A Google Books ügyről

A Google Books projekt a köztulajdonban álló, árva, és kereskedelmileg hasznosított könyvek digitalizálását, és azok világszintű online hozzáférhetővé tételét igyekszik megvalósítani. A Google Books célja az, hogy oly módon biztosítson hozzáférést a már köztulajdonban álló kötetekhez, hogy azokat bárki bárhonnan megtekinthesse, illetve többszörözhesse, a védett alkotások esetén pedig az ezekhez való hozzájutást megkönnyítse.

A szerzői jogosultak oldaláról nézve persze rengeteg a bizonytalan pont, amit a projekt vegyes fogadtatása kiválóan érzékeltet. Az Egyesült Államokban a Google-nek sikerült az irodalmi művek szerzőit és kiadóit tömörítő érdekképviseleti szervezettel egyezségre jutnia, egészen pontosan kétszer is, mivel az első megállapodást a felek az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának elutasító vélekedésére hagyatkozva utóbb módosították. A második megállapodást azonban a bíróság még nem hagyta jóvá, sőt, az IM – egy friss dokumentumában – ezt a verziót is kifogásolta (egy NYTimes cikk és az IM honlapja is ír erről).

A megállapodás természetesen kizárólag csak az Egyesült Államok szerzői jogára alapozott pereskedést zárja ki. Ennyiben tehát a külföldi szerzők is „részesei” a megállapodásnak, azonban csakis az Egyesült Államokban meglévő jogaikra tekintettel, feltéve, hogy ezt érvényesen nem zárták ki („opt-out”) 2009. szeptember 7-ig. A Google Megállapodás azonban nem érinti a céggel szemben Európában (így Franciaországban) indított eljárásokat, amelyek felfüggesztése – az Európai Unió erős ellenérzéseinek tükrében – nehezen képzelhető el. Ennek ellentételezéseként viszont a Google Books szolgáltatás bizonyos részei az Egyesült Államok területén kívül egyelőre nem érhetők el.

A Google Books által megvalósított felhasználás problematikája végső soron abban rejlik, hogy engedély hiányában a Google szerverein való rögzítés miatt akkor is sérelmet szenved a többszörözési jog, ha a teljes tartalom megjelenítésre sem kerül. S mivel sok esetben az érintett művek hosszabb terjedelemben válnak elérhetővé, ez a jelenlegi európai szerzői jogi rendszerben a többi vagyoni jogosultság megsértését is eredményezi, feltéve persze, hogy az érintett részlet önmagában is méltó a szerzői jogvédelemre.
Nem véletlen tehát, hogy a Google Megállapodást az Európai Unió elutasítja. Ráadásul az EU szemlátomást nem csupán szerzői jogi, hanem versenyjogi aggályokat is lát a Google ilyen formájú térnyerésében. Hiszen bár a Google Megállapodás sem tiltja (nem is tilthatja) meg más szervezetek piacra lépését (és a jogosultakkal való külön megegyezését), nehezen képzelhető el, hogy ilyen költségigényes, és lassan megtérülő (ha ez egyáltalán lehetséges) befektetésre más is vállalkozzon. A versenytársak híján kialakuló piaci monopólium viszont végső soron indokolatlanul széles információs hatalmat biztosíthat a Google számára.

Update #1: 2010. Febrár 18-án Denny Chin bíró megtartotta a soron következő tárgyalást a Google Books ügyben. Döntés nincs még (nem is vártam, hogy ilyen gyorsan lesz), és egyelőre nem tudom, mikor lesz a következő tárgyalási nap. Ezzel kapcsolatos írás a New York Times-ból itt olvasható.

Kommentek:

komment

17 gondolat “A Google Books ügyről”

  1. Dani says:

    Szerintem aki ezt a blogot olvassa, annak nem sok újat mond ez a post. Engem inkább a te véleményed érdekelne, mert ahány emberrel beszéltem erről, annyi érvet hallottam pro és kontra.

    Novermberben a szerzői jogi fórum által szervezett ankéton a német kormány egyik szakértője bőszen támadta a projektet, körülbelül arra építkezve, amit te leírtál. Talán ez a leggyakoribb vélemény, amit hallok.

    Lessig két hete írt egy fantasztikus cikket a The New Republic-ba, ő is elutasítja, de ő másért. (szerinte konzerválja a végtelenül bonyolult szerzői jogot, érdemes elolvasni)
    http://www.tnr.com/article/the-love-culture

    Én maximálisan kiállok mellette, szerintem az adott (jogi) eszközökkel ez lehet a legjobb megoldás az árva művek tömkelegének megmentésére.

