Schmitt jelentés: “Copy: right!”

2012. január 11-én bombaként robbant a hír, hogy Magyarország államfője, dr. Schmitt Pál vélhetően plágium útján jutott 1992-ben kisdoktori címéhez. A HVG riportjával kapcsolatosan hosszasan értekeztem a kérdésről. Reméltem akkor, hogy a témát lezárhatom, mivel bár egyértelműen szerzői jogilag releváns tettről beszélhetünk, idehaza mindenki a politika szemüvegén keresztül kívánt a helyzetre tekinteni. 2012. március 27-én azonban nyilvánosságra hozta a “Schmitt bizottság” (hivatalosan Tényfeltáró Bizottság) a vitatott doktori értekezés körüli vádak vizsgálatáról készített jelentésének összefoglalóját. Úgy döntöttem, ismét véleményt formálok.

Az öttagú bizottság által közzétett három oldalas összefoglaló szerzői jogilag releváns része a 2. oldal közepén kezdődik. A legfontosabb megállapítások a következők:

1. “A dolgozat szerzője a kisdoktori értekezés szövegében sehol nem használta a forrásmunkákra történő közvetlen

Schmitt

Forrás: Köztársasági Elnöki Hivatal

utalást.” Szerzői jogi előadásaim alkalmával mindig kiemelem: a forrásmegjelölés az idézés, mint szabad felhasználás, egyik (talán épp legfontosabb) feltétele. Enélkül a felhasználás a forrásmű jogosultjának személyhez fűződő jogait sérti.

2. “Nem használt a szövegben idézőjelet, szövegközi szerzői név megadását, lábjegyzetet vagy végjegyzetet.” Ezek a megállapítások ugyancsak a forrásmegjelöléshez kötődnek, annak intézményes, tudományos berkekben elfogadható formáira utalnak. Mondhatni mindegy, hogyan, csak beazonosítható legyen a felhasznált gondolat, szó szerinti idézés vagy épp fordítás. E formai feltétel megvalósításának elmulasztása az idézés/felhasználás jogszerűtlenségéhez vezet.


3. “A dolgozat 34. oldalától az 50. oldaláig teljes szövegazonosságot tartalmaz” Klaus Heinemann művének egy részletével. Ezt hívják – forrásmegjelölés híján – plágiumnak a szerzői jogban.


4. A jelentés – anélkül, hogy idézném e helyütt – konkrétan említi, hogy két diagram és hét táblázat is megegyezik Nikolaj Georgiev könyvének két diagramjával és hét táblázatával. Könnyen lehet, hogy a kérdéses diagramok és táblázatok önmagukban szerzői jogvédelemre nem jogosító tényeket összegeznek. E ponton a jogellenes felhasználást az azonosság ellenére a táblázatok tartalma fényében lehet megállapítani vagy kizárni.


5. “A kisdoktori értekezés mintegy 180 további oldala részeleges egyezést mutat a Gueorguiev (sic!) művel. A két dolgozatban az egyező részek rendkívül szétszórtan szerepelnek. (…) Számos esetben a Gueorguiev műhöz képest kihagyások, összevonásuk pluszban hozzátett mondatok lelhetők föl. A Tényfeltáró Bizottság megjegyzi, hogy az azonosság több esetben indokolt, pl.: sportági definíciók.” Abban az esetben, ha 180 (!) oldal átvételre kerül egy forrásműből, már csak mennyiségi értelemben is túlzó felhasználásról beszélhetünk. Azzal, hogy a forrásműből kihagyott a fordító részeket, összevont mondatokat, akár még a szerzői mű egységéhez (integritásához) fűződő jogot is megsérthette a kisdoktorit készítő Schmitt Pál.


6. “A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak a feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.” E mondat nagyon egyszerűen annyit jelent: a dolgozat szerzője nem tehető felelőssé az általa elkövetett szerzői jogsértésért, a felelősség a dolgozatot befogadó felsőoktatási intézményt terheli. Ezt hívják a magyar nyelvben abszurdnak.


