Határvidéken – a know-how védelem újraszabályozása
Az Európai Unió 2016. június 8-án fogadta el a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló irányelvét, az implementációra meghatározott határidőnek pedig épp a fele telt el. Bár ez az irányelv nem tartozik a szellemi tulajdon harmonizációjára született jogforrások közé, a védelmezett tárgyak (üzleti titok és védett ismeret vagy know-how) megoldást kínálhatnak a szellemi tulajdonjogok hagyományos védelmi köre által nem oltalmazott innovációk és műrészletek számára.
A védett ismeret (know-how) a régi Ptk-ban a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokhoz rokonítva jelent meg, az új Ptk. azonban már az üzleti titokra vonatkozó szabályok között tárgyalja azt. Bár e rendszertani változás részben a szellemi alkotások hézagmentes oltalom megszüntetésével magyarázható, a know-how nyilvánvalóan elképzelhetetlen kreatív alkotás nélkül. És bár szellemi teljesítmény nélkül nincsen know-how, a védett ismeret még sem tartozik sem a szerzői jog, sem az iparjogvédelem körébe.
A szerzői jog és a know-how közötti különbözőségek azt azonban nem zárják ki (sőt), hogy a két oltalmi formát egymást kiegészítő, egyes esetekben átfedő módon alkalmazzák a jogosultak. Erre elsősorban azon műfajok esetén kerülhet sor, ahol a szerzői jogi oltalom alatt álló és a védelem köréből kizárt részek keverednek egymással. Ahol a szerzői jog alkalmazását a szerzői jogi törvény kizárja (például matematikai ismeretek, algoritmusok… stb.), ott a kreatív munka védett ismeretként történő oltalmával biztosítható a szellemi befektetés megtérülése. A komplementer védelem annál erősebb lesz, minél nagyobb szabadságot biztosít a nemzeti jogalkotó a védett ismeret műszaki visszafejtését korlátozó szerződéses rendelkezések alkalmazására.
A védelem szintje a funkcionális jellegű műfajok, így elsősorban a szoftverek esetén – megfelelő implementáció esetén – jelentősen megemelhető lenne a szerzői jogi és a know-how jellegű védelem egyidejű alkalmazásával. Az egymást kiegészítő védelem alkalmazása megoldást kínálhat arra a gyakorlati problémára, hogy az Európai Bíróság előzetes döntéseivel jelentősen szűkítette a szoftverek szerzői jogi védelmét, kizárva abból például a szoftver funkcionalitását vagy a nem előkészítő jellegű dokumentációt. Ha a jogalkotó az implementáció során megteremti a védett információ visszafejtését kizáró szerződéses rendelkezések alkalmazásának lehetőségét, úgy – legalább a felhasználó számára nem nyilvánvaló, grafikus interfészt nem alkalmazó – funkciók szolgai másolása megakadályozható lesz. Ugyanígy, az előkészítő jellegű dokumentumnak nem minősülő (és ezért szoftverként nem védett), ugyanakkor a szerzői jogi védelemhez szükséges egyéni, eredeti jelleggel sem rendelkező, így szakirodalmi műnek nem minősülő dokumentáció (például egy megrendelés során átadott funkciólista) védett ismeretként oltalmazható marad.
Az üzleti titok irányelv a know-how-ra nem alapít kizárólagos jogot, az irányelv mégis fontos eszköz lehet a szellemi alkotások határterületén a védelem fejlesztésére. A védelem magas szintje nem önmagában érték, hanem annak elsődleges garanciája, hogy az innovatív munka költségei megtérüljenek, a befektetés pedig – a szerzőnek nem minősülő – alkotónak termeljen bevételt. Az irányelv implementációja során komplex, a szomszédos jogterületekre is kiterjedő elemzést kell folytatni, amelyre a rendelkezésre álló egy év csak intenzív munkával lesz elegendő.