    Amióta megmutattad nekem a Hein Online-t, azóta akárhányszor kutatok, felhasználom, de csak úgy tudom ezt megtenni, ha találok egy könyvtárat, aminek van accountja, mert különben sok ezer forintot kéne fizetnem és mindenféle zavaró megkötéssel tudnám csak használni.

    Evvel szemben a Google Books és a Google Scholar nyílt rendszerek és nemegyszer tudtam úgy hozzájutni már ki nem adott vagy egyébként elérhetetlen anyagokhoz, hogy egy fillért se kellett fizetnem, otthonról tehettem meg, stb.

    "indokolatlanul széles információs hatalmat biztosíthat" : ez az egy érv, amivel szerintem érdemesebb lenne többet foglalkozni itt. Egyrészt való igaz, hogy rémisztő, hogy mekkora információ tenger van már így is a Google birtokában. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy soha nem lesz elég közpénz arra, hogy elég gyorsan és elég jó minőségben elkezdjünk minden régi könyvet digitalizálni. Az EU-ban folyik ugyan a bénázás ekörül már egy ideje és ki tudja, lehet, hogy itt is beindul valami, de az állami digitális archívumok mindenhol a világban(legalábbis amennyire én tudom és megpróbálom követni ezt a témát) csak arra törekszenek, hogy a legértékesebb műveket digitalizálják be, tehát az az "alsó" 95 százalék mindenhol elveszik ilyen projektek nélkül.

    Szerintem akkor kell majd aggódni a versenyelőny miatt, ha akad majd legalább még egy cég, aki kitalálja, hogy újra felépíti az alexandriai könyvtárat.

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    #1: Szerintem nem lesz hely mindenre reagálni, de nagy vonalakban megteszem, aztán legfeljebb majd élőben beszélünk még róla Dani.

    A jogi érvekről a pesti ankéton a német kormány képviselője biztos sokat beszélt (legalábbis német szemszögből, ami a magyarral mindenképpen hasonlatos), és amivel szerintem nem lehet (logikailag) vitatkozni. A Lessig írást el fogom olvasni (most csak az első blokkra volt időm), de vele kapcsolatos véleményem, hogy ő alapvetően az USA jogában gondolkodik. Például a Szabad kultúra esetén csupán egy perspektívából szemlélt (azt persze nagyon meggyőzően, szinte zseniálisan tette). Ez viszont sok buktatót rejthet magában, ezért a kritikus olvasás (magyarok vagyunk, tehát magyar szemüvegen át) nagyon fontos.

    A lényegi jogi probléma, hogy a Google nem csak az árva művek megőrzésére törekszik, hanem az olyan jogvédett művek digitalizálására is, amelyeket jelenleg is hasznosítanak kereskedelmileg. Hazánkban, az USA-ban, franciáéknál és gyakorlatilag a legtöbb egyéb országban is jogsértő az ilyen művek engedély nélküli digitalizálása. (Plusz a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel ugye külön vagyoni jog az EU-ban, így az a jog is sérülhet.)

    Plusz a Google haszonszerzési célokból digitalizált milliónyi kötetet. A szerzők engedélye nélküli ilyen felhasználást a világon semmilyen szerzői jogi rendszer nem támogathatja. Az össznépi felháborodás után jött elő a Google azzal, hogy minden jogosult jelentkezhet a „jussáért”. Ez viszont azért necces, mert például az árva műveknél nincs senki, aki jelentkezne a pénzért. A Google szerint, aki az eredetileg megadott határidőt elmulasztotta, utóbb nem tiltakozhat a műve felhasználása ellen. (És akkor megint hangsúlyozva: a Google pénzhez jut a felhasználás révén.) Sőt azt sem szabad elfelejteni, hogy az USA-nak van árva művekről szóló törvénye, ami előírja, hogy az eredeti szerzőt ésszerű keretek között meg kell próbálni felkutatni. Ennek megtörténtét nem vagyok biztos, hogy a Google tudná bizonyítani. Az utóbb „előkerülő” szerző ráadásul tiltakozhatna a felhasználással szemben, a Google „lefizetős” eljárása viszont ezzel tökéletes ütközést mutat. (A magyar IM kiváló kollégái egy ehhez hasonló, szerintem zseniális jogi szabályozást alkottak az árva művekkel kapcsolatosan.)

  3. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    #2: Végül az USA Igazságügyi Minisztériuma alapos okkal támadta a Google és az őt beperlő Authors’ Guild megállapodását (ahogy írtam a postban, mindkét megállapodást). Az ugyanis gyakorlatilag világszinten rendezte volna a világszintű érdekképviselettel semmi esetre nem rendelkező felperesek és a túlzottan nagy erejű Google „különvitáját”. És azt azért már csak nem kellene hagyni, hogy a Google, amolyan Besenyő Pista bácsisan megmondhassa mindenki véleményét. (Csak egy példaként amúgy az első megállapodás alapján szinte kizárt lett volna, hogy vetélytársak színre lépjenek az USA-ban. Ezt a második megállapodásból kihagyták.)