Csupán a biztonság kedvéért egy rövid szerzői jogi háttér: amennyiben a kézirat egyéni-eredeti jellegű alkotás, akkor annak szerzője rendelkezik a belőle fakadó szerzői jogokkal. A hatályos felsőoktatási törvény szerint [48.§ (2) bekezdés] a kézirat átadásával a művön fennálló vagyoni jogok a felsőoktatási intézmény részére átruházásra kerülnek – feltéve, hogy a kézirat elkészítésének feltételeit a felsőoktatási intézmény biztosította [48.§ (1) bekezdés; ez annak fényében, hogy a bizottsági jelentés szerint a “jelentkezés és a doktori értekezés megvédése között mindössze egy hónap telt el”, akár kétségbe is vonható]. Ez a szabály azonban 1992-ben még nem létezett. Ezzel összhangban a kézirat elkészítésével kapcsolatos, bármely korábbi, szerzői jogilag védett alkotás felhasználásáért felelősséggel a kézirat készítője tartozik.


Következésképp a Tényfeltáró Bizottság konklúziója téves. Csak gondoljunk bele. A fenti konklúzió az adó világára lefordítva a következő fiktív tartalommal hangozna (szándékosan kerülöm a pontos szervezetek megjelölését):


“Az adóbevallás szokatlanul nagy terjedelmű valótlan adatbevalláson alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli adóellenőrzés részét kellett volna, hogy képezze. Az adóhivatal szakmai hibát vétett, amikor az adatbevallás hibás voltát nem tárta fel időben, s így a bevallás készítője azt hihette, hogy bevallása megfelel az elvárásoknak.”


[Update (03.29.)] A konklúzió téves volta különösen annak fényében hangsúlyos, hogy a bizottság egyetlen jogász tagja, különvéleményében (melyből a 3 oldalas összefoglaló is több tényállítást szinte szóról szóra átvesz) az alábbiakat írta:

“Mindezek alapján álláspontom szerint az egykori pályázó értekezése az egyetemi doktorátus megszerzésének feltételei közül ‘a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés, vagy a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás’ kritériumainak nem felelt meg. 
Az elvégzett tényfeltáró munka alapján javasolt megvizsgálni az egykori pályázó egyetemi doktori címe visszavonásának lehetőségét és módját, figyelembe véve közjogi méltóságával az Alaptörvény 12. cikkében foglaltak szerint együtt járó védettség adta korlátokat.”

A különvélemény tehát – egyébként helyesen – a jogi felelősséget a szerzőre hárítaná. A bizottsági többség azonban ezt nem így látja. (Az ügy furcsa pikantériája, hogy épp az egyetemhez köthető, “belső” tagok terhelik saját egyetemükre a felelősséget.)

Mindezek után csak azt nem tudom, hogyan fogok a joghallgatóim szemébe nézni csütörtökön, és elmagyarázni nekik, miért is fontos a szerzői jog, és az pontosan mit követel meg idézés és átvétel esetén.

Érdeklődő olvasóknak ajánlom figyelmébe a HVG kapcsolódó cikkét. (És köszönöm, a HVG “merített egyet“.)

Update #1: Március 29-én a Semmelweis Egyetem Szenátusa meglátásom szerint helyes döntést hozott, amikor a tudományt előtérbe helyezve a kisdoktori cím visszavonásáról döntött. Ezzel az ügy ezen része le is van zárva.A bejegyzés címét pedig az alábbiakban módosítanám (de most nem teszem): “DO NOT COPY! RIGHT?”

Update #2: És íme egy kis nemzetközi visszhang a plágiumok európai és amerikai kulturális környezetéről a Plagiarism Today szerkesztőjének a tolmácsolásában:

Kommentek:

komment

30 gondolat “Schmitt jelentés: “Copy: right!””

  1. Névtelen says:

    Jó gondolatok, csak az a baj, hogy egy idő után az ember már semmin nem lepődik meg.

    Még maga az összefoglaló is megállapította, hogy a munka döntő többsége "szabálytalan" másolást tartalmaz (egészen elmés rész a "köszönetnyilvánítás hiánya"), azonban mégsem vonja le a nyilvánvaló következtetést. Aki foglalkozott ilyennel az pontosan tudja, hogy még egy egyszerű szemináriumi dolgozatnál sem tűrnek meg hasonló dolgokat.

    Az a baj, hogy következmények nélkül le lehet írni olyan dolgokat, amelyekről ordít, hogy helytelenek (például az összefoglaló utolsó mondata, mely szerint mindenki hibás, csak a plagizáló szerző nem, mert nem mondták neki, hogy ezt nem szabad). Ahogy jeleztem, én pontosan ezért nem lepődöm már meg semmin.

    A racionális jogi érvelés csak pusztába kiáltott szó egy olyan vitában, amit politikai szinten kezelnek. Sajnos.

    Y

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Y!

