Hírmorzsák #3.3

Célegyenesben a Six Strikes rendszer beindítása. American Assembly tanulmány a fájlcsere amerikai és német helyzetéről. IVIR tanulmány a fájlcsere holland helyzetéről. Mennyit kap egy független zenész a streaming oldalaktól? 13 év után belefut az Index a tőrbe? – Hírmorzsák #3.3.

Célegyenesben a Six Strikes rendszer beindítása – Az immáron hosszú ideje (két éve) tervezgetett amerikai, “privatizált” fokozatos válasz rendszer beindítása a célegyenesbe jutott. A TorrentFreak információi szerint, melyet ugyan nem erősített meg a Center for Copyright Information (CCI), az indulás dátuma 2013. február 18. lesz. Az említett “privatizált” rendszer lényege, hogy a piacvezető internethozzáférés-szolgáltatók (ISP) által életre hívott CCI segítségével kerülhet sor a fájlcserélők eltántorítására. A modell, amely hat lépcsőből, illetve négy különböző típusú intézkedésből (csapásból) áll, ugyanakkor nem ad lehetőséget a fogyasztók internetről történő “lekapcsolására”. (Már miért is lenne így? Az ISP-k nem akarják elveszíteni előfizetőiket.) A TorrentFreak nem sokkal korábban ugyancsak közzétett egy írást, amely a Verizon által alkalmazni tervezett technológiai megoldást ismertette. Ezt is érdemes olvasgatni, és figyelni, ténylegesen mikor történik bármi is. A TorrentFreak ugyanis jelezte, már most 16%-a az internetezőknek alkalmaz olyan szoftvereket, amelyek segítségével el tudja rejteni személyazonosságát a fürkésző szemek elől. Ez a szám rövidesen megnőhet (privát tippem szerint legkevesebb 30%-ig nőhet év végéig).

American Assembly tanulmány a fájlcsere amerikai és német helyzetéről – Az American Assembly, amely már nem először hallatja hangját a fájlcserélés témakörében, nemrég adta közre legújabb tanulmányát, amely az amerikai és a német fájlcserélő társadalomnak a témakörrel összefüggő véleményét, illetve a megfigyelhető trendeket összegzi. A tanulmány, amelynek adatai extenzív közvélemény-kutatáson alapulnak, több olyan megállapítást tesz, amelyek valószínűségéhez kétség sem férhet: az amerikaik többsége hisz a családon belüli megosztás jogos voltában (ami megjegyzem, ugyan valóban beleférhet a fair use-ba, egyebekben viszont erre nézve nincs szabad felhasználás az amerikai törvényben, persze nem úgy a németben vagy a magyarban), a publikus megosztás jogszerűségét viszont csak 15 százalék hiszi (nagyon helyesen). Az már inkább meglepő, hogy az amerikaiak többsége elutasítja az internet-hozzáférés felfüggesztését, mint szankciót a fájlcserével szemben. Épp az imént írtam, hogy ez az amerikai Six Strikes modellnek nem is része. Ily módon a vélemény irreleváns. (Német jogszabály sincs erre.) A fiatalok többsége fájlcserélő – ebben sincs semmi meglepő. Röviden és tömören: még át kell olvasnom az anyagot, akkor haladéktalanul elemzést fogok közzétenni a tanulmányról. Addig is a TorrentFreak összefoglalóját lásd itt, az ArsTechnica elemzését pedig itt.

IVIR tanulmány a fájlcsere holland helyzetéről – És íme egy kicsivel régebbi holland tanulmány is, amely a fájlcserélés holland helyzetét foglalja össze. Az anyag nem csekély részben épít egy korábbi tanulmányra, amely részletes elemzés keretében mutatta be a fájlcserélésnek a holland gazdaságra gyakorolt csöppet sem negatív hatásait, valamint a kapcsolódó jogi környezetet. A címben belinkelt tanulmány ennek folytatásaként újabb adalékokkal szolgál a németalföldi állapotok vonatkozásában. A vezetői összefoglaló szerint a hollandoknak csupán 27.2 százaléka alkalmaz fájlcsereportálokat zene, filmek, televíziós sorozatok, játékszoftverek és könyvek beszerzésére. Ezzel ellentétben a fizetős vagy ingyenes, de mindenképpen legális streaming oldalak látogatói 27.8%, illetve 47.3%, az online vagy offline világban fizikai hordozót vásárló fogyasztók aránya pedig 82.6% a 16. életévüket betöltők között. A kutatás szerint a 44. életév a választóvonal a fizikai hordozók kapcsán: az ennél fiatalabbak a digitálisra esküsznek. Némiképp összhangban az American Assembly előbbi tanulmányával, a holland szerzők is kiemelik: a fájlcserélésre fogékonyabb emberek épp azok, akik több tartalmat vásárolnak legálisan, avagy mennek el fizetős koncertekre. Ilyen és ehhez hasonló megállapítások várják tehát az olvasót a tanulmányban, melyről ugyancsak rövidesen külön elemzést tervezek közzétenni a blogon.