    Vaskalapos jogászként ebben, amit leírtam, hiszek. De abban is hiszek, amit te is írtál: a hozzáférést annak a 95%-nak is meg kell teremteni, mert a kultúra szerves részét jelentik. Az árva művek mellett minden egyéb, forgalomban lévő kötethez is egyszerűen, gyorsan és olcsón hozzá lehetne online jutni (persze nekem nem pótolja a papír matériáját néhány megabájt, de ez egyéni szociális probléma). Ez azonban semmi esetre sem jogosítja fel a Google-t arra, hogy a szolgáltatását a jogosultak irányába való elszámolás nélkül tegye. (A Google-től egyébként félnék hosszú távon, de ez megint egyéni szocprob.)

    Abban is egyetértünk, hogy az Europeana döcög, mi több tengelyferdüléssel küzd, télen nyári, nyáron téli gumival halad, se szervó, se ABS, és a lóerők számát az összes sofőr cinkos mosollyal fogadhatja – „mégis a miénk”. Nekem nagyon fontosak voltak Viviane Reding szavai, aki pont arra hívta fel a figyelmet, hogy vagy belehúz Európa is (és mivel ő a szerzői jog reformját is pedzegette, szerintem nem az Europeana gumiszett-cseréjére gondolt), vagy szívhatjuk a fogunkat hamarosan.

    Nagyjából ennyi. Jogilag tehát nem nagyon lehet szimpatizálni a Google-lel, de az, amit maga lé célul tűzött ki, tiszteletre, sőt követésre méltó is egyben. (Esetleges gépelési hibákért a késői óra folytán elnézést kérek.)

  4. Dani says:

    Na ezt a postot akartam volna eredetileg is olvasni 🙂

    Most reagálnék, de itt van az asztalomon két erről a témáról szóló cikk, mindkettő tegnap jött ki, úgyhogy előbb azokon rágom át magam.

  5. Dani says:

    Csak hogy tisztázzuk:

    1. Miről szól ez a projekt?

    A Google Books Library Project arról szól, hogy a Google nekimegy egy nagyon trükkös scannertechnikával felszerelve pár amerikai könyvtárnak
    és bescannel rengeteg könyvet. Ezeknek egy töredéke fölött még nem járt le a védelmi idő, ennek a töredéknek a töredéke meg nem amerikai szerző műve.

    A bescannelt művek felkerülnek a netre. Ha közkincsben vannak, akkor elolvashatóak és letölthetőek teljes egészükben ha nem, akkor bele lehet olvasni a keresett szövegbe PÁR MONDAT EREJÉIG, hogy a kontextus érthető legyen.

    2. A Google pénzért csinálja ezt, könyveket árul, stb.

    Tévedés. Ha az adott mű felett még nem járt le a védelmi idő, akkor csak a könyvtári jelzet lesz fent, a fent említett pár mondat, ami meg hangsúlyozom, hogy ráadásul kontextusfüggő és egy link arra az oldalra, ahol meg lehet ezeket vásárolni.

    A google nem kap ezért jutalékot, nincs kint reklám, stb. Közvetlenül ebből nem lát semmilyen profitot.

    3. Ez jogtalan, hiszen a többszörözés/elérhetővé tétel/stb. sérti a világ összes szerzői jogát.

    Amit a Google tesz, az az amerikai jogban a "faire use" kategóriájába esik. Ugyan formálisan jogtalan bescannelni könyveket, de mivel ez egy automatizált rendszer, aminek nem az funkciója, hogy teremtsen egy olyan másolatot, ami felválthatja az eredetit, így potenciálisan kárt okozna a szerzőnek/kiadónak/társadalomnak, hanem pont fordítva, vagyis segíti, hogy könnyebben megszerezhető legyen legális úton a könyv, ezért könnyű belátni miért lehet kivétel.

    Felesleges lenne belemenni most a faire use tesztekbe és az amerikai szerzői jogba, mert ezt nemsokára úgyis megteszik olyanok, akik sokkal jobban érenek hozzá, mint én, de szerintem a napnál is világosabb, hogy ebben az esetben nem állják meg a helyüket azok az analógiák, amik megpróbálnak olyan eseteket ráaggatni erre az ügyre, ahol a másolatkészítés elengedhetetlen része a felhasználásnak. Ideértve még azokat az ügyeket is, amelyeknél bőszen elleneztem az amerikai szabályozást (pl. filmek restaurálásának engedélykötelezzettsége)

    4. Van-e értelme aggódni az Egyesült Államokon kívül?

    A különmegegyezés szerint az érintett művek köre (megint hangsúlyoznám, hogy töredék töredéke) az USÁn kívül: Kanada, Egyesült Királyság, Ausztrália -ban kiadott könyvek.

    Megértem ha az itt érintett szerzőket ez izgatja, de én nem erre koncentrálnék. Szerintem arra kéne inkább törekedni a megegyezésben, hogy a fenálló felhasználás ne változzon. Vagyis ameddig csak egy pár mondatos rész olvasható előzetesen(könyvekről van szó, úgyhogy ilyen kevés szöveg biztos, hogy faire use), nem kereskedelmi felhasználás(faire use teszt második lépcsője) és link egy oldalra ahol megvehetem a könyvet akár digitálisan. Ha így végződik a per, akkor én nagyon optimista lennék a szerzők helyében.

    De a végére megint ezt szeretném hangúlyozni: a projekt célja a legelejétől kezdve az volt, hogy a Google megmentse azt a rengeteg árva művet, ami magától elveszne, mert nem adják ki újra, nincs meg digitálisan és folyamatosan amortizálódnak. És persze ettől még szükség van nemzeti és nemzetközi(EU-s, stb) szinten foglalkozni a témával.

  6. Dani says:

    Most látom, hogy kimaradt egy "szerintem" a harmadk kérdésre adott válasz első mondatából és így máshogy hangzik 🙂 szóval természetesen ez csak az én értékelésem.

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Számomra továbbra is a kiinduló pont az, hogy más a társadalmi szükség, és más a szerzői jogvédelem. Társadalmi jelentőségénél fogva én is rendkívül fontos dolognak tartom a könyvek online hozzáférhetővé tételét. Jogilag viszont akkor sincs teljesen rendben a Google Books megállapodás és maga a szolgáltatás sem.

    Először is egy ilyesfajta class action megállapodásnál nem szerencsés, ha a felperes nem fedi le a jogaiban (talán) sértett személyek teljes palettáját.

    Másrészt a fejtegetés egy része igaz: a jogvédett műveket csak előnézetben lehet megtekinteni (megvenni nem is biztos, hogy lehet, ha a jogosult azt nem engedélyezi). Az olyan művek digitalizálását és hozzáférhetővé tételét, ami közkincs, logikusan eleve senki nem kifogásolhatja.

    Ellenben az árva művek helyzete becsapós. Annál is inkább, mert a Google Books megállapodás magyar ismertetője (http://books.google.com/intl/hu/googlebooks/agreement/) eléggé szerencsétlenül fogalmaz. Úgy szól, hogy "készleten nem lévő könyv". Ez pedig messze nem ugyanaz! De akár készleten nem lévő, akár árva, ezek megtekintése mellett igenis meg lehet ezeket venni. Ez pedig kereskedelmi jellegű tevékenység. (Persze lehet, hogy a Google erről azóta lemondott.)

  8. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    És akkor fair use (óvatosan, csak franciául faire). A teszt első faktora két dologra fókuszál: kereskedelmi jelleg és transzformáció. Egyik sem a Google javára szól (a szkennelés nem minősül átalakító jellegnek), függetlenül attól, hogy a rendszer automatizált, a másolást a Google tartja a felügyelete alatt. Kereskedelmi jelleg pedig adott a raktáron nem lévő, árva műveknél.

    A második faktor a másolt mű jellegét vizsgálja. Mivel védett szerzői művekről van szó, ezért ez a faktor is a Google ellen szólhat. (Hangsúlyozottan a köztulajdonban álló művekre ez nem vonatkozik.)

    A harmadik faktor a felhasznált rész mennyisége/minősége kérdést vizsgálja. Mivel a Google eredendően az egész műveket szkennelte/többszörözte, ezért ez a faktor is ellene szól. Az, hogy nem az egészet lehet megtekinteni, irreleváns, mert ezzel a terjesztés vagy a nyilvános előadás jogát lehetne pluszban megsérteni. (Az USA-ban nincs nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel.)

    És a negyedik faktor: a forrásműre/szerzőjére gyakorolt negatív hatás. Ez igazán kardinális lehet. Első blikkre jó hír, hogy ha már egyszer árva/raktáron nem lévő a mű, akkor nincs konkrétan, akinek a jogát sértse. (Személyhez fűződő jogokat nem ismer az USA e téren, így ezzel nem is kell foglalkozni itt.) Ez azonban szerintem felületes szemlélet. Semmi esetre sem általánosítható, hogy senki jogát nem sértené a Google szolgáltatása, bár az is igaz, hogy ezt esetileg tudni kell bizonyítani. Itt azonban látni kell, még egyszer, hogy az USA törvényileg szabályozza az árva művek felkutatásának módját. Ha a törvényi feltételeket teljesíti a cég, akkor szerencséje van, ha nem, akkor fixen jogsértésről van szó.

