébként a projektet az abban szervesen részt vevő vezető kollégák mutatták be, köztük a releváns szerzői jogi kérdésekkel is megismerkedhettek a jelenlévők. (Az eseménnyel kapcsolatban lásd a Híradó összefoglalóját, valamint az SG.hu cikkét.)

A könyvtárak tehát lendületben vannak. Az elmúlt években és az előttünk álló években is százmilliók áramoltak/áramlanak a fentiekhez hasonló programokba, mely a kulturális örökségünk megőrzését és az eredményeknek a társadalom felé történő visszacsatornázását célozzák. S mindez talán még tovább is fokozható lesz. Bár erre már utaltam, és a színfalak mögött már megkezdődtek a párbeszédek, bízok abban, hogy a szerzői jogi aggályok lehető legoptimálisabb megválaszolásával e fronton is könnyíthetünk a könyvtárakra helyeződő nyomáson. Mert jelenleg az a veszély fenyeget, hogy az internet korában a jelenlegi jogszabályi keretek gúzsba kötik a könyvtárakat, s elveszthetik a megőrzés és a tájékoztatás kapcsán játszott (játszandó) szerepüket. A szerzői jogok minél teljesebb védelme mellett tehát meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy kulturális lerakataink minél közelebb kerüljenek potenciális látogatóikhoz: ha a jövőben nem is kizárólag a fizikai, de az online világban is.
(Amennyiben az elmúlt hetekben bármi más, releváns könyvtári hír ismert volna, amit nem említettem, várom a kommentek között a linkeket, beszámolókat. Tudjunk minél több projektről minél többen!)

Kommentek:

komment

6 gondolat “Lendületben a könyvtárak”

  1. Gyömbér Béla says:

    Szerencsére én is ott lehettem a záróeseményen. Érdekes volt szembesülni a digitalizálással összefüggő nem szerzői jogi kérdésekkel is. Mindazonáltal kíváncsian várom, hogy a szerzői jogi kérdéskör tekintetében milyen gyakorlati megoldások várhatóak a korábban felvetett problémák megoldására.

  2. Unknown says:

    Ha nagyon sarkítva szeretnék fogalmazni, akkor könyvtáros szemmel le a kalappal az OGYK teljesítménye előtt. De amíg a digitalizált állomány mintegy húsz százaléka érhető el az OGYK falain kívülről felhasználói szemmel sajnos nem sok értelmét látom a szolgáltatásnak… A szerzői jog legnagyobb dicsőségére válik felhasználói szempontból szinte okafogyottá a hatalmas tartalomfejlesztési projekt. Amíg legálisan minimum nem lehet megteremteni, hogy a könyvtár regisztrált olvasói vpn-nel elérjenek mindent, addig nincs miről beszélnünk… Olyan ez mint ha nem csináltak volna semmit!!! Nagyon alaposan hozzá kellene igazítani a szolgáltatást a való élet realitásaihoz. Rákényszerítik a jog erejével az embereket az illegális tartalomfogyasztásra, illetve kiiktatnak minden legális elérési lehetőséget a könyvtár falain kívül, ez az igazi abszurdum. A digitalizálásnak a helyhez kötött szolgáltatások esetében nincs is igazán értelme, hiszen a hosszú távú megőrzés gyerekcipőben jár még… Ebből a képtelen helyzetből viszont a társadalomnak kollektív szinten inkább előbb, mint utóbb nagyon elege lesz, a kalózpártok s ideáik már a spájzban vannak… A legális tartalomszolgáltatási modellekből nyugaton pedig egyre nagyobb pénzek jönnek, be az USA-ban a nagyságrendje utoléri az illegális tartalmak forgalmát. Paradigmát kell váltani… Persze a könyvtárosok ebben tehetetlenek. Társadalmi összefogással kell megdönteni ezt a jelenlegi szerzői jogi rezsimet, teljesen új alapokra helyezve azt. A felhasználó és/vagy a tartalomszolgáltató kompenzálja a szerzőt és a kiadót, de ilyen hatalmas adatbázisok esetén a nyílt hozzáférés magától értetődő kellene, hogy legyen… Pláne úgy, hogy a DTT esetében nagy többségében közpénzből működő intézmény tartalomforrásairól van szó, melyeknek létrejöttét szinte kizárólag az adófizetők finanszírozták…

  3. Gyömbér Béla says:

    Véleményem szerint a digitalizálási projekt elsődleges feladata volt a hosszú távú archiválás. Különösen így van ez, ha belegondolunk, hogy elsődlegesen az 1867 és 1945 közötti művek kerültek feldolgozásra. Az ebből az időszakból származó nyomtatott források, bár nem vagyok könyvtáros, de úgy gondolom, hogy különösen sérülékenynek és nehezen pótolhatónak tekinthetőek. De ennek oka volt természetesen a későbbi művek szerzői jogi védelme is.

