Blokkolás, blokkolás és blokkolás. Start-up cégek az e-könyviparban. Fizetési felszólítás ott, razzia itt. A felhőben élni jó és még jobb? Uniós konzultáció a szerzői jog jövőjéről. Az Elsevier kiadó nem tűri, ha szerzői külön utakon járnak. – Hírmorzsák #3.22.

Blokkolás, blokkolás és blokkolás – Gyakorlatilag egyre másra érkeztek olyan tartalmú hírek, amely weboldalak, különösen fájlcserélésre „szakosodott” domainek blokkolásáról szóltak. Villalón főtanácsnok indítványáról, mely a UPC v. Constantin ügyben weboldalak ISP-k általi blokkolásának kereteiről értekezett, röviden már hírt adtam (de a részletes elemzés sem várat sokáig magára). Érdemes elolvasni e ponton a TorrentFreak véleményét is elolvasni. Pár napra rá egy újabb bejegyzésben adott hírt arról a TorrentFreak, hogy egy párizsi bíróság elrendelte bizonyos szerzői jogsértések elkövetésében közreműködő weboldalak blokkolását. A végzés címzettjeinek köre azonban rendkívül tág: a Yahoo!-t, a Microsoftot, a Google-t és számtalan ISP-t (Orange, Free, Bouygues Télécom, SFR, Numéricable és Darty Télécom) kötelezett a bíróság a blokkolásra. Végül még egy: Angliában lassan letisztulnak a weboldalak blokkolásának a keretei. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy számtalan bírósági végzést követően a legőjabb jogosulti keresetindítás után egyes szolgáltatók bejelentették: nincs kedvük parttalan vitákat folytatni, és bírósági végzés nélkül is korlátozzák a KickAssTorrents hozzáférését.

Start-up cégek az e-könyviparban – Se rövid, se hosszú összefoglalót nem lenne könnyű készíteni a New York Times belinkelt cikkéről, az ugyanis annyira sok érdekes új (és néhány régi) e-könyves szolgáltatásról és azt kidolgozó, felkínáló start-up cégről tesz említést, hogy ezekre képtelenség volna külön, egyesével kitérni. Az szinte bizonyos, hogy az e-könyvek előretörésével az agytrösztök egyre inkább e piaci szegmensre fókuszálnak, és min újabb funkciók, alkalmazások készítésével igyekeznek a felhasználói élményeket javítani. Több, kiváló ötletről olvashatunk ebben az újságcikkben.

Fizetési felszólítás ott, razzia itt – Az elmúlt napokban több ismerősöm is lelkesen megosztott velem internetes híreket. A Katona Tibor kolléga által átdobott HVG-s írás egy rendkívül érdekes helyzetről szól. Eszerint lengyel fájlcserélők kaptak fizetési felszólítást egy német ügyvédi irodától, amely a felhasználók IP-címének a kinyomozása után a lengyel ügyészségtől kére a magánszemélyek lakcímének a kiadását. Az ügyészség ennek eleget is tett, a felhasználók pedig megkapták a maguk 550 zloty-s felszólítást. A gyakorlat nem újdonság, Németországban ennek több éves múltja van immár. Tibi rokon pedig egy Indexes hírt küldött át nekem. Eszerint a NAV munkatársai több bevásárlóközpontban foglaltak le márkás telefonokat, melyek után azonban nem került az üreshordozó díj az Artisjus részére megfizetésre. A rövid Index cikk érdemi elemzés nélkül – a telefon memóriakártyáján tárolt oprendszer még nem teljes érv – problémásnak nevezi e jogdíjat. Én ezzel nem értek egyet. A telefonba épített, illetve abba az alap memóriakártyán kívül elhelyezhető adathordozó kártyák után a jogdíj befizetése alkalmas, mivel e készülékeken gyakorta előfordulnak magáncélból készített másolatok. E másolatok után a díj megfizetését nem Artisjus rendeli el, hanem a törvény írja elő. És szerintem ez így helyen. Tagadhatatlan, mint mindig, a jogdíj pontos összegéről lehet és érdemes beszélni, erre azonban minden lehetősége adott a jelentős jogdíjfizetőknek: minden évben összeülnek az Artisjus kollégáival és vitatkoznak egy jót. Egy dologban mindenképpen egyetértek az Index szerzőjével: a NAV ezesetben valóban jól járt el.

