Lessig: Your Job!

A konferenciát a WIPO igazgatója, Francis Gurry nyitotta meg, aki jó vezető révén rövidre fogta, majd bejelentette, hogy távoznia kell. Ami persze ennél fontosabb, hogy hangsúlyozottan kijelentette: a WIPO elkötelezett a kulturális javak online elérhetőségének minél szélesebb megteremtésében. (Ennek fényében, és ez már utólagos megjegyzés, nem meglepő, hogy a nyitó előadást Lessig tartotta, bár gondolom ez legalább annyi embert meg is lepett.)

Aztán kialudtak a fények, és kezdetét vette Lessig előadása (a mellékelt fotót még az előadása előtt készítettem). Az előadás egy Jessica Litman idézettel kezdődik, aminek a lényege az, hogy ma már egy órát sem lehet úgy eltölteni, hogy ne ütköznénk a szerzői joggal. Az előadás ezután felgyorsult: másodpercekre tűnnek fel kulcsszavak abból, amit épp mond.

Kiindulópont a korábbi kultúrát felváltó technológiákat kritizáló emberek kritikája:-) HangsúlyozzaLessig, hogy a professzionális alkotók számára a lényeg, hogy munkájuk és erőfeszítéseik megtérüljenek. Ez nem igaz azokra, akik nem pénzért, hanem az alkotás/terjesztés öröméért készítenek műveket. Számukra a szabad felhasználás lehetősége rendkívül fontos. A tudományos életet harmadik útnak tartja, ahol az alkotás öröme felülmúlja az ellentételezés kényszerét (persze nem árt, ha fizetnek a tudósnak – hm, egyetértünk). A szerzői jognak feladata, hogy mindezeket a lehetséges alkotó formákat védje, ne csak az üzleti alapon működőket.

Fontos számára, hogy a világ, és ezen belül a fogyasztás folyamatosan változik. Ezt az internet csak felgyorsította, és egy teljesen új információs társadalmat hozott létre (így például a blogok is teljesen új formáját adják az információk terjesztésének, lásd az én kis amatőr/tudományos keverékként létező blogomat). Itt néhány YouTube mix/remix példa következik. Supermantől két lépésben máris Bambinál vagyunk, rap zenével mixelve. Ezek mind példák az amatőr alkotómunkára. (Ha jól sejtem, ezek az anyagok részben a Remix c. könyvéből erednek.)

Itt jön a kérdés: a szerzői jog vajon lépést tart-e mindezzel? Szerinte a válasz: nem. I agree. Szerinte ez nem véletlen, hanem a szerzői jog felépítésének hagyatéka. Túl sokat és túl rosszul szabályoz, felkészületlenül a digitális világra. A fizikai világban rengeteg felhasználás vagy szabad, vagy fair felhasználásként értékelhető (leszámítva persze a nyilvánvaló jogsértéseket). De a digitális világban minden felhasználás többszörözést eredményez. Ennek eredménye a “copyright war” (William Patry nevezte el így), amit a felhasználókkal szemben folytat a szórakoztatóipar.

Lessig szerint a megoldást a WIPO-nak kellene nyújtania, legalábbis élen kellene járnia ebben. Említi a CC mozgalmat is, mint lehetséges alternatívát, ami mindhárom fenti alkotói utat képes támogatni. (Újdonságként idén kitaláltak olyan ikont is, ami a mű köztulajdonba tartozását jelzi.) 2009-ben már az Al Jazeera, a Fehér Ház és a Wikipédia is alapvetően így terjesztette a tartalmait/információit. (Infó: ma már 350 millió tartalom áll CC licenc alatt.) Lessig helyesen hangsúlyozza, hogy a CC nem váltja fel a szerzői jogot, hanem arra épít. (Van már olyan belga ítélet is, amely a CC licenc megsértése miatt 4500€ kártérítést ítélt meg egy zenekarnak – az ügy ráadásul elég friss, október 26-ai, íme egy link. Ugyanezen a linken lehet olvasni, hogy már holland, spanyol és amerikai fórumok is kikényszeríthető engedélyezési formának találták a CC-t.)

Lessig szerint azonban mindez csak rövid távon jó megoldás. A WIPO-nak hosszú távon kellene segíteni a változásokat. Bizottságot kellene létrehozni, amely megállapíthatná, egyáltalán milyen STRUKTÚRA mentén épüljön fel a jövő szerzői joga. A cél, hogy legyen egyszerű, “modern formalitások” legyenek (a RIAA-t jó lenne elsüllyeszteni, mondja). Fontos lenne, hogy a szerzői jog csak a professzionális szférával szembeni kalózkodást szabályozza, de az amatőrök általi remixelést ne! Ugyancsak lényeg, hogy hatékony és realisztikus legyen. Itt utal a fájlcseréléssel szembeni sikertelen “háborúra”. Szerinte is kényszerengedélyekre, vagy önkéntes “collecting licences” bevezetése kellene. A bizottság végső célja pedig az lehetne, hogy 5 éven belül egy BUE 2-t készítsenek.

Záró gondolat, hogy a szerzői jog képtelen tényleg lépést tartani a mai digitális korral, aminek két következménye lehet: megszűnik a kreativitás vagy forradalom lesz. Szerinte egyik sem túl jó ötlet. Jelzi, ő maga sem áll az abolicionisták pártján. És vajon jó-e, ha korunk fiataljait kriminalizáljuk? (Ilyenkor mindig a HADOPI jut eszembe.)

Huh, hirtelen vége lett. Nagy taps. Hát, meggyőző emberke, a prezentáció nagyon hatásvadász, de zseniális! (A WIPO vezetésével való “BUE 2” realitásában némileg kételkedek, de sosem lehet tudni. Mondjuk egy szóval nem említette az ACTA-t, ami épp az ellenkező irányba hatna, mint amiről ő itt most beszélt.) Remélem beszerezhető lesz az előadás, ha igen, linkelem. És már indul is haza. Na, már ezért is megérte itt lenni:-)

Lessig előadását – egy svájci hallgató segítségével – végre megtaláltam a YouTube-on. Íme a teljes prezentáció.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.