Könyvajánló: Kiss Zoltán Károly – Kiss Dóra Bernadett: A vizuális művészetek és a jog – 1. A képzőművészet szabályozása

Amint arról már február elején szó volt a blogon, a Magyar Szerzői Jogi Fórum által január 31-én tartott ankét nem csak az Apáthy díjátadónak adott helyet, hanem bemutatásra került Kiss Zoltán és Kiss Dóra Bernadett “A vizuális művészetek és a jog – 1. a képzőművészetek szabályozása” című kötete.

A kötet címéből eredően kiderül, hogy bár az egy nagy munka része, azonban korántsem annak a vége, és várható még a szerzőpárostól hasonlóan részletes a vizuális művészetek egy-egy ágára vonatkozó mű megalkotása.

Tekintettel arra, hogy a mű elején Bendzsel Miklós által jegyzett előszó és egyben értékelés gondosan bemutatja a kötet tartalmát, jelen könyvajánló a mű kilenc fejezete közül szerzőtársak szavaival élve „az elemzés leghangsúlyosabb és legfajsúlyosabb” elemére a képzőművészeti alkotásokhoz fűződő szerzői jogi szabályozásra vonatkozó részre fog koncentrálni.

A szerzők művükben részletesen bemutatják a képzőművészeti alkotások szerzői jog védelmét, az alapok megteremtésétől kezdve – mint a szerzői jog alkotmányjogi alapjai – az atipikus művészeti irányulásokra vonatkozó legspecifikusabb kérdésekig.

A szerzői jog alapjainak ismertetése tekintetében az elemzés tömören és érthetően mutatja be az oltalom fundamentumait nemzetközi és hazai szinten. E mellett a szerzői jogi értelemben vett mű és a védelem határai tekintetében releváns uniós joggyakorlatra is kitér, ismertetve az Infopaq I.-, a Football Association-, a Painer-, a Football Dataco- és a Heks’nkaas ügyeket.

A szerzői jogi szabályrendszerének tárgyalása során a szerzők egy a képzőművészeti alkotásokra vonatkozó képzeletbeli szemüveg felvétele által végigveszik mind a személyhez fűződő mind a vagyoni jogokat, a szerzői jog területén nem jártas olvasó számára is izgalmas, érhető módon, azonban nem szájbarágó módon.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy a szerzőknek az integritáshoz való jog kapcsán tett azon kijelentése, miszerint „A képző-, ipar és fotóművészeti alkotások magasabb védelmi szintjét támasztja alá az idézés, mint szabad felhasználás tilalma ezeknél a műveknél.”, bár formális szempontból igaz állításnak minősül, azonban bővebb magyarázat nélkül a járatlan olvasó számára megtévesztésre adhat okot. Ugyanis e művek tekintetében, bár az idézés tilalma által valóban kevesebb korlátozás áll fenn a jogosultságok tekintetében, így a védelmi szint magasabbnak nevezhető, azonban a tilalom célja nem a magasabb szintű védelemre való törekvésből ered, hanem abból az egyszerű célból, hogy e művek tekintetében fogalmilag kizárt az idézés. Az idézés, azaz egyes részek, részletek kiemelése már a mű megcsonkítását, torzítását jelentené, ezért nem állítható fel párhuzam az eredetileg egyébként irodalmi művek felhasználása céljából kialakított szabad felhasználással, hiszen a képző-, ipar és fotóművészeti alkotások esetében az integritáshoz fűződő jog teljes mértékben sérülne.

A szerzői jogi alapok megteremtése után következik a kötet ­­– szerzői jogi szempontból – legizgalmasabb része, azaz a különleges művészeti alkotásokkal, atipikus művészeti irányulásokkal kapcsolatos jogi dilemmák bemutatása.

Az egyik ilyen terület, az uniós esetjognál már tárgyalt Heks’nkaas ügyből kiindulva a konyhaművészet és ezen belül is a receptvideók valamint a tálalási design kérdése. A receptvideók oltalmazhatóságának kérdése vonatkozásában az amerikai Labau v. Television Food Network ügyet hozza fel példaként, ahol a videó alkotója nem az általa elkészített receptre, hanem magára az audiovizuális alkotásra igényelte a védelmet, tekintettel azonban arra, hogy a hivatkozott peres eljárás a felek megállapodásával zárult, nem lehet konkrét következtetéseket levonni az esetből, és egyelőre csak külön lehet értelmezni a receptek valamint az audiovizuális alkotások oltalmának összevonhatóságát illetően.

A tálalási design, azaz az ételek elrendezésének szerzői jogi védelme vonatkozásában a szerzők az európai és egyesült államokbeli jogesetek bemutatása által rámutatnak arra az igen érdekes tényre, hogy ameddig a kontinentális szerzői jogrendszerben lehetőség mutatkozik arra, hogy egy kreatív tálalás oltalmat élvezzen, addig erre az angolszász jogrendben nincs lehetőség tekintettel arra, hogy a bírói jogértelmezés szerint a tálalás önmagában nem tekinthető kellő mértékben rögzítettnek.

A különleges művészeti alkotások között tárgyalják még a szerzők:

  • a street art alkotások védelemképességének vizsgálatát, valamint az ezen alkotások kapcsán minden esetben fennálló szerzői jogi és dologi jogi érdekek ütközését (a szerző és az ingatlan tulajdonosa között, erről kapcsolódó tartalom itt, és itt található),
  • annak kérdését, hogy egy tetoválás elérheti-e az oltalomképesség szintjét, és ha igen, miként oszlanak meg az úgymond vásznat biztosító tetoválás viselőjének és a tetoválóművésznek a jogai,
  • a folyamatosan visszatérő, ámde szerzői jogi szempontból mégis egyértelműnek vélt dilemmát, vagyis az állatok által emberi közreműködéssel létrehozott művek oltalmának kérdését, amely tekintetében a szerzők felvetik az emberi közreműködésből adódóan a kapcsolódó jogi védelem bevezetésének lehetőségét,
  • végül pedig a mesterséges intelligencia közreműködésével létrehozott műveket, amely kérdés tekintetében jelenleg még nem lehet biztos választ adni, tekintettel a nemzetközi szinten megindult folyamatokra. (Ehhez kapcsolódóan érdemes olvasgatni a WIPO által közzétett kérdőívre beérkezett válaszokat.)

A kötet az NMHH Médiatanács- Médiatudományi Intézet szokásának köszönhetően a Médiatudományi Könyvtár részeként online elérhető és le is tölthető. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük