Fájlcsere ügy a Kúria előtt, az IP címek mögötti személyes adatok kiadhatósága

Jelen írásomban két fájlcserével kapcsolatos hazai jogesetet ismertetek, mindkettő alapkérdése az volt: polgári jogi igényérvényesítés céljából kiadhatóak-e az IP címek mögötti személyes adatok?

Az első, Fővárosi Ítélőtábláig eljutó  ügyben (8. Pf.21.699/2014/2. számú határozata) a felperes filmek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó (külföldi székhelyű) cég volt, amely azt tapasztalta, hogy magyar internet-felhasználók a gyártó és forgalmazó engedélye nélkül jogosulatlanul használják fel a filmjeit az interneten „fájlcserélők útján” oly módon, hogy a jogsértők filmeket töltenek le és osztanak vissza. A felperes megbízta a M. P. GmbH nevű augsburgi céget, amely egy speciális technológia alkalmazásával a felperes által megjelölt filmeket le tudta tölteni az általa meghatározott IP címekről.

A felperes az Szjt. 94/A. §-a alapján a keresetlevél benyújtását megelőzően ideiglenes intézkedés elrendelését, és a kérelmezett adatszolgáltatásra kötelezését kérte a megadott IP címekhez tartozó személyekről nevük és címük közlésével alperessel szemben, mivel állítása szerint az alperes kereskedelmi mértékben nyújt szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez, tekintve, hogy az internet-szolgáltatás az alperes egyik fő bevételi forrása.

Az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedésével kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül szolgáltasson adatot azzal kapcsolatban, hogy a kérelem mellékleteként csatolt táblázatban megjelölt IP címek a táblázatban megjelölt időpontokban kikhez tartoztak, a természetes személyek nevének és címének megadásával. Az alperes az ideiglenes intézkedés végrehajtására kötelező végzésnek eleget tett, a kért adatokat a kérelmező részére megküldte.

A felperes ezt követően keresetlevelet nyújtott be a bíróságon az alperessel szemben, amelyben a letöltéssel és „megosztással” kapcsolatos adatszolgáltatásra kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy az alperes egyik fő tevékenysége és bevételi forrása az internet szolgáltatás, melynek során a jogsértésben résztvevők számára internet-szolgáltatást nyújt kereskedelmi mértékben, ezért az adatok kiadására kötelezhető. Kérte az alperes kötelezését arra, hogy az ideiglenes intézkedés következtében kiadott adatokat a felperes jogosan megtarthassa és kérte annak megállapítását is, hogy az alperes a már korábban megjelölt IP címeken kívül, azonos tényállás mellett, a jövőben is köteles legyen adatot szolgáltatni az IP címek felhasználóiról.

Az alperes vitatta, hogy telekommunikációs, informatikai és kábeltelevíziós szolgáltató vállalatként nyilvánosságra hozatalt végez. Vitatta a kereskedelmi mértékű jogsértés tényét és a M. P. cég eljárását is. (Arra is hivatkozott, hogy informatikai szolgáltatása engedélyen alapul és hatóságilag felügyelt.)

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta. Határozatát az Szjt., az Elkertv., továbbá az Eht. vonatkozó rendelkezéseire alapította. A bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes megbízása alapján eljárt M. P. GmbH nevű augsburgi cég megbízhatóan rögzítette azokat az IP címeket, amelyekről a letöltések megtörténtek. A letöltők internet-szolgáltatója az alperes, aki részükre internetet biztosít, ilyen módon a terjesztésben részt vesz, ezért vele szemben az adatok kiadására vonatkozó igény érvényesítése jogszerű lehetne. Utalt rá, hogy az adatszolgáltatás iránti igény objektív igény, amely a magyar jogrendszerbe a TRIPS-Egyezmény alapján került be, és azt a Jogérvényesítési-irányelv tovább alakította.

A bíróság kifejtette, hogy az alperes a jogsértéshez szolgáltatást nyújtó, közreműködő harmadik személyek, az ún. közvetítő szolgáltatók csoportjába tartozik, mivel internet-hozzáférést, tárhelyet, gyorsító-tárolást vagy keresőszolgáltatást nyújt a jogsértőnek, ezáltal az elektronikus úton elkövetett jogsértés közreműködője lehet közvetítő szolgáltatóként. Álláspontja szerint az alperes, mint az Elkertv. 2. § l) pontja szerinti közvetítő szolgáltató kereskedelmi mértékben nyújt szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez, ezért adatszolgáltatási kötelezettség terheli, tekintettel arra, hogy az Elkertv. 13-15. §-aiban előírt felelősségkorlátozás csak a közvetítő szolgáltatók anyagi felelősség alóli mentesülését teszi lehetővé. A közvetítő szolgáltatóktól kérhető adatok köre azonban korlátozott a polgári jogérvényesítésben, mivel az adatvédelmi jogszabályok korlátozzák a közvetítő szolgáltatók által a szolgáltatásokat igénybe vevőkről kiadható adatok körét, amennyiben azok természetes személyek. Abban az esetben, amikor a jogsértő csak magánjellegű közlés keretében sért szerzői jogot és nem minősül elektronikus hírközlési szolgáltatónak, úgy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közvetítő szolgáltató nem köteles polgári eljárásban kiadni a személy nevét, címét és az azonosításhoz szükséges adatait. Ez alól a büntetőeljárás az Eht. 159/A. §-a alapján kivételt képez, mert ez esetben fennáll a szolgáltatók adatközlési kötelezettsége. A magyar jog e rendelkezése az Európai Bíróság hasonló ügyekben hozott döntéseivel összhangban áll, ugyanakkor a bíróság megjegyzi, hogy nem kizárt olyan tagállami szabályozás sem, amelyben az adatközlési kötelezettség a polgári eljárásban és magánjellegű közlés esetén is fennáll. A tagállamok ugyanis saját kompetenciájuk alapján dönthetnek olyan kötelezettség megteremtéséről, amelyben előírják a szerzői jog védelme biztosítása érdekében a személyes adatok kiadásának a kötelezettségét polgári eljárás keretében is.

A felperes fellebbezése folytán az ügy eljutott a Fővárosi Ítélőtáblához, amely megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletet hozott. Tekintettel a felperes fellebbezésében foglaltakra bizonyos megállapításokra különös hangsúlyt helyezett. Kiemelte, hogy az ismertetett jogszabályok alapján az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az Szjt. 94. § (4) bekezdésében írtak szerint a kérelmező támaszthat adatszolgáltatási igényt a jogsértésben közreműködő internet szolgáltatóval szemben, akár önállóan, a jogsértő személy perben állása nélkül is, mert a kérelmezett, mint közvetítő szolgáltató kereskedelmi mértékben nyújtja a szolgáltatását a jogsértés elkövetéséhez. A felperes fellebbezésben arról igyekezett meggyőzni a bíróságot, hogy az IP címek mögötti személyes adatok kiadására is kötelezhető az alperes, ezzel az Ítélőtábla nem értett egyet, megállapította ugyanis, hogy a személyes adatok kiadására polgári eljárásban a közvetítő internet szolgáltató az Elkertv. tiltó rendelkezése folytán nem kötelezhető. [Az Elkertv. 13/A. §-ának (6) bekezdése értelmében]

Az Ítélőtábla végül utalt a Promusicae-ügyben hozott európai bírósági döntésre és megerősítette, hogy az uniós jog azt követeli meg a tagállamoktól, hogy az irányelvek átültetése során azok olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyának a biztosítását (arányosság), míg a tagállamok saját kompetenciájuk alapján dönthetnek olyan kötelezettség megteremtéséről, amelyben előírják a szerzői jog védelme biztosítása érdekében a személyes adatok kiadásának a kötelezettségét polgári eljárás keretében is. A magyar jogrendszerben ilyen szabályozás nem született, az alperes, mint közvetítő szolgáltató a kért adatszolgáltatásra az ismertetett jogszabályok tükrében nem kötelezhető.

A második ügy az elsőhöz nagyon hasonló, a Kúria egy 2016-os felülvizsgálati eljárásában szintén az ISP-k adatszolgáltatási kötelezettségével kapcsolatos kérdéseket vizsgálta (Pfv.IV.20.133/2016. szám). A felperes az Szjt. 94. § (4) bek. d) pontja alapján kérte, hogy az alperes (ISP) szolgáltasson adatot a vele szerződéses viszonyban álló előfizetőkről (név és cím) a felperes által megadott IP címek alapján. „A felperes keresetét arra alapította, hogy az IP címek mögött lévő személyek azzal, hogy az interneten filmeket töltöttek le és ezzel lehetővé tették mások számára az általuk letöltött filmek letöltését, a műveket többszörözték, az alperes pedig kereskedelmi mértékben nyújtja e személyeknek, mint szerződéses ügyfeleinek a jogsértés elkövetéséhez az internetszolgáltatást.” A jogerős ítélet a keresetet elutasította, a Kúria pedig hatályában fenntartotta azt. A Kúria határozatában (egyetértve a másodfokú bíróság álláspontjával) megállapította, hogy az Elker. tv. 13/A. § (6) bekezdése nem teszi lehetővé a szerződéses ügyfelek személyes adatainak a kiadását az érintettek hozzájárulása nélkül.

„E rendelkezéshez képest az Szjt. jogsértés elkövetése esetén alkalmazandó objektív szankciói speciális rendelkezésként nem minősíthetők. Az alperes általános szerződési feltételei sem teszik megállapíthatóvá az alperessel szerződéses jogviszonyban álló személyek hozzájárulásának meglétét.”

A felperes hivatkozott továbbá az elektronikus hírközlésről szóló Eht. 157. § (10) bekezdésére, amely „külön törvény szerint jogosult” szervek (így a bíróságok) számára „törvényben meghatározott feladatai(k) ellátása céljából” és kérelemre kötelezővé teszi az elektronikus hírközlési szolgáltató számára az adatok átadását. A Kúria szerint azonban az Szjt. fent hivatkozott szakasza ilyen külön törvényi rendelkezésként nem értelmezhető. A Kúria az Info. törvény vonatkozó rendelkezései alapján megállapította, hogy „az adott esetben a szerzői jogi igény érvényesítésének érdekében a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozása nem” lenne arányos eszköz.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.