Mennyit kap egy független zenész a streaming oldalaktól? – Az elmúlt időszakban többször is foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy vajon mennyit lehet keresni a különböző zenei streaming szolgáltatások segítségével. 2012 októberében írtam arról, hogy a Pandora vezetése örömmel hangoztatta, hogy “több mint kétezer művésznek fizet 10.000 dollárnál nagyobb összeget, 800-nál is több fog 50.000 dollár fölötti kifizetést kapni”. Még azelőtt júliusban pedig egy érzékletes ábra segítségével olvashattunk arról, hogy hány értékesített példány / meghallgatás szükséges ahhoz az Egyesült Államokban, hogy egy amerikai zenész megkeresse a minimálbért. A New York Times legújabb cikkében egy független, nem különösebben ismert (ettől persze még lehet zseni) zenész hölgy tapasztalatairól cikkezett. Zoe Keating Twitter oldalára feltöltötte, hogy mennyi jogdíjat kapott a Pandorától és a Spotify-tól. Előbbin másfél millió meghallgatás után 1652.74$, utóbbin 131.000 klikk után 547.71$ volt a jussa. Ezek az összegek azért lényegesen elmaradnak attól, amiről a Pandora tulajdonosa említést tett, felvetve a kérdést, valóban reálisak-e az akkor megadott számok.

Állítólag Biederman/Widerman
készíttette a fotót

13 év után belefut az Index a tőrbe? – Rendkívül tanulságos cikket olvastam az Indexen a reggel folyamán. Eszerint a mémek (egyik) szülőatyjaként számon tartott német Biederman/Widerman (?) azzal a kérelemmel fordult az Index szerkesztőségéhez, melyben egy több mint 12 évvel ezelőtti bejegyzéshez kapcsolódó két darab, alacsony felbontású fénykép eltávolítását kérte. Az egyik képen az érintett úr őrülten nevet (vagy valami ilyesmi), a másikon eljátssza saját halált (lásd jobbra). Az ilyen és ehhez hasonló esetek kiválóan példázzák az internet nyújtotta határtalan lehetőségeket (nem csak a bolondságok készítésére, de azok használatára is). Sok aggályom merült fel atekintetben, hogy van-e értelme az ilyesfajta kérelemnek. Röviden és tömören: megítélésem szerint nincs. Egyrészt, s ez nagyon fontos érv: meglátásom szerint a fotók egyike sem tekinthető szerzői jogilag védett, egyéni-eredeti alkotásnak. A mellékelt darab talán még kompozíciónak is lenne tekinthető (stilizált halál, rendetlen szoba stb.), ez azonban az én véleményem szerint még nem elég a védelemhez. Az Indexen nem segít a tény, hogy a felhasználás időpontjában még nem létezet hazánkban olyan norma, amely a tárhelyszolgáltatók és a velük kapcsolatos értesítési és eltávolítási eljárás részleteit rendezte volna. Ez azért nem releváns, mert az értesítésre nézve jelenleg léteznek normák (Elker-törvény), melyek feltétlenül alkalmazandóak volnának az ilyesféle esetekre. Eszerint nem csupán szerzői jogilag védett tartalmak eltávolítása kérhető, habár az eltávolítással kapcsolatos részletszabályok szerzői jogilag specifikusak. Ami viszont perdöntő lehetne (legalábbis egy időre jegelné a történetet), az az, hogy a kérelmet vajon valóban az az ember nyújtotta be, aki magát szerzői jogosultnak vallja? Az Index által mellékelt levélben erre nézve nincs konkrét utalás. Egyet biztosan látok: ma, 2013. január 30-án, 7:48-kor a képek még elérhetők az eredeti weboldalon.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.