Jelen sorok íróját a 2012. évben az a megtiszteltetés érte, hogy – bár szándékon felül – Mezei Péter akkor megjelent, a fájlcserélés témakörét körüljáró monográfiájának első, tudományos folyóiratban megjelent kritikusa lehetett. Ezen felbátorodva a – kicsit megkésett – könyvajánló célja a tavalyi év során megjelent, sikeres habilitációs eljárás alapját képező
Az Európai Unió Bírósága egy rendkívül érdekes – bár első blikkre (is) egyszerű – jogvitában hozott előzetes döntést 2016. október 12-én. Tovább lehet-e adni a szoftverek biztonsági másolatait tartalmazó hordozókat a jogkimerülés tételére hivatkozással?
Bár a UsedSoft ügy BGH általi lezárása nem minden dogmatikai kérdésre adott választ, különösen nem Németországban,[1] érdemes röviden annak is figyelmet szentelni, hogy az ezt követő rövid időszakban miként alkalmazta a német joggyakorlat az EUB és a BGH konklúzióját. Más szóval: tekinthetünk-e precedensként a UsedSoft
Eldőlni látszik a vita az elektronikus úton értékesített e-könyvek jogi megítéléséről. Az Európai Unió Bíróságának adójogi ügyben hozott ítélete komoly szerzői jogi relevanciával bír, sőt a digitális jogkimerülés kérdéskörével kapcsolatos bárminemű elemzést idejétmúlttá tehet (aminek persze nagyon nem örülök). Az EUB a Case C-479/13-as számú
A sakkból hozott cím üzenete világos: 2015. január 20-án az Amszterdami Fellebbviteli Bíróság úgy döntött, hogy a Tom Kabinet oldalát be kell zárni. Ám nem azért, mert a használt e-könyvek viszonteladása bizonyosan jogellenes volna. Hanem azért, mert … Amikor legutóbb beszámoltam a Tom Kabinet ügyről,
Lassan egy éve, hogy elmélyültem a jogkimerülés intézményének kutatásában, és még nagyjából két másik év kell ahhoz, hogy mindent összefoglalva könyvben írjam ki magamból ezt a témát. (Előbb magyarul, aztán reményeim szerint angolul is.) Mindeközben olyan dolgok történnek a nagyvilágban, amik legitimálják kutatásaimat. A legújabb