A felhőben élni jó és még jobb? – Ugyancsak egyre-másra jönnek a hírek a felhő alapú szolgáltatások terjedéséről. Éles szemű olvasóim persze egyből észlelhetik, ez most közvetlenül nem szerzői jogi kérdés, és ez így igaz. A felhő terjeszkedéséről azonban jó tudni, nagyon is. Ez első hír szerint a Google rövidesen piacra dobja a vállalati szektornak szánt felhű alapú szolgáltatását. A nagyközönség, a fogyasztók megnyerését célzó (kereskedelmi természetű, mégis csak korlátozott haszonnal kecsegtető) modellek mellett a vállalati szektor becsatornázása irgalmatlan hasznot hozhat a Google-nek. Nagyon nő ez a Googleopoly… Amit valószínűleg más versenytársak igyekeznek majd megakadályozni. Ugyancsak a New York Times írása szerint az egyik legambíciózusabb ellenfél e téren az IBM lesz, amely milliárdokat (nem forintban, hanem dollárban) költa rendszerének a fejlesztésére. Tessék csak megnézni ezt a képet, amin egy pompás kis szerverszoba található. Az egyik a nagyon sok közül…

Uniós konzultáció a szerzői jog jövőjéről – Nem vagyok biztos abban, hogy ez a konzultáció épp milyen tőről fakad, könnyen lehet, hogy az immáron egy éve meghirdetett reformfolyamatok lassú eredője csupán. (Ha igen, akkor bizonyosan kijelenthető: a „jóslat”, miszerint 2013 a szerzői jogi reformok éve lehet – mármint európai szinten – eléggé rosszul sült el.) Mindenesetre íme a dokumentum, amely az európai szerzői jog reformjához elengedhetetlen részkérdéseket emeli ki, s válaszokat vár a szakemberektől, cégektől, közintézményektől, és bármely privát személytől. A kérdések többek között a jelenleg szabályozott vagyoni jogok működésére, a könyvtárak számára legégetőbb területekre (e-haszonkölcsönzés, digitalizálás, megőrzés és a könyvtáron kívüli elérhetővé tétel), oktatásra és kutatásra, a hátrányos helyzetűek tartalomhoz jutására, vagy épp a felhasználók által létrehozott tartalmak (user-generated contents) jogi helyzetére, a magáncélú többszörözésre és a fénymásolásra, a jogosultaknak fizetendő fair/tisztességes díjazásra, avagy az egységes eupai szerzői jogi jogcímre fókuszálnak. Amennyiben további fejlemények lesznek e területen, azonnal beszámolok róluk. A linkért köszönet Grad-Gyenge Anikó kolléganőmnek! (Lásd továbbá a Kluwer Copyright Blog bejegyzését a témában.)

Bónusz: az Elsevier kiadó nem tűri, ha szerzői külön utakon járnak – Andy barátom is küldött a napokban nekem egy érdekes hírt. Eszerint az Elsevier kiadó erélyesen lépett fel egy olyan kutatóval szemben, aki a kiadónál megjelentetett cikkét az Academia.edu weboldalon maga is elérhetővé tette. A bejegyzést író személy szerint ez ugyan ellentétben áll a szerző és a kiadó megállapodásával, azonban ezt mindennaposnak tekinthetjük a tudományos szférában. Ezzel magam is egyetértek, ezzel is utalva arra a problematikus helyzetre, ami a tudományos publikációk körüli bizonytalanságokból fakad.