  9. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ja, és ha teheted Dani, add már meg a cikkek címét, amiket említesz, mert baromira érdekelnek. Lehet, hogy tudnak már valamit, amit én még nem. Úgyhogy a véleményformálás jogát fenntartom:-)

  10. Dani says:

    eh tényleg faire use-t írtam minden alkalommal. Sajnos az agyam egyszerre csak egy idegen nyelven tud működni, portugál órákon is rendszeresen 'szilvuplét' mondok a 'por favor' helyett, erre nincs mentségem…

    A cikkek, amikről írtam:

    http://www.wired.com/epicenter/2010/02/google-staunchly-defends-pact-to-digitize-books/

    és

    http://arstechnica.com/tech-policy/news/2010/02/google-throws-down-gauntlet-no-more-book-settlement-changes.ars

    De hogy érdemben válaszoljak, én se keverem össze a közjót vagy a társadalom számára hasznosat a szerzői joggal. Ennek a kettőnek lényegében a keresztmetszete a faire use doktrína (pont neked magyarázom 🙂 ) és én úgy gondolom, hogy ha ezt az esetet nem fedi a fair use, tökéletesen működésképtelen ez a rendszer. Máshogy fogalmazok: úgy gondolom, hogy ez a megegyezés megfelel a(z amerikai szerzői jogi) törvénynek és a társadalom számára is hasznos. Mielőtt belemennék azért megjegyzem, hogy ez a vita 100 %-osan elméleti, mivel – legalábbis úgy tudom, hogy – a megegyezés részét képezte, hogy nem viszik a felek a fair use kérdést a bíróság(ok) elé.

    VItatott, hogy a könyvszkennelés fair use-e. Le kell szögezni, hogy a mai napig amerikai bíróság nem foglalt állást pro vagy kontra. Én úgy gondolom, hogy miután csak mondatokat lehet kiolvasni egy adott könyvből minden keresés alkalmával ez sokkal inkább az indexelés-nek felel meg ebben az esetben. Ez alatt azt értem, hogy az internetes keresők 'átolvasnak' minden olvasható anyagot az interneten (site-okat, kommenteket, microsoft word vagy pdf dokumentumokat) és megjelölik, hogy egy-egy fontos kulcsszó hol bukkan fel. Nyilván a szkennelésnél nem csak olvasásról van szó, de én úgy gondolom, hogy ez a helyzet a 'technikai másolat' szabályozásával lehet analóg vagyis csakis azért készül egy másolat a műből, hogy indexelhető és kereshető legyen az. Éppen ezért a transzformációval az előzőekben sem foglalkoztam.

    "A második faktor a másolt mű jellegét vizsgálja. Mivel védett szerzői művekről van szó, ezért ez a faktor is a Google ellen szólhat. " Evvel nem mondassz semmit Péter, ha nem védett művekről lenne szó, akkor fel se merülne a fair use.

    A harmadik faktorra csak ugynazt tudnám ismételni, amit az előzőekben leírtam.

    A negyedik faktor(szerzőre gyakorolt hatás) pedig a véleményem szerint az én érvelésem legkomolyabb alapja: a szerző csak profitálhat abból, hogy szélesebb rétegek érik el a művét, hogy fennmarad a műve az örökkévalóságnak és újabb csatorna nyílik arra, hogy profitot termeljen a műve.

    Kicsit félek ugyan, amikor amerikai paragrafusokra hivatkozgatok, de +1 -nek bedobom ide a végére az amerikai szerzői jogi törvény 108. § -át, ami kivételben részesíti a könvtárakat és archívumokat egy másolat elkészítése erejéig. Nyilván ez nem állja meg ebben a helyzetben a helyét tökéletesen, de szerintem segítséget nyújthat abban, hogy a törvény szellemét megértsük és ki tudja, törvényi analógia alapján talán a digitalizálásra is alkalmazhatják egyszer:

    http://en.wikisource.org/wiki/United_States_Code/Title_17/Chapter_1/Section_108

    a lényeg:

    "§ 108—Limitations on exclusive rights: Reproduction by libraries and archives

    (a) Except as otherwise provided in this title and notwithstanding the provisions of section 106, it is not an infringement of copyright for a library or archives, or any of its employees acting within the scope of their employment, to reproduce no more than one copy or phonorecord of a work, except as provided in subsections (b) and (c), or to distribute such copy or phonorecord, under the conditions specified by this section, if—
    (1) the reproduction or distribution is made without any purpose of direct or indirect commercial advantage;