    Nem tudom, mennyire jött át a rezignáltság a bejegyzésből, de tökéletesen egy nézőponton vagyunk. Azért is tegnap éjjel írtam, mert nem tudtam elaludni a történet miatt. Ez a történet tisztán jogi kérdés, mégis mindenki tisztán politikai színben igyekszik feltüntetni, holott ez helytelen. Hogyan magyarázzam el a hallgatóimnak a jövőben, hogy a szerzői jognak tegnap óta van egy hagyományos, törvényi (és bírói) dimenziója és újonnan egy politikai is. Ez szomorú, és egy olyan témakört érint, amely a kedvencem…

    Üdv,
    MP

  3. Névtelen says:

    Az adóbevallás szokatlanul nagy terjedelmű valótlan adatbevalláson alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli adóellenőrzés részét kellett volna, hogy képezze. Az adóhivatal szakmai hibát vétett, amikor az adatbevallás hibás voltát nem tárta fel időben, s így a bevallás készítője azt hihette, hogy bevallása megfelel az elvárásoknak."

    Ezzel gyakorlatilag akkor nincs vége a magyar jogrendszernek?

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    A fenti mondat természetesen FIKTÍV, de a jelentősége óriási. A bizottsági érvelést akár a fenti mondatra is alkalmazni lehetne. A kérdésre válaszolva a jogrendszernek nincs vége. A morálon annál inkább el kell gondolkodni.

  5. Dr. Kőhidi Ákos says:

    Az oktatási vetület mellett nem mellesleg devalválódnak a magyar tudományos fokozatok is ezzel…A történet arra is kihatással lehet, hogy külföldön hogyan ítélik majd meg a magyar kutatókat, oktatókat.

  6. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Igen, épp emiatt vagyon a legjobban lelombozódva. Ezek alapján mondhatni nem is értem, miért töröm magam, hogy a készülő könyvem jó legyen…

    Amúgy az előbb járt itt egy kedves évfolyamdolgozóm. Kezébe nyomtam a bizottsági jelentést, és jeleztem neki: a 17 lábjegyzet a dolgozatában nem rossz, de nem elég.

  7. Névtelen says:

    Én is foglalkozom szerzői joggal ügyvédként. Felháborít a BIZOTTSÁG véleménye, hogy a lopás (pálgium) csak akkor büntetendő és jár konzekvenciákkal, ha elkapják az illetőt.
    Mi van ezzel az országgal?! Ez a példakép mostantól?!
    Rettenetesen el vagyok keseredve és megértem a cikkíró dilemmáját is, mit lehet tanítani a mostani hallgatóknak?

  8. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Köszönöm a kommentet. És hadd tegyem hozzá: vajon mit lehet ezek után gyakorló ügyvédként az ügyfeleknek mondani?

  9. Névtelen says:

    De miért nincs vége? A fenti mondatot nem hivatkozhatom? A törvény előtt mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek?

  10. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Jogászként nyilván nem fogom azt mondani, hogy vége a jogrendszernek:-) A fenti mondatot szabadon hivatkozhatod. Épp ez a jogszerű felhasználás:-) A harmadik kérdés már messzire mutat, ilyen irányba nem akarok elmenni.

  11. Névtelen says:

    Talán nincs a világon még egy olyan kuriózum mint Schmitt dolgozata: ilyen hatalmas, álcázott idézet, amely elől és mögül elhagyták az idézőjelet. Egyszerűen utánozhatatlan, ennyire talán senki nem volt még bátor (vagy hülye) a kozmoszban.

    Az alábbiakban véletlenül kiválasztott, egy XIX. és 4 darab XX. századi, jóval 1992 előtti doktori disszertáció szerepel. Csak azért, hogy a nemzetiegyüttműködésrendszere láthassa, idézni, forrást feltüntetni soha, sehol sem szégyen, plagizálni viszont az.

    1. Kezdjük a sort Huttkay Lipót Pázmány Péter magyar irodalmi szempontból című bölcsészdoktori értekezésével 1897-ből. (http://www.archive.org/details/pzmnypterm00hutt) Na mégegyszer: e-z-e-r-n-y-o-l-c-s-z-á-z-k-i-l-e-n-c-v-e-n-h-é-t-b-ő-l. Csaknem 100 évvel a Schmitt lopusz előtt gyönyörűen jelöli azt, ami nem a saját eredménye, egyéb szerzők gondolatait nem lenyeli, hanem kitekintést nyújt rájuk. Azzal takarózni, hogy 1992-ben egy egyetemen (bárhol a világon) nem volt világos a forrásmegjelölés felüntetésének szükségessége a dolgozatokban körülbelül akkora marhaság, mintha azt állítanánk, hogy 1992-ben még nem létezett a kvarcóra vagy a telefon.

