Dr. Tóth Péter Benjamin előadása a HPS Szabadegyetemen

A napokban volt szerencsém részt venni a HPS Szabadegyetem szervezésében Dr. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója által tartott, Szerzői jogvédelem című előadáson.

HPSMivel az Artisjus az elmúlt napokban a megszokottnál is komolyabb média és részben talán politikai érdeklődés középpontjába került, így arra számítottam, hogy telt ház lesz. Jó nagyot csalódtam, hiszem alig voltunk páran az előadóteremben. A visszafogott érdeklődés miatt utólag is értetlenül állok, hiszen egy rendkívül színvonalas szakmai előadást hallgathattak végig a jelenlévők, ráadásul az előadó készséggel válaszolt a közönség kérdéseire is.


Az előadás lényegében egy átfogó képet adott a hallgatóság számára szerzői jog múltjáról, jelenéről és némileg a jövőképről is. Nekem nagyon tetszett az előadásmód.  A résztvevők zöme feltételezem nem szerzői joggal aktívan foglalkozó személy volt, így természetesen nem lehetett minden részletbe belemenni. Ennek ellenére azonban mindig meg lehetett találni azokat az információmorzsákat az előadásban, amik inkább azoknak szóltak, akik pontosan tudják, hogy mire akar az előadó utalni. Nem tudom, hogy tudatos, vagy ösztönös, de nekem nagyon szimpatikus volt. Érdekes volt az a kettősség is, ami végigvonult az előadáson: egy-egy kérdésről mit kell gondolnia a pozíciójában, és egyébként mit is gondol róla.


Az előadás legfontosabb mondanivalója számomra az alternatív megoldások  hangsúlyozása volt, legyen szó akár jogvédelemről (három csapás), akár az alternatív üzleti megoldásokról (Angry Birds). Az előadást azonban mindvégig a különböző érdekek ütköztetése jellemezte, így az alternatív lehetőségek korlátai is szóba kerültek, hiszen azok “nem alkalmazhatóak iparági szinten”. Ami valahol, valakinél működik, az nem biztos, hogy másokat is ugyanolyan sikerre vezet. Ezért hiába vannak sikertörténetek, ha azokból nem lehet átfogó megoldásokat felépíteni. Érdekes volt az a gondolatmenet is, amely alapján az igazán sikeres kreatív tartalmak szinte mindig valamely korábbi siker újrafelhasználásával (újragondolásával) születnek; a minden előzmény nélküli siker ritka és “izzadságszagú”.


A jogsértő magatartások kiindulópontját az előadás alapján a középiskolai diákok attitűdje jelenti: ott és akkor dől el, hogy a tartalom megszerzése során melyik utat preferálják inkább a későbbiekben. Mindemellett arról számolt be, hogy az olcsó, alternatív megoldások összességében egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert “nyugaton” és lassan a mi régiónkban is.

Az előadást követően lehetőség volt kérdésfeltevésre is, mellyel általában élni szoktam, és ez most sem volt másként. Első kérdésem az új Btk. szabályaira vonatkozott. Bár egészen konkrétan nem a kérdésemre kaptam választ, de általánosságban, a törvénymódosítás kapcsán megtudtam, hogy annak szövegezésével az előadó sem ért egyet, és a társadalmi vita tekintetében is voltak hiányosságok.

A második kérdésem szervesen kapcsolódott az Artisjus jövőképéhez. Az előadás nyomán egyértelmű volt, hogy a zenepiacon már igen jelentős szerepet játszanak az olcsó, legális tartalomszolgáltatók. A legális beszerzési forrás térnyerése azonban közép/hosszú távon a magáncélú másolatkészítés volumenének csökkenéséhez vezet, ami értelemszerűen kihat majd a beszedhető jogdíjak mértékére is. A kérdésem arra vonatkozott, hogy mi az Artisjus közép/hosszútávú jövőképe a növekvő legális tartalomfogyasztás és a DRM figyelembe vételével korrigált jogdíjfelosztásra tekintettel, feltéve, hogy mindezek jelentősen csökkentik majd a magáncélú másolatkészítések számát.

A válasz alapján az Artisjus minden lehetőséget meg fog vizsgálni, amely alkalmas lehet a területen tapasztalható problémák megoldására. Érdekes felvetésként elhangzott akár az internet árába beépített jogdíj lehetősége is (nekem továbbra is tetszik ez az ötlet), bár ennek a megvalósítását az előadó nem tartotta valószínűnek. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a jogdíjbevételek a növekvő adathordozó-értékesítés következtében egyelőre tovább nőnek.

Mindenesetre a kérdés kapcsán véleményem szerint a probléma nem az adathordozók eladási volumene lesz, hanem a díjszedés jogalapja (mintegy fair deal), hiszen ha a gyakorlatban valóban visszaszorul majd a magáncélú másolatkészítés szabad felhasználási esetköre, akkor a jelenleginél is komolyabb vitákat fog szülni a szerintem egyébként életképes és jelenleg még indokolt jogdíjak beszedése.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.