  11. Dani says:

    lemaradt a végéről: ezt a 108-as paragrafust természetesen nem én találtam ki, belinkelek két nagyon színvonalas cikket az ügyről, a másodikban írta egy Sherwin Siy nevű jogász:

    http://fairuse.stanford.edu/commentary_and_analysis/2009_02_calter_google_settlement.html

    és

    http://www.publicknowledge.org/node/1828

  12. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    #1 Na akkor még néhány reakció:

    1. Ugye abban teljesen egyet értünk, hogy a public domain könyvek nem képezik a vita tárgyát, az in-print könyvek esetén pedig csak engedéllyel lehet a könyvet digitalizálni. Mindez nem is problémás. Igazi vitára az out-of-print könyvek, illetve az árva művek felhasználása adhat okot. (Alább csak ezekre utalok, amikor felhasználást említek.)

    2. Abban is teljesen egyetértünk, hogy a fair use teszt nem képezi a vita részét, mivel a felek nem vitték azt a bíróság elé. Innentől kezdve az arról való vitatkozás tényleg csakis elméleti, de lényeges.

    3. A Google felhasználása tulajdonképpen (1) jogvédett művek egészének a digitalizálása és szervereken való tartós tárolása; (2) e kötetekből röpke részletek megmutatása, figyelemfelkeltés céljából. Ezek jogi értékelése világos: engedély nélkül többszörözni: jogsértő; engedély nélkül néhány sort nyilvánosan előadni (display) feltehetőleg nem jogsértő (nem halad meg egy minimális mértéket, ami az USA-ban a jogsértés megállapításához elengedhetetlen). Ez utóbbi híján is világos, hogy a Google engedély nélküli szkennelése jogsértő.

    4. A Google rengeteg pénzt kifizetett már a különféle szerzőknek a felhasználásért (persze arról egyik cikk sem ír, hogy a pénzt alapvetően kik kapták: az in-print kötetek szerzői, vagy az out-of-print kötetek szerzői stb.). Ennek megfelelően, akik elfogadták a pénzt, kvázi engedélyt adtak a felhasználásra, máris befoghatják. De feltehetőleg nem mindenki ilyen, az árva művek esetén pedig elképzelhetetlen, hogy bárkinek is fizettek volna. Ha egyszer a mű árva, és nem tudjuk, ki a jogosult, akkor kinek fizettek volna?

    5. Mindezek fényében az igazi problémát az jelenti, hogy a Google első nekifutásra nem kért engedélyt semmire, illetve amely művek kapcsán még mindig nincs engedélye, ott mindenféle társadalmi közjó okozása mellett sincs jogalapja semmit tenni. Ez talán az elavult szerzői jog hibája, de jelenleg ez a helyzet.

    6. Az USA Igazságügyi Minisztériuma alapvetően a fentiekre tekintettel találta szerzői jogot sértőnek a Google Books Megállapodást. A versenyjogi problémát az adja, hogy pont az árva művek felett szerezne a Google monopóliumot. Tetszettek azok a mondatok, amik a Bartz írásban (Wired) szerepeltek. Nagyon vicces, ahogy a Google értelmezi az antitrust law céljait. (“The ASA will enable the parties to make available to people throughout the country millions of out-of-print books,” Google said in its brief. “This is precisely the kind of beneficial innovation that the antitrust laws are intended to encourage, not to frustrate.”) Szerintem pont nem ez a célja, de ez persze az én véleményem.

  13. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    #2 Elvi fejtegetések a fair use-ról:

    1. Első faktor: továbbra is tartom, amit mondtam. Szerintem a felhasználás kereskedelmi jellegű és nem transzformatív. Van abban valami, amit az indexálásról írsz, de megítélésem szerint, szerzői művek bárminemű többszörözése, teljesen mindegy milyen célokat szolgál, engedélyhez kötött. Még ha ez az indexálást segíti is, kvázi csupán néhány szó megtalálása érdekében, attól a rögzítés még megtörténik.

    2. Második faktor: akkor már te is kezded kapizsgálni a második faktor jelentőségét. Természetesen, ha nem jogvédett a mű, a fair use fel sem merülhet. Ha jogvédett a tartalom, attól azért e téren is van mit árnyalni. És ez a faktor pont azt teszi meg, hogy különbséget tesz „tényszerű” és „fikciós” művek között. Például egy tényadatokat szintetizáló gyűjteményes mű védelmet élvez, azonban a tények maguk könnyen másolhatók belőlük, mert azok már nem részesülnek külön-külön védelemben. Ezzel ellentétben az ún. fikciós alkotások, amelyek tényleges szellemi kreáció eredményei, minden további nélkül védelmet élveznek. A második faktor alapján tehát azt lehetne vizsgálni, hogy amit a Google szkennelt, az tényszerű vagy fiktív könyv volt-e.

