ArtisJus – testközelben

Az elmúlt időszakban viszonylag sok figyelmet kapott az ArtisJus a jogdíjrendszerrel kapcsolatban. Egyfelől a jogdíjak einstandolása következtében, másrészt azért, mert továbbra is népszerű célpontja a jogdíjak felosztásával elégedetlenkedők kereszttüzének. Számos helyen készültek összefoglalók, illetve riportok az ArtisJus működésével kapcsolatban, de egy viszonylag váratlan ötlettől vezérelve, egy filmfesztivál egyik szervezőjeként nemrég testközelből is megtapasztalhattam mindazt, amiről eddig csak másodkézből kapott információim voltak. Előrebocsátom, hogy nem vagyok tapasztalt rendezvényszervező, valamint, hogy ez volt az első és egyelőre utolsó kapcsolatfelvételem az ArtisJus szervezetével. Hogy mi lett a konklúzióm? A bejegyzés végére minden kiderül…

ArtisJusA fesztivál egy komplex kulturális rendezvény volt, amely során 10, Magyarországon eddig be nem mutatott, illetve hazai forgalmazóval sem rendelkező külföldi filmet (6 rövidebb-hosszabb művészfilm/dokumentumfilm, 1 zenés videoklip, 3 egész estés film) kívántunk bemutatni a nagyközönségnek (8 óra időtartam), melyet egy 15-20 perces divatbemutató követett (zenei aláfestéssel), végül pedig az este további részében (2-3 óra időtartam) egy beszélgetős levezető rész következett online rádióból szóló háttérzenével.


A rendezvény kapcsán mind a 10 filmalkotás tekintetében beszereztem a szükséges felhasználási engedélyeket közvetlenül a rendezőktől/producerektől, akik mind nagyon készségesek voltak (egy német producer és egy ugyancsak német filmes szakember ebben nagyon sok segítséget nyújtott) és szinte kivétel nélkül meglepődtek például az engedélykérés kapcsán általam kért írásbeliségtől.


Az ArtisJus-al a szervezés utolsó szakaszában, a rendezvény kezdete előtt három héttel vettem fel e-mail útján a kapcsolatot. Illetve próbáltam felvenni. Az ArtisJus központi, információs e-mail címére a rendezvény leírásával üzenetet küldtem és kértem az ArtisJus iránymutatását a kitöltendő űrlapok és a várható jogdíjfizetési kötelezettség mértéke kapcsán. A levélre nem kaptam választ, ezért egy héttel később telefonon próbáltam érdeklődni a kérdések és a korábbi levelem vonatkozásában.


Kis várakozás után egy ügyintézővel sikerült is beszélnem, aki a kérdés komplexitásából adódóan (filmvetítés+zenés divatbemutató+zenés rendezvény) visszahívást ígért az ügyben. Mivel az általa megadott határidő eredménytelenül eltelt a visszahívást illetően és az előzetes intelmei alapján már eleget kellett volna tennem mindenféle előzetes bejelentésnek, így izgatottan kerestem másnap ismételten az ügyfélszolgálatot, ahol ezúttal egy másik ügyintézővel sikerült beszélnem.


Ő a programtervezet hallatán egy pillanat alatt tájékoztatott a várható jogdíjak mértékéről, készségesen megküldte az e-mail címemre a szükséges nyomtatványokat, megnyugtatott, hogy a bejelentési kötelezettségemnek a dokumentumok elektronikus megküldésével eleget fogok tudni tenni, és a rendezvényt követően az összegzőlapok megküldését követő pár napon belül már meg is jött a postaládámba a rendezvény teljes bevételének hozzávetőlegesen 14 %-át kitevő jogdíjról szóló csekk.


Természetesen a tájékoztatást megelőzően tanulmányoztam a jogdíjközlemények és a letölthető nyomtatványok menüpontot az ArtisJus weboldalán, de őszintén szólva nekem is szükségem volt az ArtisJus megerősítő tájékoztatására és ez egy teljesen laikus felhasználóra talán még inkább igaz lehet. Az áttekinthetőséget minden bizonnyal nem segíti, hogy a jogdíjközleményt tartalmazó Hivatalos Értesítő szerkezete nyers jogszabályszöveg. A tipikus felhasználók talán még így is könnyen elboldogulhatnak, hiszen egyértelműen szét vannak bontva a tevékenységi körök tekintetében a tájékoztatók, azonban a komplex szolgáltatást nyújtók valóban nincsenek egyszerű helyzetben.


Magával a jogdíj mértékével nem tisztem vitatkozni, mindenki döntse el, hogy ez sok vagy kevés szerinte. Ha figyelembe veszem a filmek B kategóriás, alacsony költségvetésű mivoltát (szinte kivétel nélkül a rendező vagy ismerősei/barátai saját zenéjével) és a közvetlen vetítési engedélykérést, valamint azt, hogy egyik esetben eleve videoklip került bemutatásra az előadó személyes engedélyével, úgy talán visszás az egyébként valószínűleg később soha be nem azonosított vagy gyakrabban nem is létező filmzene/betétdalok tekintetére kivetett jogdíjfizetési kötelezettség (nem volt jelentős tétel egyébként).


A belépővel a 11-12 órás rendezvény bármely pontja szabadon látogatható/elhagyható volt, így nem tudtam például eleget tenni sem az adatszolgáltatási kötelezettségnek egy olyan merev struktúrában, ami jelenleg az elszámolás alapját képezi (pl. adott filmet hányan néztek meg, egy-egy film mekkora bevételt generált). De elismerem, hogy a rendezvény ilyen tekintetben talán atipikus volt.

Halkan jegyzem meg, – majdnem záró gondolatként – hogy az összesen 11-12 órás rendezvényre szedett minimális belépő egyébként végül a technika és a terembérletet sem fedezte. Pusztán piaci alapon a filmfesztivál létre sem jött volna, és persze ezzel a rendezők  természetesen előzetesen is tisztában voltak.

Mindezek alapján néhány konklúziót mindenképpen le szeretnék vonni az általam tapasztaltak alapján (ez most egy szigorúan szubjektív véleményt tükröz):
– Egyrészt annak sincs feltétlenül könnyű dolga, aki “fizetni szeretnék” feliratú sapkában döngeti az ArtisJus kapuját, így belegondolni is rossz, hogy mi a helyzet azokkal, akik eleve “nem szeretnék fizetni” sapkát hordanak.


– Másrészt a jogdíjakra vonatkozó tájékoztatás valóban nem túl átlátható a jogdíjat megfizetni kívánó felhasználók számára sem, amit lehet, hogy csak a nyári szabadságolások miatt az ArtisJus-tól sem volt egyszerű megkapnom, igaz, amikor megkaptam, akkor az nagyon segítőkész, konkrét és pontos volt. Ez azokat is elbátortalaníthatja esetleg a bejelentéstől, akik egyébként ösztönözhetőek lennének a jogkövető magatartásra (például tévesen magasabb jogdíjfizetési kötelezettséget vélnek, mint a tényleges, ami bár furcsán hangzik, de a szabályok bonyolultsága miatt egyáltalán nem zárható ki, sőt).


– Harmadrészt pedig a jogdíjak minimális alapmértéke erősen növelheti a fekete- és szürke-piacot, mert kisebb létszámú, de magas járulékos költségű rendezvény, vagy eleve nem nyereségorientált rendezvény esetén (léteznek ilyenek is…) nagyon nagy lehet a kísértés a jogdíjfizetési kötelezettség elmulasztására, de mindez természetesen pusztán spekuláció a részemről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.