Eldőlni látszik a vita az elektronikus úton értékesített e-könyvek jogi megítéléséről. Az Európai Unió Bíróságának adójogi ügyben hozott ítélete komoly szerzői jogi relevanciával bír, sőt a digitális jogkimerülés kérdéskörével kapcsolatos bárminemű elemzést idejétmúlttá tehet (aminek persze nagyon nem örülök).
Az EUB a Case C-479/13-as számú ügyben az Európai Bizottság által Franciaországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárás folyományaként annak elfogadhatóságáról határozott, hogy az e-könyvek online értékesítése esetére Franciaország kedvezményes hozzáadottértékadót (a magyar jogban hagyományosan ez az ÁFA) vezetett be. Az EUB nemleges válasszal szolgált (a Bizottságnak adva ezzel igazat).
A vonatkozó – egy olyan egyszerű szerzői jogásznak, mint én, némileg kesze-kusza – adójogi uniós jogszabályok szerint ugyanis a tagállamok egy általános, és legfeljebb egy vagy kettő kedvezményes ÁFA-kulcsot vezethetnek be jogrendszerükben. Egyúttal az is rögzítésre került, hogy a kedvezményes hozzáadottértékadó kizárólag a vonatkozó irányelv III. mellékletében felsorolt termékek értékesítésekre és szolgáltatások nyújtására alkalmazható, ugyanakkor az „elektronikusan nyújtott szolgáltatásokra” ez a szabály nem vonatkozik. Az irányelv végrehajtási rendelete szerint
„A [héa]irányelvben meghatározott, »elektronikus úton nyújtott szolgáltatások« magukban foglalják az interneten vagy más elektronikus hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokat, amelyek jellegüknél fogva jelentős mértékben automatizáltak, minimális emberi közreműködést igényelnek, és amelyek nyújtására információs technológia hiányában nincs lehetőség.”
A fenti – vázlatosan összefoglalt – normák alapján az EUB arra a következtetésre jutott, hogy mivel a termékértékesítés kizárólag a birtokba vehető dolog átengedését jelenti, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel, minden más értékesítési magatartás a szolgáltatásnyújtás kategóriája alá sorolható (35. pont). Ugyanakkor az elektronikus úton értékesített digitális könyvek nem kézzel fogható tartalmak, az azok olvasására alkalmas készülékek értékesítése pedig nem képezi egy-egy e-könyv eladásának a részét (27-28. pontok). Ily módon az e-könyvek online értékesítése szükségképpen „elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak” tekinthető, amelyekre nézve ugyanakkor a kedvezményes ÁFA-mérték alkalmazását az irányelv kizárja.
Hogy mindez miért lehet nagyon fontos a szerzői joggal foglalkozó szakemberek számára? Leginkább azért, mert az EUB érvelése alkalmas arra, hogy pontot tegyen annak a vitának a végére, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy alkalmazható-e a jogkimerülés tétele a digitális tartalmak online értékesítésére esetére is, vagy csupán a fizikai műpéldányok terjesztése esetén. Ami bizonyos: a UsedSoft-döntés eddig is több sebből vérzett, ugyanakkor a fenti döntés komoly döfést jelent az abban – speciális a szoftverek vonatkozásában – elfogadott digitális jogkimerülés tétele számára. (Hogy ez jó-e vagy sem, arról az év végéig lezárni tervezett könyvemben fogok hosszan értekezni.)