    3. Harmadik faktor: pont az előbbivel függ össze, szinte automatikusan, hogy ha már az egészet szkennelte a Google, akkor még a tényszerű művek többszörözése is világosan megtörtént, és biztosan a Google ellen szól a 2. és 3. faktor. Erre a faktorra azért ne legyints olyan könnyen rá. A „fair” jellegnek ugyanis lényeges kérdése, és ezt a bírósági gyakorlat az USA-ban világosan megmutatja, hogy lehetőleg ne túl sok kerüljön felhasználásra. Valahol 10-20% között van a választóvonal. 100% azért kicsit efölött van.

    4. Negyedik faktor: abban teljesen egyetértünk, hogy ez a döntő körülmény. Erre viszont se hely, se idő nincs, hogy mindent leírjunk. Először is a kiindulópont továbbra is az, hogy a szerző jogosult a saját piacát meghatározni. A Google ne kedveskedjen azzal, hogy engedély nélkül mégis hozzáférhetővé teszi a műveket. Ki tudja? Lehet, hogy az adott szerző nem elektronikus formában, hanem csak papíron, ódivatúan szeretné terjeszteni a kötetét. Erre minden joga megvan. Ennek ellenére, mivel ez a pont rengeteg tárgyi bizonyítást igényelne, és ez már így elvi alapon nehezen tárgyalható, szerintem hagyjuk a továbbiakban, de még egyszer hangsúlyozva, hogy míg az első három faktor világosan a Google ellen szól, addig e ponton lehet érdemi keresni valója a cégnek.

  14. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    #3 Végül a §108-ról: ezt alapvetően hanyagoljuk. Ez csakis könyvtáraknak és levéltáraknak (archives), valamint ehhez hasonló intézményeknek biztosítja, hogy egy kvázi biztonsági másolatot készítsenek a művekről. Ha azonban ezt az egy másolatot teszik elérhetővé, akkor az eredeti példányt nem tehetik még hozzáférhetővé. Az elektronikus példányt ezzel összhangban ugyancsak egy ízben lehet elérhetővé tenni. Az, hogy ebből valaki vásároljon stb., már túl nyúlik a § keretein. (A Siy írás nem is olyan értelemben használta a §108-at, hogy az a Google-nek adható lenne, a Calter írásban pedig vaksi vagyok, de nem is fedeztem fel a törvényhelyre utalást.)

  15. Dani says:

    Túl hosszú választ írtam, azt mondja a blogger, hogy nem mehet le egybe, úgyhogy két részletben ollózom be, de olvasd úgy, hogy egyszerre írtam az egészet

  16. Dani says:

    Csak hogy lesöpörjem az asztalról a lényegtelen dolgokat:

    Azon sose vitáztunk, hogy a public domain műveknek milyen szerepük van a Google-megegyezésben én csak azért utalok ezekre, mert a magának a projektnek ezek teszik ki a nagyrészét és amit a társadalmi hasznosságról írtam, az is nyilván erre vonatkozik. Nem tudom, hogy belinkeltem-e már itt a wired cikket, de ott olvastam, hogy az az egyetem, ahol először scannelt a Google, ott az éves büdzsé a scannelésre amúgy 100,000 dollár volt, ebbből egy évben 3000 könyvet scanneltek be, a Google pár év alatt az egész milliós nagyságrendű könyvállományt bescannelte. De valóban ennek szerzői jogi szempontból semmi relevanciája nincs és nem is volt.

    Ja ide még annyit, hogy az árva műveket se monopolizálják, ezekből kapnak digitális másolatot az egyetemek ingyenesen.

    Vissza a fair use-ra(és ezek után megpróbálom helyesen leírni):

    Amit a második faktorról először írtál félreértettem, így már értem, nem vitatom.

    Azt se vitatom, hogy formailag jogellenes lemásolni ezeket a műveket, amit eddig próbáltam bizonygatni az az, hogy noha formailag jogellenes, itt fair use kivételről van szó. Hogy ezt képletesen bemutassam kinéztem a fair use magyarázatát az egyik amerikai tankönyvemből:

    "Although codified in the 1976 Act, the doctrine of fair use has retained its nature as an equitable rule of reason to be applied where a finding of infringement would be either unfair of undermine "the progress of science and the useful arts." "

    Tudom, hogy ez alapján nem, csak a teszt alapján lehet fair use-t megállapítani, csak meg akartam magyarázni, hogy miért gondoltam, hogy ez a felhasználás fair use, mielőtt belementem volna a tesztbe. A társadalmilag hasznos cél igazolást jelenthet ha nem is direkt módon jogilag, de legalább erkölcsileg.

