Üreshordozó-díj fizetése felhőtárhely után – igen is meg nem is!

Üreshordozó-díj fizetése felhőtárhely után. Az Európai Bíróság a minap kimondta, hogy a felhőtárhely olyan hordozónak minősül, amelyre magáncélú másolás történik a 2001/29/EK (Infosoc) irányelv értelmében. A magáncélú másolást kompenzálandó pedig üreshordozó-díj fizetendő. Azonban a tagállamok a díjfizetési rendszerét szabadon állapíthatják meg azzal a feltétellel, hogy a jogdíj mértéke az okozott hátránnyal arányos legyen. Az ítélet hozott is újdonságot meg nem is. Cikkemben a C‑433/20. sz. előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet elemzem.

A felhőtárhely is hordozó, és jogdíjköteles, de néha mégsem. Hogy micsoda? Nézzük pontról pontra.

Mi az üreshordozó-jogdíj?

Az Infosoc irányelv a szerző kizárólagos jogaként határozza meg a műve többszörözésének a jogát. Tehát a szerző ad engedélyt másnak arra, hogy a művéről (bármilyen technikai módon) másolat készüljön. Az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok – ezen kizárólagos jogosultság alóli kivételként – a magáncélú másolás lehetőségét (5. cikk 2. bekezdés b. pont) megállapítsák, tehát

bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek.

Ilyen magáncélú másolás például, amikor otthon, tanulás, saját, családi érzékelés céljából kiírunk egy filmet DVD-re, letöltünk egy fotót a számítógépünkre, vagy zenét másolunk pendrive-ra. (És hozzáteszem, közben nem törünk fel semmilyen másolásvédelmi technikát.)

Ausztria és Magyarország azon országok közé tartozik, akik átültették a magáncélú másolást a szerzői jogi törvény szabad felhasználás lehetőségei közé.

Az irányelvi szabály értelmében, ha van magáncélú másolás, akkor kell méltányos kompenzáció is, hiszen az ilyen törvény által megengedett magáncélú másolások összességében kárt okoznak a jogosultaknak.

Ezt a kompenzációt, az ún. üreshordozó-díjat (vagy magánmásolási díjat) a közös jogkezelő szervezet szedi be és fizeti ki a jogosultak számára. A szabályozás technika-semleges, tehát az „üres hang- és képhordozó” készülékek körét nem azok elnevezése, hanem azok magáncélú másolásra alkalmassága alapján azonosítja be és nevesíti a tagállami közös jogkezelő.

Magyarországon az Artisjus a technika fejlődését követve, az irányelv céljával összhangban évről évre felülvizsgálja, és szükség esetén jogdíjközleményében bővíti ki azon hordozók körét, amik után jogdíjat kell fizetni.

Ilyen módon hazánkban mára már jogdíjat kell fizetni pl. CD, DVD, memóriakártya, pendrive, mobiltelefon memóriakártya, set-top bock, külső winchester, tablet forgalmazása után.

Az osztrák közös jogkezelő eggyel tovább ment: felhőtárhely tekintetében is érvényesíti üreshordozó-díjat.

Ebből lett jogvita az osztrák közös jogkezelő és egy felhőtárhely-szolgáltató között, amiben az eljáró osztrák bíróság előzetes döntéshozatal iránt kérdésekkel fordult az Európai Bírósághoz.

Nézzük az osztrák jogesetet.

Az osztrák eset

Az üreshordozó-díjat a jogosultak számára Ausztriában az Austro-Mechana (vagy ahogy mondani szoktam, az „osztrák Artisjus”) érvényesíti. Üreshordozó jogdíjat követelt a Strato AG-vel szemben, aki virtuális felhőalapú tárolási megoldásokat, tárhelyeket bocsát rendelkezésre a fogyasztók számára.

Az Austro-Mechana szerint a „felhőben történő többszörözés” hátrányt okoz a jogosultaknak, és e tekintetben nem különbözik a boltban megvásárolható adathordozóktól, készülékektől, például egy pendrive-tól vagy külső winchestertől. Emiatt szerinte a felhőtárhely is jogdíjköteles.