    2. LOUIS D. HARTSON – The Psychology of the Club; A Study in Social Psychology (1911). (http://www.archive.org/details/psychologyofclub00hartrich) Itt látható, hogy az idézethez a szerző az idézőjelet az idézett szövegrész elé helyezi, majd az idézet végén az idézetet lezárja (tehát NEM plagizál) és "már" a 20. század elején egy olyan "trükkel" él, ami sem nem lábjegyzet, sem nem végjegyzet: a források megelölését ugyanis a szövegben zárójelek között intézi el. Na, Schmitt (feketemunkása) ezt sem választotta.

    3. RAYMOND H. WHEELER: AN EXPERIMENTAL INVESTIGATION OF THE PROCESS OF CHOOSING (1920). (http://www.archive.org/details/experimentalinve00wheeuoft) A 35. oldalon pl. látható, hogy a szerző Watson megállapítását nem lopja el, hanem hivatkozik rá, mert egy becsületes kutató.

    4. Russell Cooper Drew – Electron paramagnetic resonance studies of gamma-irradiated polypeptides (1961). (http://www.archive.org/details/electronparamagn00drew) Ez a szerző sem Schmittingelt, nem nyelte le kisgömböc módjára a forrásokat, hogy aztán a saját gondolataiként okádja őket a papírra.

    5. CLARA RISING: FROM HEGEL TO HINDUISM. THE DIALECTIC OF E. M. FORSTER (1969). (http://www.archive.org/details/fromhegeltohindu00risirich) A plágiumellenes harc eszközei: idézőjel, idézet, idézett mű címének feltüntetése, oldalszám megjelölése. A pontos források minden fejezet végén, végjegyzetben szerepelnek.

    Schmitt és alatt(meg felett)valói állítását – hogy az egyetem doktori értekezésekről szóló szabályzata "bőven megengedte" az olyan sallangok, mint a lábjegyzet, idézőjel, szövegközi forrásmegjelölés elhagyását, semmi sem támasztja alá, mert a világegyetem egyik pontján sem volt megengedett ilyen lazaság, trehányság, csalás az elmúlt száz évben. Még egy nyamvadt évközi beadandó dolgozatnál sem, nemhogy szakdolgozat, és pláne nem doktori disszertáció esetén. Schmitt "munkája" – ha olimpiai szám lenne a plágium – bizony a dobogó legfelső fokán állna, hiszen évszázados kritériumokba tipor bele kéjes örömmel. A többé-kevésbé elfogadható fordítások között ugyanakkor már csak a középmezőnyben küzdhetne. Ne legyenek kétségeink, a bizottság jól tudja ezt. A jelentésükkel önmaguk szakmai eutanáziáját is végrehajtották. De a Fidesz is. Az az állítás pedig, hogy az egyetem a hibás azért, mert egy doktorit író, diplomás ember annyira balfék, hogy eszébe sem jut belenézni egy tudományos cikkbe, egyéb dolgozatba, hogy mik is a formai követelmények, perverz módon pofátlan állítás. A fenti öt szerző vajon honnan tudta? És a Schmittel egyidőben doktoráló, ámde forrásmegjelölést el nem hanyagolók honnan tudták? Egyszerű: ők mind kulturált emberek voltak.

  12. Névtelen says:

    De attól még, h jogászként nem mondod, h vége a jogrendszernek, attól én nem jogászként ezáltal úgy érzem még, hogy vége.

  13. Névtelen says:

    Tény, hogy nem volt megfelelő hivatkozás. Ezért most ki a hibás ne menjünk bele.
    A legnagyobb gond leginkább az, hogy egy doktorinak, még egy kisdoktorinak is önálló tudományos munkán kell alapulnia. Ez egyáltalán nem önálló munka, zéró saját kutatás, hacsak nem nevezzük kutatásnak, hogy megtalált a könyvtárban néhány "törzsanyagot".
    Továbbá még egy szakdolgozatban sem megengedett hosszú szövegrészek átvétele, még lábjegyzettel sem!!!
    Ha a plágium kiderül, itt egyértelmű..utólag is meg kell fosztani a doktori címtől..ahogy erre számos nemzetközi példát is találunk!

