Washingtoni Nyilatkozat a szellemi tulajdon és a közérdek egyensúlyáról

Alig pár napja, hogy az augusztus végén, Washingtonban tartott “Global Congress on Intellectual Property and the Public Interest” című konferencián elfogadásra került Washingtoni Nyilatkozat a szellemi tulajdon és a közérdek egyensúlyáról. A 32 ország több mint 180 szakembere (köztünk hazánkból Bodó Balázs) által összeállított rövid, de velős dokumentum a szellemi alkotások jogának és a közérdekek elmúlt 25 évben megfigyelhető összeütközésének hatékony feloldására tesz kísérletet.

A Nyilatkozat preambuluma (p.1.) világossá teszi, hogy komoly ellentét feszül az ún. “IP maximalizálás”, vagyis a szerzői jogosultak érdekeinek az elmúlt 25 évben történt túlzott mértékű védelmezése a fejlett országok kormányai és egyes nemzetközi érdek-képviseleti szervek által, valamint a fejlődő országok kormányainak és a civil szektornak azon politikája között, mely az új technológiai vívmányokra hagyatkozva az innováció és a kreativitás erősítésének új metódusait tolják előtérbe.
A Nyilatkozat két alapvető tétellel folytatódik:
Ad 1) a nemzetközi szellemi alkotások joga (IP) nem csak a jogosultakat érinti, hanem a társadalom széles rétegeit. Ebből következően az IP politikának átláthatónak és nyitottnak kell lennie, a döntéseket pedig mindenki számára nyitva álló fórumokon kell meghozni.
Ad 2) A piac önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az információs javak igazságosan kerüljenek elosztásra.
A Nyilatkozat hangsúlyozza (p.2.), hogy az IP-t a “helyén kell kezelni”, vagyis nem szabad túlzottan szabadon ereszteni, mert akkor más érdekekkel (például emberi jogokkal, fogyasztóvédelmi vagy versenyjogi érdekekkel) ütközhet, sőt mi több, ezen utóbbi értékek segítségével fel is kell venni a harcot az IP túldimenzionálása ellen. Különösen tetszik az alábbi gondolat:

“Promote and protect rights to freedom of expression, and to seek, receive and impart information, in the face of expansions in copyright and trademark scope and enforcement, including in the digital environment.”

A dokumentum megszövegezői kiálltak a közkincs (public domain) jelentősége és fontossága mellett (p.2-3.), s nem csupán a védelmi idő meghosszabbítása elleni moratórium bevezetését javasolják, hanem a különféle “open” megoldások (open source szoftverek, szabad oktatási anyagok, open sztenderdek stb.) erősítését is hangsúlyozzák.
A Nyilatkozat fajsúlyos részét képezik a korlátozások és kivételek szerepének erősítését megfogalmazó elképzelések (p.3.). A dokumentum szerzői például azt javasolják, hogy a nemzetközi IP normákat az országok a lehető legszabadabban értelmezhessék, hogy kulturális és gazdasági “körülményeiknek” leginkább megfelelő korlátozásokat és kivételeket vezethessenek be jogrendszerükben, avagy azt, hogy nemzetközi egyezmények kerüljenek megalkotásra, melyek kötelező minimum korlátozásokat és kivételeket tartalmaznának. A korlátozások és kivételek ismerőjeként számomra ezek a remények/elvárások nehezen megvalósíthatónak tűnnek. Annál inkább ésszerű és egyben trendszerű kiállni a könyvtári digitalizálás, vagy az árva művek felhasználásának erősítése mellett. (Nem véletlen, hogy aláírtam magam is a Nyilatkozatot. E célok nagyon fontosak.)
Nem lévén szabadalmi jogász, a szabadalmi jog reformjával kapcsolatos ötletekről nem akarok nyilatkozni. A kulturális kreativitás erősítése melletti érvek azonban hangsúlyosnak tűnnek. Ennek (p. 4-5.) tartalma világos: a közösség legfontosabb érdekei a kulturális életben a minél szélesebb kreativitás, illetve a kreatív alkotásokhoz való hozzáférés lehetősége, a jelenlegi IP rezsim azonban gyengén teljesít e területen, ezért ezek reformjára ugyancsak szükség volna, s ily módon több meddő vita (például a magáncélú fájlcserélés kérdése) is lezárható volna.
A Nyilatkozat megszövegezői a jogérvényesítés fokozódó szigorítása ellen emeltek hangot (p.5.). Meglátásuk szerint ugyanis a jelenleg uralkodó trend (“stronger enforcement — in courts, on the street, at borders, and now on the Internet”) a közérdekek és alapjogok háttérbe tolására alkalmas. Kiváló az első “javaslat”:

“Ensure that legal penalties, processes, and remedies are reasonable and proportional to the acts of infringement they target, and do not include restrictions on access to essential goods and services, including access to the Internet or to needed medicines and learning materials.”

Végül az utolsó, amiről én is említést szeretnék tenni, az a bizonyítékokon alapuló jogpolitikák kidolgozása iránti elvárás. Arról visszatérő jelleggel értekeztem korábban én is, ha például a fájlcsere számadataival kapcsolatos különféle felmérések nyilvánvaló butaságokat tartalmaznak. A trend, hogy az érmének mindig csak az egyik oldalát nézzük, természetesen nemcsak a jogalkotók és a jogosultak sara, bár az ő esetükben szokott a legtöbbször szembetűnő lenni ez. A Nyilatkozat ezúttal kiáll amellett, hogy az elmúlt két évtized tapaszatalatai ellenére az IP politika kialakításakor a jövőben a tényekre, a tudományos igényességű és átlátható kutatásokra kell alapozni, semmint “ideológiára vagy hitre”. A jelzés egyértelmű: játsszon mindenki tiszta lappal! Hogy ez megvalósulhat-e? Nem tudom, de őszintén remélem!
A Washingtoni Nyilatkozatot mindazok számára javaslom elolvasásra, és lehetőség szerint aláírásra is, aki felelősséget érez a szellemi alkotások joga és a közérdekek egyensúlya iránt. Vagyis átlátja, hogy a szellemi alkotások védelme fontos érték, mely az innovációhoz elengedhetetlen, de azt is felismeri, hogy a közösség nem azonos a digitális világban kordában nem tartható csőcselékkel, hanem a kulturális értékekre kíváncsi, és azt folyamatosan fejleszteni kívánó embertömegeket takarja. Következésképp a két érdekoldal nem csupán egymás kritizálására, hanem érveinek befogadására is köteles.
A Nyilatkozatról olvashatunk az IP Watch oldalon is.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.