Mi is az a digitális sampling?
Mi is az a digitális sampling? Alapozó bejegyzés a blog témába vágó híreinek megértéséhez.
Digitális sampling alatt egy olyan technológiai eljárást értünk, amelynek keretében egy zeneszerző egy korábbi, már létező hangfelvétel hosszabb-rövidebb részét (egy hangtól vagy szótól egészen a teljes zenei aláfestésig vagy dalszövegig) kiemeli, módosítja (lassítja/gyorsítja, többször megismétli, hangszínén változtat stb.), majd egy új zeneműbe beilleszti.
A digitális sampling eljárás, és sosem zenei stílus – habár az is kétségtelen, hogy ennek használatára általában a hip-hop és az elektronikus zenei stílusok keretei között kerül sor.
A rengeteg kiváló példa közül álljon itt most csak egy. Korunk kiemelkedő hip-hop producere és előadója Jay-Z. Egyik legnagyobb sikerű dala az „Its’ a Hard Knock Life (Ghetto Anthem)„. Ezt a dalt valószínűleg rengetegen ismerik, az már kevésbé köztudott, hogy a dal gyermek-kórus részlete az Annie c. musical talán leghíresebb dalának refrénje. (Egy aranyos filmfeldolgozásban lásd itt.)
És a sor csak folytatható lenne. Egy kiváló oldal, a http://www.whosampled.com/ (örök hála T-Bone!) zseniális adatbázisa a samplingelés gyakorlatának. Itt mindenki csemegézhet a példák között.
S hogy mi a baj a samplingeléssel? Alapvetően az, hogy olyan felhasználást takar, amelynek keretében a másodlagos mű készítője (általában) szerzői jogilag védett művek részleteit – többek között – többszörözi (többféleképpen is) és terjeszti, melyek azonban kizárólag az eredeti szerzőnek fenntartott jogok. Vagyis engedély és díjfizetés nélkül e tevékenység elvileg jogsértést eredményez. Ráadásul az eredeti szerző személyhez fűződő (elsősorban az ún. integritáshoz fűződő joga) is sérülhet. Arról nem is beszélve, hogy korunk szerzői jogában (mind a kontinentális, mind az angolszász jogrendszerek) elismerik a zeneszerzőkön felül a hangfelvételek előállítóit, valamint az adott zeneművet előadókat (zenészeket, énekeseket) megillető jogosultságokat is, melyek ugyancsak sérelmet szenvedhetnek a samplingelés révén.
A jogsértés megállapíthatósága a legtöbb esetben lehetséges – főleg az európai kontinensen. Bár itt is ismertek szabad felhasználási esetkörök, ezek csak rendkívül szűk körben alkalmazhatók a felelősség kizárása érdekében. Az Egyesült Államokban ennél több lehetőség adott a védekezésre, melyek közül kiemelkedik a fair use teszt. Erre hivatkozással a kellő átalakítással készített, csekély terjedelemben átvevő és kereskedelmi hátrányt nem okozó felhasználások mentesülhetnek a jogsértések megállapítása alól. S a sampling kérdésköre ezáltal válik igazán érdekessé: tekintettel kell lenni arra, hogy konkrétan melyik ország joga az irányadó, hogy ebben az országban milyen jogokat biztosítanak a szerzői jogosultaknak, s hogy milyen kimentési lehetőségek ismertek. Mindez minden esetben egyedi mérlegelést igényel a jogalkalmazók részéről, gyakorlatilag kifogyhatatlan nyersanyagot szolgáltatva a szerzői jogászoknak.
Hasznos olvasni valók:
– Mezei Péter: Digitális sampling az amerikai szerzői jogban. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008/3. szám, p. 5-24.
– Mezei Péter: Mitől fair a fair…. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008/6. szám, p. 26-68.
3 thoughts on “Mi is az a digitális sampling?”