  14. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Jogos, erre tényleg nem tudok mit mondani.

  15. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Köszönöm az értékes forrásokat, különösen érdekes látni az idézés formalizálódását. A politikai véleményre ellenben nem kívánok reagálni, nem tisztem.
    Üdv,
    MP

  16. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Köszönöm a véleményt!

  17. Névtelen says:

    Kicsit feleslegesnek érzem ennyire részletesen taglalni a dolgot. Bárki, ismétlem bárki, aki már OLVASOTT folyóiratcikket, tudja, mi az a hivatkozás, mi a lábjegyzet, mi az irodalomjegyzék. A napilapokban megjelenő cikkeket valóban nem látják el ezzel az apparátussal. Szégyellem magam, hogy mindenki mindent tud, csak hülyén vigyorogva úgy tesz, mintha nem ez lenne a helyzet. A dolog nem most kezdődött: amikor "a Csabát" megkérdezték, kinek adta el a FIDESZ-közeli cégeket az előző napon, azt válaszolta "már nem emlékszem". Ehhez járul egy jellegzetes vigyor is… Üzenete: ti mind lúzerek vagytok.

  18. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ezt viszont kérem ne. A blogom határozottan politika semleges terület. A jövőben a megjegyzés második részében található gondolatokat tartalmazó kommenteket feltétlenül el fogom távolítani.
    Köszönöm a megértést,
    Üdv,
    MP

  19. Névtelen says:

    Semmi kétség: Schmitt Pál áldozat! – Ő egy rendes szakdolgozatot rendelt a samesztól, aki azonban az egyszerűbb megoldást választotta: másolt!
    Tette mindezt abban a hitben, hogy egy távoli kézirattárban lappangó szöveg alkotó jellegű magyarítása nem derül majd ki. Tévedett! – A gond a továbbiakban már csak az, hogy a "magyarra fordítás" jelentéstartalma a történtek ismeretében miként változik majd a külföld részéről. Magyarra fordít = plagizál?!

  20. Névtelen says:

    Bocs! a szakdolgozat helyett disszertációt akartam írni

  21. Névtelen says:

    En ket dolgot szeretnek ehhez csak hozzafuzni.
    Ezentul hallgatotol, hogyan koveteljem meg a plagium mentes dolgozatot, ha a koztarsasagi elnokunk, akinek erkolcsileg feddhetetlennek kellene lennie, ilyet tesz???
    Ma olvastam az indexen, SP valaszat:
    "ez a végkövetkeztetés számomra egyfajta elégtétel: akkor is igazam volt húsz évvel ezelőtt, mert az akkori körülményeknek és előírásoknak megfelelően írtam egy dolgozatot a legjobb tudásom szerint"
    Konyorgom, hogyan irhatta volna az akkori korulmenyeknek es eloirasoknak megfeleloen a dolgozatot, ha a doktori szabalyzat
    23 paragrafusanak (3) bekezdese, cikkelye (nem tudom melyik, mert nem jogasz vagyok, csak egyszeru termeszettudos;)) kimondja, hogy ha mas keszitette, mas munkaja, akkor megvonjak tole a doktori cimet.
    Udv Balazs

  22. Vajda Károly says:

    Egy megjegyzést és egy kérdést fűznék a topichoz.

    Megjegyzés. A jogi dimenziókon túl érdemes végiggondolni tudományetikai vetületeket is, hiszen a jog és az etika nem véletlenül szolgálják egymást. A pártpolitikai szemlélet nem káros ebben az összefüggésben, hanem fölösleges. Félő, jóval több is forog itt kockán, mint politikai érdek. Veszélyben a jogbiztonság (a döntés[nélküliség] precedensértéke miatt), s veszélyben a minőségbiztosítás.

    Ami engem, mint laikust, szerfölött érdekelne, az a Bizottságnak mint jogi funkcióval bíró testületnek a doktori eljárás idején hatályos doktori szabályzathoz fűződő viszonyának jogi kérdése. Az én bölcsész perspektívámból "jogilag" olybá tűnik, hogy megkerülték a szabályzatban rájuk vonatkozó kötelezettségeiket. Nem mentették föl Schmitt Pált a plágium vádja alól, hiszen bizonyítottnak vették a terhére rótt jogsértő magatartást, bár, ez kétségtelen, eufémiákba csomagolták némiképp, ugyanakkor nem jártak el a szabályzat szellemében, hiszen annak betűje szerint vissza kellett volna vonniok a címet, nem mérlegelhették volna, hogy "méltányosságot" gyakorolnak-e avagy sem, hiszen a szabályzat akként rendelkezik, hogy plágium esetén a cím visszavonandó. Erre vonatkozó jogi elemzésre számíthatunk-e?

