Összefoglaló egy kérdőív eredményeiről

2013 novemberében egy rövidkérdőívet készítettem, amely a „zenefogyasztói” szokásokat vizsgálta. Miért fontos, hogy egy ilyen felmérés készüljön? A szokásaink a digitális környezet hatására jelentősen megváltoztak. Korábban a zenei művek beszerzése fizikai adathordozókon történt, mint a bakelitlemezek, magnószalag majd CD lemez. A technológia fejlődésének hatására ezek a hordozók elveszítették jelentősségüket, helyükre az internetes tárhelyek, videóportálok, webrádiók és más szolgáltatások kerültek.” – Boros Tamás összefoglalója a kutatási eredményeiről. 


A fogyasztói kör pedig döntés előtt áll: marad a régi szokásnál, mindent dalt beszerez CD-n vagy bakelitlemezen, és nemcsak fogyasztóvá, hanem gyűjtővé is válik, vagy kihasználja a kor technikai fejlettségét, és áttér az online útra. Utóbbi esetben pedig  hajlandóak-e ezért bármilyen ellenszolgáltatást fizetni vagy sem, illetve az internet „egyszerűségének” hatására legális vagy illegális úton szerzi-e be.  Ez a rendszer pedig több részre tagolja a “zenefogyasztói” társadalmat. 

Az elemzés előtt szeretnék még annyit leszögezni, hogy ez nem egy reprezentatív, teljes körű eredmény bemutatása lesz. A beérkezett válaszok csak apró töredékei annak a képnek, amelyből átfogó eredményt kapnánk. Ellenben a kérdőív bemutathatja azokat a jellemzőket, amelyek későbbi kiindulópontjai lehetnek egy komolyabb, átfogóbb elemzésnek. 

Kérdőívemre összesen 337 válasz érkezett, nemek szerint 102 férfi és 235 nő. Kor alapján (köszönhetően a kitöltők célzott körének) a válaszadók 52%-ban a 18-23 életév közti életkort képviselik (ez 174 főt jelent), míg második helyen 109 szavazattal az e feletti, 24-28 közti életkorú személyek találhatóak. A kérdőívre 28 év felett összesen 52 fő válaszol. 

A legmagasabb iskolai végzettség szerint a válaszadók legtöbbje (58%-a) gimnáziumi/szakközépiskolai bizonyítvánnyal rendelkezik, második helyen, 135 szavazattal az egyetemisták és főiskolások találhatóak.

1. ábra
Rátérve a szakmai részre, a válaszadók 65%-a (222 fő) digitális úton szerzi be a zenei műveket, fizikai úton csak 12 fő, amíg a vegyes kategóriába a válaszadók 31%-a (103 fő) sorolta be magát (1. ábra). 

Ez köszönhető annak, hogy online úton sokkal könnyebb és egyszerűbb hozzájutni a művekhez, a megjelenés időpontjával szinte azonnal hozzáférhetővé válnak, nem kell előrendelni a lemezt, nem kell kivárni, amíg hazánkban megjelenik, vagy ha külföldről rendelik meg, akkor annak szállítási idejét.

2. ábra
A digitális utat választó személyek körét szűkíti a következő kérdés, amely arra kereste a választ, hogy milyen online oldalakról szerzik be a műveket. Ennél a kérdésnél több válaszlehetőséget volt megadható (2. ábra). 

Nem meglepő módon az első helyen, 62%-al az ingyenes oldalak végeztek (mint pl. a Youtube, Soundcloud, webrádiók stb.) amíg a másodikon a torrent és a warezoldalak 33%-al. A válaszadók közül csak 25 fő (5%) jelölte be az ellenszolgált kikötő, legális oldalakat. Itt is látható, hogy a fogyasztók nem szeretnének fizetni a dalokért, ha azok ingyenesen, egyedi lehívással bárhol és bármikor elérhetőek, nem beszélve arról, hogy ha „már egyszer fent van az interneten és hozzáférek, akkor miért is fizessek érte” mentalitásról.

3. ábra

A következő kérdés a letöltési szokásokra kérdezett rá (3. ábra). A vizsgálat középpontjában az 1 dal/nap mennyiség szerepel. Úgy gondolom, hogy ha egy havi mennyiségre szeretnénk választ kapni, ez a legjobb viszonyítási szempont, ugyanis a mindennapi életünkben akár munkába menet, akár a munkahelyen vagy iskolába, vagy csak otthon a rádiókban, televíziókban és az interneten rengeteg dallal találkozunk. Ezek közül azonban nem mindegyik kelti fel a figyelmünket, szűkítve a kört, az aznap hallottak közül nem az összesnek lesz olyan hatása, amelynek eredményeképp azt a fogyasztó le is tölti, hogy bármikor újrahallgassa. Minden ember szubjektív értékítélettel rendelkezik, amely tág határok között mozog, ennek köszönhető az alábbi eredmény. 


