ATRIP2018 – 0. és 1. nap

Először ért az a megtiszteltetés, hogy a világ egyik legmeghatározóbb szellemi tulajdonvédelmi konferenciáján, az idén 37. ízben megrendezett ATRIP kongresszuson előadhassak. A rendezvénynek és közel 160 regisztrált résztvevőnek a helsinki Hanken School of Economics adott otthon. Két részesre tervezett beszámolóm első elemeként álljanak itt a „nulladik” és az első nap eseményei.

Nulladik is volt, mivel elsőként az ATRIP történetében egy rendkívül érdekes és értékes „early career workshop” megtartására is vállalkoztak a szervezők. Bár sajnos ennek az érdemi részéről lemaradtam, annyi világossá vált, hogy 13 PhD hallgató vagy poszt-doktor fejenként mindösszesen 4 percben kapott arra lehetőséget, hogy bemutassa tudományos tevékenységét. Őket egy majdnem tíz fős zsűri figyelte, akiknek utóbb három helyezést kellett kiosztani. Ezeket sorban (3-2-1) Vicky Breemen, Elena Izyumenko és Stefan Papastefanou kapta. A nulladik nap folytatása pedig egy informális vacsora jelentette, ahol már nekem is sikerült régóta „olvasott” kollégákkal élőben találkozni.

Az első napon a rendező intézmény rektora (Karen Spens), a WIPO igazgatóhelyettese (Sherif Saadallah) és az ATRIP elnöke (Daniel Gervais) köszöntötte az egybegyűlteket. Őket Anette Kur (korábbi ATRIP elnök) és Nari Lee (a helyi szervező bizottság elnöke) rövid előadása követte az EU-s védjegy és versenyjog „tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlat” előírásával kapcsolatos kutatási projektjükről.

A nap ezt követő részében négy blokkban kerültek megtartásra az előadások. Az első panel a tisztességesség, moralitás és közrend szellemi tulajdonvédelmen belüli jelenlétét, jelentését és mérhetőségét tárgyalta. A Greame Dinwoodie által elnökölt panelben Marsha Simone Cadogan, Nicolas Binctin, Jonathan Griffiths, Susan Isiko Strba és Yahong Li adtak elő. Bár mindenki érdekes felvetésekkel érkezett, számomra kiemelkedett Binctin és Griffiths előadása. Előbbi a közrend védelmének és a moralitásnak a védjegyjogon belüli megjelenéséről és az uniós Törvényszék ezzel kapcsolatos joggyakorlatáról beszélt, Griffiths pedig az idén 10 éves Müncheni Nyilatkozat utóéletéről, tudományos, bírósági és jogalkotói fogadtatásáról tartott egy összefoglalót.

A második panel fókuszában a szerzői jog és a tisztességesség, a moralitás és a közrend kapcsolata állt. A Sam Ricketson által elnökölt panel első előadója Paul J. Heald volt, aki a szerzői jogok visszaszállásának amerikai szabályairól és tényleges gyakorlatáról tartott figyelemfelkeltő előadást. A legnagyobb tanulság az, hogy a szerzői jogok visszaszállása ténylegesen garancia arra, hogy az 1960-1980-as években megjelent művek a piacon elérhetők legyenek. Empirikus kutatás szerint ugyanis a közkincsbe tartozó és az elmúlt 10-15 évben megjelent könyvek közötti „szakadék” óriási. Elhanyagolható ezen könyvek piaci jelenléte. (Ami szinte már a védelmi idő hosszának és magának a szerzői jogi védelemnek a létjogosultságát is feszegető gondolat, az empirikus kutatások fényében nem teljesen alaptalanul.) Pascale Chapdelaine a graffiti és az utcai művészet fogalmainak az elhatárolására törekedett, és felvázolta, hogy az engedély nélküli graffiti és az engedéllyel végzett street art milyen eltérő jogi megítélésben részesül a világ számos országában. Omri Alter elvi síkon járta körbe, hogy a szerzői jog világában miért szükséges a szerzőknek valamivel nagyobb jogalkotói támogatást biztosítani a kiadói/kapcsolódó jogosulti kör érdekeivel szemben. Ennek fő okaként Omri a gyengébb alkupozíciót jelölte meg. Hasonló véelményt fogalmazott meg az amerikai jog vonatkozásában Mary LaFrance is, aki egy erősebb „default” szabályozást javasolt a szerzők javára. Kiemelte a személyhez fűződő jogok, a bérleti és haszonkölcsönzési jog és a követő jog hiányát, a munkaviszonyban létrehozott művek sorsának bizonytalanságait. Antoni Rubí-Puig ugyanezen logika mentén az uniós követő jogi tapasztalatokról számolt be, és arról, hogy a beszedett díjak kevésbé transzparens módon és szinte biztos, hogy csak az alkotók szűk körének kerül kiosztásra. Anette Alén-Savikko a pop és posztmodern művészet szerzői jogi vonatkozásaival kapcsolatos, Rosa Maria Ballardinivel folytatott kutatásáról számolt be.

A harmadik blokkban egyszerre három parallel panel futott, így nekem választani kellett. A Christian LeStanc által levezetett 3C sorszámú panelben elsőként Tito Rendas vázolta a szerzői jog egyensúlyának megteremtéséhez elengedhetetlen korlátozásokkal és kivételekkel (L&E) kapcsolatos PhD kutatását. Eszerint az L&E célja, hogy egyszerre legyen világos és rugalmas. Ennek szellemében két jogpolitikai cél, hat viszonyítási pont és tizenegy indikátor mentén bontotta ki álláspontját, ide értve olyan kérdéseket, mint a bíróságok rugalmas értelmezési lehetősége, a tagállami hagyományok figyelembe vétele, a jogszabályok világos mondanivalója. Bár álláspontját még nem tartja véglegesnek, egy rugalmas, uniós körülményekhez igazodó, fair use jellegű szabály bevezetését elfogadhatónak látja. Qian Tao előadása kínai versenyjogi szabályozás gyakorlatáról, Ivan Zenin tört angolsággal felolvasott prezentációja pedig a tisztességesség szerzői jogon belüli érvényesülésének orosz tapasztalatairól szólt. (A konferencia teljes mélypontja az volt, mikor az úr kapott egy kérdést, amelyet Elena Izyumenko fordított le neki, majd a – nem viccelek – 15-20 perces választ is nagyvonalakban visszafordította nekünk.) Sokkal érdekesebbre sikerült Catherine Bond előadása az I. világháborús ausztrál és új-zélandi hadsereg (ANZAC) nevével kapcsolatos ausztrál védjegyjogi szabályozásról.

Végül a nap negyedik blokkjában ismét visszatértünk a plenáris előadásokhoz. Az időkereteket szigorúan felügyelő Peter Yu elnökletével számos, a hagyományos tudás és az őslakosok társadalmi érdekeinek szellemi tulajdonvédelmi eszközökkel való védelmével kapcsolatos előadást hallattunk. Natalie Stoianoff az e téren létező tudás adatbázisok formájában való esetleges védelmét vetette fel, Kelly Breemen (aki a jelek szerint a már említett Vicky Breemen testvére) az emberi jogi perspektívákat feszegette. Joelle Nwabueze az „adatáramlás” (és big data) hagyományos tudásra gyakorolt veszélyeiről, Bassem Awad és Oluwatobiloba (egyszerűen csak Tobi) Moody pedig a kanadai őslakos közösség körében végzett empirikus kutatásaik tapasztalatairól számolt be.

A nap zárásaként egy könnyed egyetem- és városnézésre, valamint egy kellemes vacsorára került sor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.