  23. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Balázs!
    Teljesen egyetértek a megjegyzéssel. A mai napon előadást tartok épp – mit ad isten – az idézésről a diákjaimnak. El kell nekik mondanom, hogy ami itt történt, csak megerősített engem, és biztos vagyok abban, hogy valamennyi kollégámat, hogy az eddigieknél is szigorúbban ellenőrizzük majd a dolgozatok elkészítését. Ezt kívánja az egyetemi oktatás és a tudomány színvonalához fűzött érdek. A hivatkozott szabály értelmét én is egyértelműnek látom.
    Üdv,
    MP

  24. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Tisztelt Vajda Károly!

    Köszönöm szépen a megjegyzést. Az első kapcsán el kell mondanom, megvan a magam véleménye a helyzet morális oldaláról. Mint egyetemi oktató, PhD fokozattal (melynek előkészítésére nekem 3 évem, megírására nagyjából több mint egy évem ment el), határozottan felháborít az esemény. Tökéletesen egyetértek a politikai vonatkozások "fölöslegesként" történő minősítésével. Ez nem politikai, hanem jogi és morális kérdés. Sajnos politikát akarnak belőle faragni, holott megjegyzem, meglátásom szerint a politikai kérdéseket éppoly komolyan kell venni, mint a jogiakat, hiszen a politika a társadalom irányába történő kommunikáció és példamutatás. Ez a példa nagyon helytelen.

    A második megjegyzés kapcsán: nem, személy szerint nem tervezek ilyen elemzést, mivel az én szakterületem nem az oktatásügy. Nem érzem magam ebben kompetensnek. Ugyanakkor privát véleményem van, eszerint a doktori címet az egyetemnek vissza kellene vonnia. Amennyire én jól sejtem, ennek a bizottságnak nem volt mandátuma a fokozat sorsáról dönteni. Ez egy tényfeltáró bizottság volt. (A tények adottak, s ezt a bizottság maga minden kétséget kizáróan rögzít, ugyanakkor a konklúzió téves.) A fokozat sorsáról ezért rövidesen az egyetemnek kell döntenie. A kérdés az, hogy a Semmelweis felvállalja-e, hogy egy ilyen dolgozatot elfogad, mint "minimum anyag", vagy visszadobja utólag. Ha elfogadná (vagyis a fokozatot nem venné el a köztársasági elnöktől), akkor ezzel szerintem a Semmelweis nyitó oldalán megjelölt "Kutató – Elitegyetem" kitétel értelmét vesztené.

    Üdvözlettel,
    Mezei Péter

  25. s.peter says:

    legyen apró vigasz, h a kisdoktori nem tudományos fokozat, legalább nem hiszem h a PhD-s konverziók idején abba a szűk csoportba tartozott volna, akinél ezt megtették.

    persze egy "dr."-ből még nem látszik, hogy fokozat vagy cím. kivéve talán – ahogy a mondás is tartja – annál, aki csupa kapitálissal írja, mert az szinte biztosan tiz év alatt elvégzett rite jog:)

  26. Névtelen says:

    Tisztelt Tanár úr! Mit szól a ma esti interjúban elhangzott érvekhez? Gyakorlatilag arra hivatkoznak, hogy '85-ben a jogszabályi keretek és a kisdoktorira vonatkozó szabályok nem követelték meg az idézés, és forrásmegjelölés szabályait. Talán egy kicsit sántít a dolog 🙂

  27. Névtelen says:

    Bocsánat, úgy értettem az idézés, és forrásmegjelölés szabályainak betartását, ahogy azokat ma ismerjük.

  28. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ó, pénteken este SOKKAL JOBB programom volt, így lemaradtam. Igyekszek megkeresni a videót és végighallgatni, amit mondott a köztársasági elnök. Rokonok viszont jelezték: PhD-t is írni akar (ez persze valószínűleg csak mese). (Ha nem az, akkor) Remélem megfelelően fog eljárni, mert ha most bárki elolvassa az anyagát, azt fogja keresni, megfelelően jelölte-e meg a forrásokat stb.
    Üdv,
    MP

  29. Névtelen says:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.