A Strato viszont úgy érvelt, hogy ő nem értékesít, illetve nem ad bérbe fizikai adathordozókat Ausztriában, és a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások tekintetében szerinte nem jár díjazás. Ezen túl Németországban az ott tárolt szerverek után a szerverek árába beépítetten fizetett jogdíjat, továbbá a megvásárolt végberendezések árába (pl. winchester, pendrive, mobiltelefon) építetten az osztrák végfelhasználók is fizetnek jogdíjat.

A bírósághoz feltett kérdések:

Leegyszerűsítettem a két kérdést:

  • Az irányelvi szabályozás értelmében a „bármely hordozóra [végzett] többszörözés” kifejezés magában foglalja-e a szerzői jogi védelem alatt álló művek biztonsági másolatainak magáncélú készítését felhőalapú tárhelyen? („A felhőtárhely üreshordozónak minősül-e az erre történő többszörözés tekintetében?”)
  • Ha igen, akkor kell-e utána üreshordozó-díjat fizetni?

JC Gellidon – Unplash

A bíróság válasza az első kérdésre:

A bíróság válaszában egyrészt rögzíti, hogy amikor felhőbe töltünk fel valamely művet, az az irányelv értelmében többszörözésnek minősül.

Másrészt kiemeli, hogy az irányelv nem pontosította a jogdíjköteles eszközök jellemzőit, tehát a „bármely hordozóra” fordulatot tágan kell értelmezni, az minden olyan adathordozóra vonatkozik, amelyen védelem alatt álló művet többszöröznek.

Az irányelv szövege technológiasemleges, így biztosít lehetőséget arra, hogy a technika fejlődésével felbukkanó új eszközökre hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazható legyen.

Ezáltal lehet biztosítani, hogy a szerzői jogi védelem ne váljon idejétmúlttá, elavulttá.

Nincs jelentősége annak, hogy a kérdéses tárhely hol van, kinek a tulajdonát képező szerveren bocsátják azt rendelkezésre.

A bíróság tehát nem értett egyet az alperesi érvekkel, és kijelentette, hogy funkcionális szempontból nincsen különbség a kérdéses tárhelyek között.

Az irányelv „bármely hordozóra” fogalma szempontjából

nem kell különbséget tenni aközött, hogy a védelem alatt álló mű többszörözésére olyan szerveren kerül‑e sor, amelyen a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatás szolgáltatója tárhelyet bocsát a felhasználó rendelkezésére, és aközött, hogy az ilyen többszörözést az e felhasználó birtokában lévő fizikai adathordozón végzik.

Tehát az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a „bármely hordozóra [végzett] többszörözés” kifejezés magában foglalja a szerzői jogi védelem alatt álló művek biztonsági másolatainak magáncélú készítését felhőalapú tárhelyen.

 A bíróság válasza a második kérdésre:

A bíróság a kérdést úgy értelmezte, hogy az irányelvbe ütközik-e, ha Ausztria nem állapít meg jogdíjfizetési kötelezettséget a felhőalapú tárhelyekre.

Az irányelv valóban úgy fogalmaz, hogy a magáncélú másolás, mint kizárólagos engedélyezési jog alóli kivétel bevezetése opcionális, a tagállamok döntésén múlik, de ha a tagállam átültette ezt a kivételt, akkor köteles a méltányos díjazás megfizetéséről is rendelkezni.

Az üreshordozó-díj megállapítása a magáncélú másolás kompenzálására nem opcionális.

Viszont a hogyanról nem szól az irányelv.

Az üreshordozó-díj megállapításának és beszedésének a rendszerét a tagállamok széles körű mérlegelési joggal állapíthatják meg, hiszen ezzel kapcsolatban az Irányelv iránymutatást nem tartalmaz.

A bíróság korábbi döntéseit alapul véve (Padawan, Copydan) a másolatot készítő magánszemélyre kell hárítani a jogdíjfizetést. Ez a felhőalapú szolgáltatások esetében azt jelenti, hogy a felhőszolgáltatások végfelhasználójára (az előfizetőre) kell terhelni a díjat.

A korábbi döntéseknek történő megfelelést leszámítva a díjazás rezsimje tagállamonként eltérő lehet, és az sem kizárt, hogy a csatlakoztatott eszközökbe épített adathordozókra (pl. mobiltelefon, számítógép, tablet) megfizetett díjba van beépítve a felhőszolgáltatás tárhelyének jogdíja.

Márpedig, … mivel a szerzői jogi védelem alatt álló tartalom felhőalapú számítástechnikai tárhelyszolgáltatások felhasználása során történő, felhőbe való feltöltése, illetve onnan való letöltése magáncélú többszörözésre irányuló egységes folyamatnak minősül, a tagállamok – figyelemmel a jelen ítélet 41. és 46. pontjában felidézett széles mérlegelési mozgásterükre – adott esetben létrehozhatnak egy olyan rendszert, amelyben méltányos díjazást kizárólag azon készülékek vagy adathordozók tekintetében kell fizetni, amelyek e folyamat szükségszerű részét alkotják, feltéve, hogy az ilyen díjazást észszerűen lehet úgy tekinteni, mint amely tükrözi a szerzői jogi jogosultnak esetlegesen okozott kárt (lásd ebben az értelemben: 2013. június 27‑i VW Wort és társai ítélet, C‑457/11–C‑460/11, EU:C:2013:426, 78. pont).

 Vélemény:

A bíróság kimondta ugyan, hogy a felhőtárhely az irányelv technológiasemleges fogalma és a magáncélú másolatkészítés szempontjából „hordozónak” minősül.

Egyúttal egyfajta védekezési lehetőséget állapított meg a jogdíjfizetés elhárítására arra hivatkozással, hogy a feltöltés folyamatában lévő más eszközre tekintettel megfizetett jogdíj már „tartalmazhatja” a felhőtárhely után fizetendő jogdíjat.

Megjegyzem, hogy a hordozókra egyébként is gyakran történik láncolatban a másolás (pl. az internetről PC-re – onnan pendrive-ra – onnan másik PC-re – onnan felhőbe – onnan mobiltelefonra stb.), és ettől még minden hordozó tekintetében külön méltányos díjazás megállapítása indokolt.

A forgalmazók már így is gyakran próbálkoznak ilyen érvekkel hárítani a díjfizetést. A másolási cselekmények azonban nem zárt láncolatban valósulnak meg, hanem külön, egymástól független többszörözési cselekményként. Ezért mindegyik külön alkalmas arra, hogy kárt okozzon a jogosultnak.

A díjazás esetleges összevonási lehetőségét indokolatlannak érzem pont a felhőtárhely esetében kihangsúlyozni.

A bíróság továbbá kiemelte, hogy

a magáncélú másolat utáni díj meghatározásakor …biztosítani kell, hogy az így fizetett díj, amennyiben az az említett egységes folyamat keretében több készüléket és adathordozót terhel, ne haladja meg a jogosultak által a szóban forgó cselekmények miatt elszenvedett esetleges hátrányt, amint arra a 2001/29 irányelv (35) preambulumbekezdése emlékeztet.

Érzésem szerint a bíróság “sokallja” a többi eszköz mellett a felhőtárhelyet is díjkötelesnek minősíteni. Mintha indokot keresne arra, hogy kimondja, a felhőtárhely után nem kell jogdíjat fizetni. Viszont ilyet nem talált, csak egy preambulumbekezdést, ezért erre hivatkozik.

Konklúzió:

A felhőtárhelybe történő magáncélú másolás tekintetében a felhőtárhely „üreshordozónak” minősül. Az ilyen másolásokra tekintettel kell jogdíjat fizetni, csak éppen ez legyen az okozott hátránnyal arányos. Továbbá a díjat más hordozó díjába is bele lehet kalkulálni.

Erre varrjon gombot a tagállami közös jogkezelő.

 

Borítókép: Pero Kalimero – Unplash