    És akkor most a konkrét tesztről. Miután annak nincs értelme, hogy oda-vissza ismételgessük a véleményünket arról, hogy kereskedelmi felhasználás-e vagy sem, ezért ezt a kérdést itt kell lezárnunk. Én leírtam többször is, hogy ez nem egy virtuális könyvesbolt, a kivételek pedig olyan esetek, ahol a jogosultak nem károsulnak, sőt újabb bevételekhez jutnak, ami szerintem üti a kereskedelmi célra vonatkozó érvet:

    "A commercial use tends to weigh against a finding of fair use, though the “crux of the profit/nonprofit distinction is not whether the sole motive of the use is monetary gain but whether the user stands to profit from exploitation of the copyrighted material without paying the customary price.”

    Harper & Row, Publishers, Inc. v. Nation Enterprises, 471 U.S. 539 at 562.

    Az idézet egy Stanford-i diák dolgozatából való, kiváló munka amúgy, itt olvashatod:
    www-cs-students.stanford.edu/~sdaswani/GBookSearch.doc

    (És akkor már csak zárójelben: a dolgozat írója szerint az, hogy csak pár mondatot mutat a műből transzformatív felhasználás, amit a Kelly v. Arriba Soft Corporation nevű ügyre alapoz. Ez egy nagyon fontos szerzői jogi ügy volt, amiben a bíróság kimondta, hogy egy internetes kereső által kijelzett kisméretű "thumbnail preview" képek nem sértik ennek a Kelly nevű fotósnak a szerzői jogát, mivel fair use-ról van szó. Szerintem kicsit összetettebb a probléma, de nem tartom kizártnak, hogy helyes érvelés.)

    Ennek ellenére megértem, hogy te úgy találod, hogy kereskedelmi felhasználásról van szó.

  17. Dani says:

    Amit a második faktorról először írtál az előzőekben félreértettem, így már értem, nem vitatom, bár nincs sok jelentősége ennek se, mert ismert tény, hogy van fikciós és csak tényeket tartalmazó könyv is.

    Harmadik faktor:" … A „fair” jellegnek ugyanis lényeges kérdése, és ezt a bírósági gyakorlat az USA-ban világosan megmutatja, hogy lehetőleg ne túl sok kerüljön felhasználásra. Valahol 10-20% között van a választóvonal. 100% azért kicsit efölött van."

    Te 100%-nak veszel egy olyan felhasználást, ahol a felhasználás természetéből adódóan kell bescannelni az egész könyvet, annak ellenére, hogy csak pár mondat lesz ebből elérhető. Ha nem fogadod el a "technikai másolat" analógiámat, akkor erről sincs mit vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy a könyv tízezreléknyi töredékeit képező mondatok kevesebbek a 10-20%-nál. Vannak olyan helyzetek, amikor az egész művet kell digitalizálni ahhoz, hogy csak egy kis része felhasználható legyen (pl. dia filmeknék, negatívoknál, vagy más műveknél, amik fizikailag túl kicsik ahhoz, hogy egy részlet másolható legyen anélkül, hogy az egészet lemásolnánk(és utánna esetleg felnagyítanánk))

    Negyedik faktor: "Ki tudja? Lehet, hogy az adott szerző nem elektronikus formában, hanem csak papíron, ódivatúan szeretné terjeszteni a kötetét. Erre minden joga megvan. "

    Ezt először is az esetek túlynomó többségében nem ő, hanem a kiadója dönti el. Tényleg van egy pár szerző aki pl. jóelőre kizárja annak a lehetőségét, hogy hangoskönyv készüljön a művéből stb, de tudjuk, hogy ezeknek a száma elhanyagolható. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy ezeket a könyveket nem is lehet megvenni a Google-től, ezek a könyvek, amikre vonatkozóan ki van zárva az online kereskedelem csak kereshetőek lesznek és a pár mondatos találaton kívül mindössze egy könyvtári jelzet lesz elérhető. Majd a könyv ott fog csücsülni a Google szerverein addig, amíg közkincsbe nem kerül, amikor is elérhető lesz mindenki számára. A papírra nyomott könyvek nagyrésze persze egyáltalán nem biztos hogy túlél ennyi időt.

    A 108-at tényleg nem perdöntő érvként írtam le és direkt nem is úgy, ahogy a cikk szerzője, hanem azt akartam vele érzékeltetni, hogy bizonyos esetben az amerikai szerzői jog is eltekint a teljes másolat készítéséről. Tényleg csak könyvtárak esetében, meg kizárt a kereskedelmi felhasználás, a tv szellemére utaltam csak, hagyjuk figyelmen kívül, szerencsétlen megjegyzés volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.