Mi is az a digitális sampling?

Mi is az a digitális sampling? Alapozó bejegyzés a blog témába vágó híreinek megértéséhez.

Digitális sampling alatt egy olyan technológiai eljárást értünk, amelynek keretében egy zeneszerző egy korábbi, már létező hangfelvétel hosszabb-rövidebb részét (egy hangtól vagy szótól egészen a teljes zenei aláfestésig vagy dalszövegig) kiemeli, módosítja (lassítja/gyorsítja, többször megismétli, hangszínén változtat stb.), majd egy új zeneműbe beilleszti.
A digitális sampling eljárás, és sosem zenei stílus – habár az is kétségtelen, hogy ennek használatára általában a hip-hop és az elektronikus zenei stílusok keretei között kerül sor.
A rengeteg kiváló példa közül álljon itt most csak egy. Korunk kiemelkedő hip-hop producere és előadója Jay-Z. Egyik legnagyobb sikerű dala az “Its’ a Hard Knock Life (Ghetto Anthem)“. Ezt a dalt valószínűleg rengetegen ismerik, az már kevésbé köztudott, hogy a dal gyermek-kórus részlete az Annie c. musical talán leghíresebb dalának refrénje. (Egy aranyos filmfeldolgozásban lásd itt.)
És a sor csak folytatható lenne. Egy kiváló oldal, a http://www.whosampled.com/ (örök hála T-Bone!) zseniális adatbázisa a samplingelés gyakorlatának. Itt mindenki csemegézhet a példák között.
S hogy mi a baj a samplingeléssel? Alapvetően az, hogy olyan felhasználást takar, amelynek keretében a másodlagos mű készítője (általában) szerzői jogilag védett művek részleteit – többek között – többszörözi (többféleképpen is) és terjeszti, melyek azonban kizárólag az eredeti szerzőnek fenntartott jogok. Vagyis engedély és díjfizetés nélkül e tevékenység elvileg jogsértést eredményez. Ráadásul az eredeti szerző személyhez fűződő (elsősorban az ún. integritáshoz fűződő joga) is sérülhet. Arról nem is beszélve, hogy korunk szerzői jogában (mind a kontinentális, mind az angolszász jogrendszerek) elismerik a zeneszerzőkön felül a hangfelvételek előállítóit, valamint az adott zeneművet előadókat (zenészeket, énekeseket) megillető jogosultságokat is, melyek ugyancsak sérelmet szenvedhetnek a samplingelés révén.
A jogsértés megállapíthatósága a legtöbb esetben lehetséges – főleg az európai kontinensen. Bár itt is ismertek szabad felhasználási esetkörök, ezek csak rendkívül szűk körben alkalmazhatók a felelősség kizárása érdekében. Az Egyesült Államokban ennél több lehetőség adott a védekezésre, melyek közül kiemelkedik a fair use teszt. Erre hivatkozással a kellő átalakítással készített, csekély terjedelemben átvevő és kereskedelmi hátrányt nem okozó felhasználások mentesülhetnek a jogsértések megállapítása alól. S a sampling kérdésköre ezáltal válik igazán érdekessé: tekintettel kell lenni arra, hogy konkrétan melyik ország joga az irányadó, hogy ebben az országban milyen jogokat biztosítanak a szerzői jogosultaknak, s hogy milyen kimentési lehetőségek ismertek. Mindez minden esetben egyedi mérlegelést igényel a jogalkalmazók részéről, gyakorlatilag kifogyhatatlan nyersanyagot szolgáltatva a szerzői jogászoknak.
Hasznos olvasni valók:
– Mezei Péter: Digitális sampling az amerikai szerzői jogban. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008/3. szám, p. 5-24.
– Mezei Péter: Mitől fair a fair…. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008/6. szám, p. 26-68.

Kommentek:

komment

3 gondolat “Mi is az a digitális sampling?”

  1. Daniel says:

    A sampling körül szerintem az a legérdekesebb kérdés, hogy hol kezdődik a mű. Az esetek többségében a kiollózott dallamok olyan rövidek, hogy még akkord váltást sem tartalmaznak, a felismerhetetlen dobbreak-töredékekről nem is beszélve.

    Sok producer (legutóbb talán Dr. Dre-nél olvastam) nem is úgy samplingel, hogy felveszi egy samplerrel a kérdéses részletet, hanem zenészekkel meghallgattatja és stúdióban felveszi, hogy jobb minőségű legyen a felvétel. Ez megint rámutat arra, hogy mennyire plasztikus fogalmak vannak a szerzői jognak ebben a szegletében, hiszen az "elhallott" dallamok/akkord progresszió/stb. segítségével születtek új szerzemények, amióta világ a világ.

    A samplingnél ugyan bele lehet kapaszkodni a konkrét felvételben, de nyilvánvaló, hogy megint arról van szó, hogy a digitális világgal nem tud mit kezdeni a szerzői jog. Sampler nélkül ugyan, de bizonyos értelemben sampling technikával születtek mindig is a jazz, a blues, a reggae számok tömkelege.

  2. Daniel says:

    és az első bekezdésem illusztrálására az Amen break története:

    http://www.youtube.com/watch?v=5SaFTm2bcac

    Valószínűleg összeszámlálhatatlanul sokszor hallottak el dobosok egymástól ilyen vagy ennél hosszabb és bonyolultabb breakeket, de ami a ebben az esetben engedélyhez kötött felhasználás(1969-es a felvétel, úgyhogy még jó sokáig az is marad), az a zenészek "analaóg" világában bevett szokás.

    Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig örültek neki a művészek, hogy ellesik az apró kis trükkjeiket/technikáikat, a reneszánszban pl. a festők nem engedtek a műtermükbe rivális festőt, mert féltek, hogy ellesik a technikai megoldásaikat. A zenében ugyanakkor szinte kivétel nélkül a büszeség forrása volt, ha zenésztársai elkezdtek utánozni valakit, ami nemritkán jelentett sample-szerű részletek utánzását.

  3. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Mindössze annyi ezekhez a hasznos kommentekhez, hogy ugye az, amit Dániel Dr. Dre kapcsán mondott, vagyis hogy stúdióba megy a zenész, és újra felveszi a dalt – már nem sampling, hanem más felhasználást takar. Ettől még ugyanúgy, ha nem még világosabban jogsértő a cselekmény. A sampling csakis az eredetinek a felhasználását takarja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.