    A probléma nem az, hogy ne lenne meg a szándék a teljesen nyílt hozzáféréshez ilyen mértékű adatbázis esetén, hanem az, hogy a szerzők és a kiadók hogyan lesznek kompenzálva az esetleges nyílt hozzáférés esetén.

    Erre jelenleg nincs olyan megnyugtató megoldás, ami minden félnek kedvező lenne. Ha egy ingyenes és korlátlan alternatívát alakítunk ki, akkor a fogyasztó természetesen azt fogja választani. Egy ilyen jellegű szolgáltatással a könyvkiadó sem a hagyományos formátumú megjelenéssel, sem pedig a fizetős e-book szolgáltatással sem tud versenyezni.

    A helyhez kötött szolgáltatás a véleményeddel ellentétben nem jelenti feltétlenül azt, hogy a felhasználónak ne jelentene segítséget. Hogy más előnyt ne említsek: a jövőben várható, hogy a felhasználó bármely kedvezményezett intézményből lehívhassa a tartalmakat. Így nem kell feltétlenül Budapestre, sőt a kicsit távolabbi jövőben talán Magyarországra sem kell utaznia. A digitalizált könyvek META adatai jelenleg is kereshetőek már a TEL és/vagy az EUROPEANA projektek online felületén. Így forráskutatásra is kiválóan alkalmas.

    Hogy az archiválás, a nyílt, de részben zárt láncú hozzáférhetővé tétel (több a korlátlanul hozzáférhető tartalom, mint a korlátozott), ennek online felületének a kialakítása, az európai projektekhez való csatlakozás megéri-e az adófizetők pénzét, az egy nehezen megítélhető kérdés.

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Unknown kommentelő és kedves Béla,

    nagyon köszönöm, hogy elkezdtetek beszélgetni a témáról, Béla persze kellemetlen helyzetbe hozott, mert sok mindent már elmondott abból, amivel én készülni akartam. Ezért inkább már csak egy olyan vetületére reagálnék a névtelen kommentelőnek, amire Béla nem tért ki.

    "Társadalmi összefogással kell megdönteni ezt a jelenlegi szerzői jogi rezsimet, teljesen új alapokra helyezve azt." Ez a mondat az igazi probléma.

    A szerzői jog jelenlegi rendszerében a felhasználásnak – most lebutítom – van pár útja: 1. szabad felhasználás, amire mindenki vágyik, de nem lehet korlátlan, hiszen a szerzői jognak nem elsősorban a fogyasztót kell kényeztetnie, hanem az alkotót; 2. engedélyezett felhasználás: van, amit a törvény alapján a felhasználó az alkotót kikerülve (de nem a közös jogkezelőt megkerülve!) végezhet, és van, amihez engedély kell; 3. vannak az első kettőbe nem sorolhatók, melyek azonban jogellenesnek tekinthetők (majdnem minden esetben – CC, open source stb. is ismert, sőt van akinek eleve nem áll szándékában érvényesíteni a jogait).

    1. Jeleztem: ez nem lehet korlátlan, ugyanakkor én is úgy látom, jelenleg nem elég rugalmasak a rendelkezésre álló eszközök. Hamarosan blogolni fogok egy kapcsolódó kérdésről, ott erről a részről többet olvashatsz majd. (Csak előre jelzem, egyesek komoly problémának látják, ha "rugalmasabb" szerzői jogot akarunk még, mert úgy vélik, hogy a rugalmasság szükségképpen a szerzők érdekeit fogják csorbítani. Alapvetően igazuk van.)

    2. E ponton én csak egy dologra utalnék, s erről Béla is értekezett. Jelenleg nem feltétlenül az a baj a szerzői joggal, hogy rossz lenne (értsd: nem elég flexible, rosszak a szabad felhasználási esetkörök), sokkal inkább az – meglátásom szerint – hogy a jogosultak és a felhasználók, illetve egyéb közvetítők között nincs reális kommunikáció. Nem látok egyelőre meggyőző bizonyítékot arra, hogy a kiadók (csak hogy a könyveknél maradjunk, de a példa bővíthető lenne másokkal is) nyitottak lennének a könyvtárakkal való együttműködésre. Üdítő példák kibontakozóban vannak, a jövőben erről is írok majd (ha konkretizálódnak az események). Ugyanakkor a DTT rendszerében, amikor azt látjuk, hogy egy tartalom jogvédett, és ezért nem érhető el, nem az a nagy baj, hogy "szemétség, miért nem tölthetem le magamnak ingyen azt, amit valaki megírt és kiadott", hanem az a baj, hogy erre a könyvtárak (és most csak róluk beszélek!) nem kaptak eddig jogot a kiadóktól (és akkor sem ingyenes letöltést kínálva). Én úgy hiszem, hogy a könyvtáraknak igenis szerepet kell szánni a könyvek hozzáférhetővé tétele terén, különben bajba kerülnek (és ezzel együtt a társadalom is). De ez nem a szabad felhasználások korlátlan bővítésével érhető el (hangsúlyozom: némi rugalmasság persze igenis kell a digitális korra).

