Bár nem egy digitális szerzői jogi kérdésről szól a mai megjegyzés, mégis ildomos lejegyezni. J.D. Salinger elhunyt.

Ő volt a XX. század egyik leglegendásabb és egyben legellentmondásosabb alkotója. Zsenialitását mindössze néhány kötetében, de annál több novellájában mutatta meg, ellentmondások pedig (leginkább) 1965-ös visszavonulása óta övezték – sok esetben szerzői jogi problémákkal fűszerezve.

Az egyik ilyen legendás eset az volt, amikor egy róla készült életrajz publikálását akadályozta meg, amely egyetemi könyvtárakban fellelhető, mindaddig publikálatlan leveleket használt elsősorban, az azokban található gondolatok komoly átalakítása mellett. Az eljáró bíró szerint ez a felhasználás mégis túllépte a fair use kereteit (Salinger v. Random House). Az ítéletről lásd a New York Times cikkét. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy végül ez az ügy nem vált precedenssé, alapvetően azért, mert két további ügyben is vita tárgyát képezte a nyilvánosságra még nem hozott művek fair/szabad felhasználása – akiket érdekel, ezek a New Era v. Holt, és a Wright v. Warner Books ügyek voltak -, s végül az ellentmondást látva a felsőbírósági gyakorlatban az USA Kongresszusa 1992-ben úgy módosította az Egyesült Államok szerzői jogi törvényét, hogy immáron a nyilvánosságra nem hozott művek is képezhetik fair használat tárgyát.)

E kis elkalandozás ellenére is, akinek jelent valamint Salinger munkássága, vegye elő a Zabhegyezőt ma este, és olvasson bele!

Salinger halálval kapcsolatos híradásokat lásd itt magyar nyelven és angol nyelven.