A válaszadók (maradva az online úton belül) 66%-a (218 fő) havonta átlagosan csak néhányat, 1-15 dalt tölt le. Ez maximálisan is kétnaponta egy dal. „Érdeklődési körön belül”, illetve „ha egy dal figyelmét felkelti lehetőségre” (ez 15-30 dal havonta) 103 szavazat érkezett. Ez a két kategória reális eredményt tükröz. Ennél jobban nehéz leszűkíteni a válaszokat, nem biztos, hogy ami az egyik személynél figyelemfelkeltő, az a másiknál is az, nehéz pontosan megadni azt a határvonalat, ahol a két kategória elválik egymástól.

4. ábra

A kérdőívet kitöltők 89%-a (293 fő) semmilyen ellenszolgáltatást, a többi személy (38 fő) közül csak kettő fizet átlagosan havi 3000 Ft feletti összeget, amíg a többi ez alatti összeget szolgáltat a művekért (4. ábra).


A vizsgálat kiindulópontjaként egy 3000 Ft összegű havi átlagos díjat állapítottam meg. Ennek indoka, hogy a jelenleg elérhető legális szolgáltatók havidíjai nagyjából ennyit „számítanak” fel a szolgáltatás igénybevételéért. Ez természetesen függ a szolgáltatótól, a szolgáltatás milyenségétől is. Több alapáras díjcsomagban csak a letöltés szerepel. Ellenben nagyobb havidíjért több szolgáltatást kaphat a fogyasztó, mint például magasabb havi adatforgalom, online tárhely, ahol összegyűjtheti a letöltött dalokat, saját lista elkészítése, személyre szabott zeneajánlatok illetve reklámmentes szolgáltatás. 

5. ábra

Egy fikciót állított fel a következő kérdés, amely szerint ha a zenei művekhez csak online módon lehetne hozzáférni, akkor mi lenne az a havi maximális összeg, amelyet megfizetne a kitöltő. Viszonyítási összegnek az 1500 Ft-ot vettem alapul. Ennek oka, hogy átlagban ennyibe kerül egy pizza ára, amely a célzott válaszadók körében (gimnazisták és egyetemisták illetve az e feletti fiatal korosztály) közkedvelt étel. A válaszadók 71%-a (233) maximum 1500 Ft-ot fizetne a szolgáltatásért. Ez egy valós szám is lehetne, ugyanis több szolgáltató van, aki már ilyen összegért cserébe alapszolgáltatást nyújt. Maximum 3000 Ft felett a válaszadók 23%-a fizetne, míg e feletti összeget a válaszadók 6%-a (19 fő) (5. ábra).


6. ábra

A lehetséges fizetési modellek között alakult ki a legérdekesebb eredmény. A válaszadók 45%-a (151 fő) az egyedi fizetést tartja megfelelőnek, azaz minden egyes zeneszámért külön-külön megfizeti a díjat (6. ábra).


Ez összekapcsolható egy korábbi kérdéssel, ahol a válaszadók jelentős része átlagosan havonta csak néhány dalt tölt le (1-15 dal között). A fogyasztónak ez a fizetési mód jobban megéri, ugyanis ha nem használja ki maximálisan a kapott szolgáltatást, akkor már a havidíjas modell összege sok is lehet az ő szokásaihoz viszonyítva. Ugyanis az egyedi modellel olcsóbban hozzáférhet dalokért, nem kell több díjat megfizetni ugyanaz(ok)ért a dal(ok)ért. A válaszadók többi része, 55%-a (181 fő) a havidíjas szolgáltatást tartja megfelelőnek, ahol egy meghatározott havi összegért egy keretszolgáltatást kap. Ennek a szolgáltatásnak a keretét megint a fogyasztó dönti el, ahogy azt fent már kifejtésre került.

Összefoglalva elmondható, hogy a válaszadók átlagosan digitális úton, ingyenes oldalakról, díj megfizetése nélkül havi néhány dalt tölt le. Az internet egyik előnye, és egyben hátránya is, hogy akadályok nélkül hozzáférhetünk kedvenc dalainkhoz. A jövőbeli változásokra bíztató információ lehet, hogy a válaszadók hajlandóak lennének havonta fizetni a dalokért, illetve a két fizetési modell támogatói is nagyjából azonos számban vannak. A jogszerű zeneélvezethez vezető utat a tudatos propagandával és a szolgáltatások előnyeinek felhívásával lehetne kiépíteni, amelynek eredményeképp a jövő generációja legális fogyasztóvá válhat, tekintettel a szerzők és egyéb jogosultak munkáira.   

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.