Nem lesz bűncselekmény a fájlcserélés?

Az idei év egyik legfontosabb jogalkotási eseménye lehet az új Büntető törvénykönyv (Btk.) elfogadása. Több ízben is említést tettem a Btk. szerzői jogot érintő kodifikációs fejleményeiről. A minap azonban Tibor sógorom továbbított egy üzenetet, amelynek tartalmán elkerekedett a szemem. A Btk. szerzői joggal kapcsolatos tervezete dekriminalizálná – vagyis nem rendelné büntetni – a magáncélú fájlcserélést.

Februárban számoltam be arról, hogy az új Btk. tervezete a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétségét némiképp módosítaná. A kormány és a szakértői szervezetek közötti stratégiai együttműködés jegyében a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület – részben az én észrevételeimet is elfogadva – véleményezte a koncepciót. Az ezek alapján elkészített módosítást ugyancsak véleményezte az MSZJF. (Ekkor nekem idő híján nem nyílt lehetőségem, hogy véleményt formáljak a 2.0-ás verzióról.) A Tibor sógorom által figyelmembe ajánlott 3.0-ás (tovább módosított) koncepció egy olyan részelemmel egészítette ki az új számozás szerinti 384.§-t, amiről eddig szó sem volt. Az (5) bekezdés szerint

“Nem valósítja meg az (1) bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg, feltéve, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja.”

A fenti összetett mondat értelmezése szempontjából legfontosabb részét kiemeltem félkövér, dőlt betűkkel. A mondat egyértelmű: ugyan nem kizárólag az internettel hozható kapcsolatba e szakasz valójában a fenti mondat nem jelent mást, mint hogy akár a netről beszerezhető tartalom lementéséről, akár e tartalom vagy bármely más jogvédett alkotás hozzáférhetővé tételéről van szó, ha e magatartás nem társul közvetlen vagy közvetett jövedelemszerzéssel, akkor a szerzői jogilag releváns felhasználás nem tekinthető bűncselekménynek.
Néhány fontos megállapítás ezzel összefüggésben:
– Habár személy szerint sosem voltam híve a magáncélú fájlcserélők szigorú büntetésének, ugyanakkor őszinte meglepetésemre szolgál, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy ennyire fontos kérdésben, két fordulót követően is ennyire megkerülje a büntető- és szerzői jog iránt érdeklődők, illetve abban érintett (és ahhoz értő) emberek véleményét. Vagyis: bár személy szerint első pillantásra elfogadhatónak tartom a javaslatot, erről nagyon jó lett volna egyeztetni a – szerzői jogosultakat a stratégiai partnerségi megállapodás keretében a jogalkotási eljárás során képviselő – szakértő szervezetekkel. Többek között épp azért, mert jelenleg Magyarországon a szerzői jogok érvényesítésének alternatív útja a büntetőeljárások indítása a szerzői jogsértőkkel szemben. (A jelenlegi Btk. erre komoly lehetőséget biztosít.) E lehetőségtől előzetes és nyilvános egyeztetés nélkül megfosztani e jogosultakat és érdekképviseleteiket nem szerencsés.
– Ami a javaslatot illeti: valójában az internetes internetes felhasználások dekriminalizálását célozza. A javaslat racionalitását adja, hogy képtelenség valamennyi szerzői jogsértést egyenként észlelni, a jogsértés körülményeit feltárni, eljárást lefolytatni, szankcionálni, s várni, hogy mindezek pozitív hatást gyakoroljanak a szerzői jogi tudatosságra. Ennyiben tehát a tervezet megalapozott célokat szolgál.
– A fent idézett mondat egyik legfontosabb szava a “jövedelemszerzés”. Ennek megfelelően nem pusztán előny, hanem kifejezetten jövedelem szerzése a tiltott. Meglátásom szerint a tény, hogy valaki például fájlcserélés keretében szerzi be a jogvédett tartalmakat, vagyis azokra nem költi a pénzét, nem értékelhető jövedelemszerzésként. A jövedelem szükségképpen “új bevételt” kell, hogy jelentsen. A javaslat így helyesen csak a magáncélú internethasználók (például a fájlcserélők jelentős többsége) vonatkozásában látja elképzelhetőnek a büntetőjogi felelősség megállapításának kizárását.
– Ugyanakkor óva intek mindenkit attól, hogy – feltéve, hogy az (5) bekezdést végül elfogadja a jogalkotó hatalom – a fájlcserélést szabad tevékenységnek gondolja. Attól, hogy a büntetőjog eszközeivel az állam nem szankcionálná a szerzői jogsértéseket, attól azok még szerzői jogsértések maradnak. Vagyis a polgári jog eszközeivel fel lehet velük szemben lépni. Így különösen a kártérítés fizetésére való kötelezés veszélye lebeg minden, a jogvédett tartalmakat engedély nélkül többszöröző és/vagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tevő felhasználó feje felett.

Kommentek:

komment

7 gondolat “Nem lesz bűncselekmény a fájlcserélés?”

  1. Kalózmédia says:

    Az utolsó bekezdéshez:
    Ha nem lesz ilyen jellegű büntető per, akkor viszont a polgári perekben a közös jogkezelők és kiadók, esetleg szerzők kényszerülnek magánnyomozásra, hiszen a szerzői jogsértések bizonyításánál olyan szinten kell "belemászni" a számítástechnikai eszközökbe, ISP adatbázisába, esetleg weboldalakba, ami szintén jogsértő lehet.
    Én pedig ettől óvnám a fent nevezett szerveket. 😉

  2. Béla Gyömbér says:

    Azért azt ne feledd, hogy büntetőperben a Be. 4.§ (1998. évi XIX. tv.) alapján a vád bizonyítása a vádlót terheli. Más kérdés, hogy a gyakorlatban ez mennyire érvényesült eddig (ki, mikor telepítette – elévülés miatt releváns -, másolta fel, ha például nyilvánvalóan többen is hozzáférhettek és használták a kérdéses számítógépet)

    Polgári perben a SZJSZT állásfoglalása és a bírói gyakorlat alapján a magát jogosultnak érző felhasználónak kell bizonyítania a felhasználás jogosságát (licenc-szerződés, blokk, eredeti műpéldány, akármi). Polgári perben ezért sokkal könnyebb ilyen esetben bizonyítani a jogsértést.

    Na megyek tanulni.

  3. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ez már diskurzus:-) Egyébként re: Kalózmédia: így van, a következmény az lehet, hogy a jogosulti oldalnak újra kell gondolnia a jogérvényesítéshez fűződő taktikáját. Valószínű tovább erősödnek majd a hangok a polgári jogi jogérvényesítés eszközeinek szélesítésére. (Bár ez nem biztos.) Ugyanakkor Bélának igaza van, más a bizonyítási tehet a polgári és a büntető perben. Mindezt együtt nézve az infosoc és a jogérvényesítési irányelv rendelkezéseivel, azért nem kevés hasznos eszköze van a jogosultaknak.

    Szóval hangsúlyeltolódás is lehet ebből a jogérvényesítés terén. És azt nem tudom egyelőre felmérni, mennyire lenne jó.

  4. UD says:

    Én nem látom valószínűnek, hogy ezt keresztülviszi a jogalkotás, túl nagy lehet az ellen-lobbi (bár azt mondják cirkuszban minden megtörténhet). De talán jobb is lenne, ha egy magánjogi jogviszony megmaradna a magánjogi jogérvényesítés keretei között, és a közjog tényleg csak ultima ratio lenne (nem úgy, mint napjaink gyakorlatában).

  5. Béla Gyömbér says:

    Szerintem jelenleg ez a szövegtervezet homlokegyenest szembemegy a nemzetközi trendekkel. Több aspektusból is érdekes: azt mondani, hogy a lehívásra hozzáférhetővé tétel nem bűn(cselekmény) – még akkor is ha jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja – nekem valahogy nincs jó üzenete. Attól függetlenül ugyanis, hogy nem jövedelemszerzés a cél, végül az okozott kár jelentős lehet. Nyilván nem egy torrentezőn múlik. De sok "egyetlen" torrentezőn már igen. Persze a kárhoz kötni a tényállás alóli kivételt ugyancsak veszett fejsze nyele, mert akkor megint ott állunk, hogy hogyan lehet kiszámolni x megosztott adatcsomagból a ténylegesen okozott kár nagyságát…

  6. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Jelenleg én is úgy gondolom, hogy a lobbi erősebb lesz a rendelkezés ellen. Ugyanakkor bízok abban, hogy legalább a Parlamentben értelmes vita lesz erről a rendelkezésről. Máskülönben lehet, hogy simán átmegy a javaslat…

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Szerintem Béla rávilágítottál a fenti megjegyzéseddel arra a dilemmára, hogy miért is lett volna jó erről előzetesen egyeztetni a szakértőkkel…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.