    3. Hogy az illegális felhasználások megerősödtek, az pedig csak részben köszönhető a fenti két pontnak. Tegye a szívére a kezét mindenki, és őszintén mondja meg: csak azért nem jár könyvtárba, csak azért nem vesz filmet DVD-n, csak azért tölti a zenét torrent oldalakról, mert a személy szerzői jog avítt, a kiadók pedig mind ki akarják fosztani az embereket? Ha valaki erre a kérdésre igent válaszol, az vagy hazudik vagy nem látja át a helyzetet. (Sok idő menne el azzal, hogy ezt itt folytassam, de ajánlom mindenki figyelmébe A fájlcsere dilemma című könyvemet, erről is írtam benne.)

    No, hosszúra nyúlt, de örömmel folytatom a diskurzust, ha van rá igény.

    Üdv,
    MP

  5. Németh Márton says:

    Jó lenne ezt a diskurzust folytatni. A fő probléma a megfelelő üzleti modellek hiánya. De ebben benne van például az e-bookok és egyéb online kulturális termékek áfájának kérdésköre is. Kommunikáció tényleg nincs kiadók és felhasználók között. A könyvtárak felé már elindult valami, de az is leginkább a süketek párbeszédére emlékeztet sajnos egyelőre. Persze a kompenzációhoz pénz kell, s lényeges pont, hogy ki állja a cechet. Látnivaló, hogy Nyugat-Európában egyre inkább kristályosodnak ki azok a megoldások melyek kompenzáció fejében garantálják a szabad hozzáférést a jogvédett források egyre nagyobb hányadához legalább a felsőoktatás, kutatás résztvevői számára. Tipikus példái ennek a DTT-hez hasonló adatbázisok. Angliában a BBC archívumából külön szolgáltatást építenek oktatási-kutatási célokra, ahol a szolgáltatást igénybe vevő egyetemek fizetnek átalánydíjas kompenzációt beépítve a szolgáltatás árába.
    Az anyagi háttérről meg annyit, hogy amíg ennyi értelmetlen, illetve túlárazott presztízsberuházásra szórják el a pénzt itthon, senki se állítsa nekem, hogy csak azért tudják garantálni a kompenzációt, mert gazdagabbak nálunk… A kiadók kollektív megalázásaként megjelenő Nemzeti Könyvtár sorozatról már nem is beszélve. Mindezt azok után, hogy a tudományos szakkönyvkiadást az állam mintegy évtizede nulla forinttal támogatja! Így a kiadók elkeseredettsége is érthető, a piacuk zsugorodik, s ha újabb résztvevőkkel kell ilyen helyzetben megosztani a tortát, már a túlélésük lehet a tét. Lassan nem hogy koherens, hanem semmilyen kultúrpolitikája sincs ennek az országnak, így pedig a kihívások nem kezelhetőek. Még ott is nagyon nehéz zöld ágra vergődni a kiadóknak a könyvtárakkal (Dánia, Svédország) ahol kultúrpolitikai akarat, a résztvevők szándéka, s a pénzügyi háttér is adott hozzá…
    Szemmel látható, hogy megfelelő kompenzációs mechanizmusok esetén, egyes esetekben kombinálva a felhasználók jelentős hányada számára megfizethető díjszabással, az illegális felhasználás aránya rohamosan kezd csökkenni.
    A hosszútávú megőrzése az archív anyagoknak tényleg nagyon fontos, központi kérdés. A szabványos metaadatokkal való ellátás, melynek révén nemzetközi tartalomszolgáltató hálózatokba illeszthetőek ezek az adatok (illetve szemantikus webes alapon is feldolgozhatóvá válnak) úgyszintén Az igazi gond az, hogy a jelen technikai platformokon tényleg mennyire hosszú távú megoldásokat tudunk kínálni. Európa szerte ez egy igen kurrens probléma.

  6. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Szia Márton,
    á, te vagy az! Örülök, hogy folytattad a gondolatmenetet, értékesek az észrevételeid, melyekkel – főleg a kultúrpolitika teljes hazai csődje kapcsán – egyet tudok veled érteni.
    Köszönöm a hozzászólást!
    P

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.