Breaking News: 2250 dollár egy dalért elegendő

Nem először csendül fel Jammie Thomas-Rassett neve ezen a blogon. Változatos, fordulatos pereskedés keretében mindezidáig háromszor is bűnösnek mondták ki az eljáró esküdtszékek a minnesotai hölgyet 24 dal engedély nélkül letöltéséért. Legutóbb épp 62.500$/dal kártérítést szabott ki a jury. A minap megtudtuk, hogy ez így nem helyes.

Thomas-Rassett az első, 2007-es verdikt szerint 222.000 dollárt lett volna köteles megfizetni a RIAA felé. Fellebbezésének helyt adtak, és Davis bíró akkor megjegyezte: a fenti összeg aránytalan az elszenvedett károkhoz képest. Valószínűleg ennél is nagyobb lehetett az elképedés akkor, amikor a második verdiktben a kártérítés összegét az esküdtek 80.000 dollárban szabták meg. Az ezzel a döntéssel szemben benyújtott fellebbezés elbírálásakor Davis bíró rögzítette: az ilyen hatalmas összeg alkotmányellenes az Egyesült Államokban, és a maximálisan kiszabható kártérítés összege dalonként 2.250$ (ami az Egyesült Államokban ismert törvényi kártérítés minimumának háromszorosa: 3×750$). A minnesotai polgárok azonban úgy gondolták tavaly, hogy igenis nekik van igazuk, és harmadjára 62.500$/dal kártérítést szabtak ki a képen látható hölgyre. A minap azonban megszületett a harmadik megsemmisítő határozat is Davis bíró tollából. Az ő szavaival élve:

The Court concludes that an award of $1.5 million for stealing and distributing 24 songs for personal use is appalling. Such an award is so severe and oppressive as to be wholly disproportioned to the offense and obviously unreasonable.

A fenti sommás összefoglalásnak több fontos következménye lehet az Egyesült Államokban.
Ad 1) az egy dal letöltéséért és terjesztéséért kiszabható maximális (alkotmányos) összeg 2.250$. Bár a RIAA állítólag mérlegeli meglévő jogi opcióit, szerintem ez csak figyelemelterelés, a céljukat elérték: az igencsak komoly médiavisszhangot kapó per során több óriási szám röpködött a tárgyalótermekben. A végső 2.250$ pedig csak első pillantásra tűnik – arányaiban – kevésnek. Valójában irtózatosan nagy pénz egyetlen 99 centes dal engedély nélküli letöltéséért. Egy olyan összeg, amelyet senki sem szívesen fizetne meg. (Tudom, hogy a RIAA jelenleg nem tervezi a magánszemélyek tömeges perbe fogását, de vésztartaléknak ez mindig ott lesz nekik.)
Ad 2) a bíró nem burkoltak “lopásnak” titulálta a dalok letöltését. Nem “többszörözésnek” a szerzői jogi törvény terminológiája szerint, hanem lopásnak a büntető jogszabályok szerint. A fenti mondat ezért kimondottan üzenetértékű.
E történet ezért szerintem a végéhez ér ezzel. (Persze ha nagyon köti az ebet a karóhoz a RIAA, mint ahogy azt jelenleg kommunikálják, lehet, hogy a per tovább folytatódik, ezúttal másodfokon. Csak szerintem ennek semmi értelme sincs.) Kíváncsi leszek, hogy a Tenenbaum sagára milyen hatással lesz a döntés. Az ítélet szövege elérhető a TorrentFreak oldalán keresztül. A témát feldolgozta az Ars Technica és a Wired is. Terry Hart (Copyhype) pedig ismét alapos bejegyzést készített a témát illetően
Update #1: E hírt a Gépnarancs oldalon is közzétettem.
Update #2: Tévedtem! A RIAA nem túlzottan kifinomult, gyenge érvelésű fellebbezést nyújtott be. Bízok abban, hogy kevés sikerrel. Íme egy írás erről itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.