A CIA ellenőrizte a (C)opyright jel használatát a Magyar Népköztársaságban

Bár még mindig rendkívül elterjedt a használata, azonban a joggyakorlat szempontjából ma már elenyésző jelentősége van a mindenki által jól ismert (C) jel használatának. Jogot ugyanis a jel használata a legritkább esetben keletkeztet. Mindazonáltal ma is figyelmezteti a műélvezőket a mű védett mivoltára, egyben egyfajta “megemlékezésnek” is felfogható a szerzői jog egy meghaladott korszakáról. Meg persze ártani nem árt, még ha nem is használ.

Nem volt ez mindig így, hiszen a jel nemzetközi használata az 1952. szeptember 6-án, Genfben aláírt Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény alapján kifejezetten előnyös volt. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a (C) megjelölés (továbbá a szerzői jog jogosultjának neve és a kiadás éve) alkalmazása minden szerződő állam tekintetében szerzői jogi védelmet keletkeztetett, akkor is, ha ott valamilyen nyilvántartásbavétel, vagy más alakszerűség volt a szerzői jogi védelem előfeltétele. Egészen pontosan az alábbiak szerint szólt a rendelkezés.

“Minden olyan szerződő állam, amely belső törvényei szerint a szerzői jogvédelem előfeltételeként bizonyos alakszerűségek betartását követeli meg, mint amilyenek pl. a letétbe helyezés, a nyilvántartásbavétel, a minősítés, a közjegyzői bizonyítvány, illetéklerovás, az illető szerződő állam területén való gyártás vagy kiadás, ezeket a követelményeket kielégítetteknek kell hogy tekintse az egyezmény alapján védelmet élvező minden olyan mű tekintetében, amely első ízben az illető állam területén kívül jelent meg és amelynek szerzője nem az illető állam állampolgára, feltéve, hogy az ilyen, a szerzőnek vagy a szerzői jog más jogosultjának hozzájárulásával megjelent mű minden példányán a mű első kiadásától kezdve a (C) jel, a szerzői jog jogosultjának neve és az első kiadás éve olyképpen és olyan helyen van feltüntetve, ami ésszerű módon hívja fel a figyelmet a szerzői jogvédelem igénylésére.”

Mint említettem, ennek ma már nincs különösebb jelentősége (más egyezmények meghaladták az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény vívmányait, vagy eleve magasabb szintű védelmet biztosítottak), de a hidegháború időszakában még azon kevés egyezmény közé tartozott, amit a tőkés országok és a szocialista országok egyaránt aláírtak. Ezt a tényt pedig a különböző szerzők máig az egyezmény egyik legfontosabb vívmányának tartják.

Az egyezmény korabeli fontosságát jelzi, hogy az amerikai hírszerzés, vagyis a CIA is élénken érdeklődött (C) jel szocialista országokbeli használatának gyakorlatával kapcsolatban 60-as években, mint az egy, a minősítés alól már feloldott és nyilvánosságra hozott, eredetileg 1960. március 28-i keltezésű jelentésből kiderül.

Az összefoglaló keletkezésének közvetlen előzménye az volt, hogy a CIA tudomást szerzett arról, hogy Csehszlovákiának az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezményhez való csatlakozása napirendre került, amit pedig nyilvánvalóan a szovjet érdekszféra további államai is követhetnek.

Az összefoglaló végigveszi a szocialista országokat és beszámol arról, hogy az egyezmény 1952-es megszületését követő években (igaz csak később, 1955. szeptember 16-án lépett hatályba) hogyan alakult a (C) jel használata a keleti blokkban. Csehszlovákia tekintetében megemlítik, hogy több gazdasági és szociológiai folyóirat is el van látva (C) jellel. Érdekességnek találták azonban, hogy míg “Csehországban” elterjedt a (C) jel használata, addig “Szlovákiában” nem.

A korabeli CIA elemzők szerint Kelet-Németországban sem terjedt el a (C) jel használata, azonban több művön is találtak a szerzői jogi védelemre utaló, figyelmeztető üzenetet. Hasonló volt a helyzet Lengyelországban is. Természetesen a Magyar Népköztársaságot is elemezték az összefoglalóban.

Hazánkban egyetlen kiadványt találtak (C) jellel ellátva, más műveken pedig figyelmeztető szöveget. Az összefoglaló a Magyar Népköztársasággal kapcsolatban inkább azt emelte ki, hogy folyamatban lehet egy új szerzői jogi törvény megalkotása, amely végül csak évekkel később, az 1969. évi III. törvénnyel történt meg.

Az összefoglalónak különös élt ad a tény, hogy noha az egyezmény eredendően 1952-ben született, azt a szocialista országok csak jóval később írták alá. A CIA jelentések elkészültekor pedig még egyetlen, szovjet érdekszférába tartozó európai ország sem volt még részese az egyezménynek!

Vagyis a CIA felmérése tulajdonképpen a (C) jel alkalmazásról árulkodik olyan országokban, melyek az ezt “előíró” egyezményt (még) nem is írták alá. Ugyancsak meglepő lehet a tény, hogy bár a CIA elsősorban Csehszlovákia egyezménybe való belépésével számolt, a Magyar Népköztársaság csatlakozásáról szóló okirat letétele az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi Tudományos és Kulturális főigazgatójánál már 1970. október 23-án megtörtént.

Azt nem tudni, hogy hogyan volt lehetséges, hogy épp október 23-án került letételre az okirat, bár kétség kívül akkoriban ez a dátum nem számított ünnepnapnak. De akárhogy volt is: ezzel a Magyar Népköztársaság csatlakozása három évvel megelőzte például a Szovjetunióét, és hat évvel Lengyelországét.

A (C) jel használatának legkülönösebb szála mégis az, hogy a szimbólum igazából már az Amerikai Egyesült Államok 1909-es szerzői jogi törvényében megjelent (Sec. 18 – Notice of Copyright), vagyis a hidegháború időszakában egy amerikai eredetű szimbólumot használtak a szovjet érdekszférában is a szerzői jogi védelem kapcsán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.