Miért is bukott el az isoHunt?

Nos, végre eljutottam odáig, hogy végig olvassam az isoHunt ítéletet. Az alábbiakban az elemzésnek csak egy rövidített változatát fogom közölni, egyrészt a részletes tudományoskodást mellőzendő, másrészt mivel erről (mint korábban már jeleztem) cikket szándékozunk írni egy kollégámmal. Akit érdekel a téma, majd azt az írást elolvassa, vagy felveszi a fakultatív kurzusomat.

Az isoHunt, és a Gary Fung által üzemeltetett három másik torrent oldal felépítése semmi különös sajátossággal nem bírt, viszont érdemes kiemelni, mivel ennek az ítélet szempontjából jelentősége volt, hogy a fájlok kereshetőségét olyan szolgáltatások alkalmazásával igyekeztek előmozdítani, mint „Top Searches”, „Top 20 Movies”, „Top 20 Tv Shows”, vagy a „Box Office Movies” menüpontok.

A fájlcseréléssel összefüggésben a legnagyobb problémát minden esetben a jelenség határokon átívelő jellege jelenti. Lényeges, hogy a nemzetközi magánjog normái alapján a jogsértés (egyesült államokbeli) megállapításának előfeltétele, hogy a fel-, vagy a letöltést (de mindig elég az egyik) az USA területén kell végrehajtani. Előbbi esetben a terjesztéshez, utóbbi esetben a többszörözéshez fűződő jog sérül. Az alperes által megcáfolni nem tudott felperesi szakértői vélemény adatai fényében (az IP címek elemzése alapján nagyjából az összes letöltés 50%-a kötődött az Egyesült Államokhoz) a bíróság bizonyítottnak vélte az egyes userek által elkövetett közvetlen jogsértések tényét.

Erre építkezve a bíróság úgy találta, hogy az isoHunt üzemeltetése megalapozza az ún. „elősegítési” („inducement”) felelősség megállapítását. Az USA szerzői jogában erről akkor beszélhetünk, ha az alperes szándékos jelleggel segít vagy bátorít másokat jogsértő cselekmények elkövetésére.

A bíróság négy típusát említette meg az alperes ráható magatartásának. Így egyrészt a felhasználók felé „üzentek” Fungék például a „Box Office Movies” funkcióval, amelynek keretében a torrent oldalak meghatározott időközönként a húsz, aktuálisan legtöbb pénzt hozó film listáját tették közzé, hozzájuk kapcsolódó részletes weboldalakkal, valamint egy „torrent fájl feltöltése” linkkel. Ehhez hasonlóan az alperes kárára értékelte a bíróság, hogy különféle kategóriák mentén lehetővé tették a torrent oldalakon való keresést. Klasszikus értelemben vett üzenetnek bizonyult például az, amikor Fung az isoHunt webfelületén adott tanácsot, hogyan lehet például a Mátrix újratöltve, vagy a Gyűrűk Ura: A Király visszatér című filmeket jogellenesen beszerezni. Ehhez hasonlóan Fung a nagy nyilvánosság előtt is több ízben tett olyan nyilatkozatokat, amelyek a jogsértések elkövetésében való közreműködést támasztották alá. (Egyszer úgy nyilatkozott, hogy „Morally, I’m a Christian. ’Thou shalt not steal.’ But to me, even copyright infringement when it occurs may not necessarily be stealing.”)

Az alperesek emellett a konkrét jogsértésekhez is több ízben hozzájárultak azáltal, hogy a szerzői jogilag védett tartalmak megtalálásában segédkeztek. Előfordult például, hogy Fung maga magyarázta el egy felhasználónak, miként kell egy letöltött fájlt kicsomagolni és lejátszani.

Harmadrészt, a bíróság azt is az alperesek terhére értékelte, hogy olyan „spider” programot működtettek, amely más, nyílt torrent portálok adatai között halászott torrent fájlok után.

Negyedrészt, a bíróság úgy találta, hogy az alperesek üzleti modellje a weboldalakon elhelyezett reklámokból származó bevételekre épült, amely a népszerű (de jogsértő) tartalmaknak az elérhetővé tételével párhuzamosan növekedett – vagyis az alperesek az oldal attraktivitását jogsértések elkövethetőségével fokozták.

A bíróság ezzel együtt kizárta a DMCA internetes tartalomszolgáltatók számára biztosított kimentési lehetőségeinek („safe harbor”) az alkalmazását. A bíró szerint ugyanis Fungék tudomással bírtak a jogsértésekről, a jogellenes tartalmak eltávolítása/blokkolása iránt viszont nem intézkedtek megfelelő időben.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az eljáró bíró helyt adott a felperes keresetének, és megállapította az alperesek magatartásának jogsértő voltát. A kártérítés kiszabására egyelőre nem került sor. Ha abból indulok ki, hogy a TorrentSpy-t 110 millió dolláros kártérítésre kötelezték (azzal, hogy azt az oldalt az igazságszolgáltatás akadályozása miatt meszelték el, s nem a szolgáltatás érdemi vizsgálata után), illetve hogy az isoHunt segítségével havi több tíz millió letöltés ment véghez, a megítélt összeg feltehetőleg elég magas lesz.

Akit a téma érdekel, nyugodtan olvassa el a TorrentFreak alábbi bejegyzését, amely kvázi következtetéseket von le az ítéletből, legközelebb mit ne csináljon egy admin. Az már csupán saját megjegyzés, hogy önmagában a tény, hogy egy admin nem ír vissza a felhasználók kérdéseire, nem oldozza fel a jogsértés vádja alól a torrentoldalak üzemeltetőit.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük