Plágiumgyanúk a közelmúltból

Az elmúlt majdnem két hónap sajnálatos módos különösen termékeny volt a plágiumgyanúk területén, amelyek bár önmagukban megértek volna egy-egy bejegyzést, ezúttal ugyanakkor – a változatosság kedvéért – csokorba fűzve számolunk be róluk.

(Mielőtt az egyes eseteket bemutatnánk, álljon itt egy disclaimer, miszerint az alábbi esetek vonatkozásában bíróság nem állapított meg jogsértést, csupán a plágium gyanúja merült fel.)

2018 februárjában merült fel, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál hazai selejtezőjébe, válogatójába – vagyis a Dal című műsorba – nevezett egyik dal, egészen konkrétan a Yesyes nevű együttes “I let you run away” című száma, pontosabban annak egyes elemei egészen hasonlítanak Alan Walker “Faded” című alkotására. Az egyes elemek összehasonlításáról videó is készült, ami lent megtekinthető. Ennek alapján valóban vannak egészen hasonló elemek, amelyek első látásra/hallásra szignifikáns mértékű átvételnek tűnnek. A tanulság nyilván annyi, hogy az egyéni-eredeti elemek engedély nélküli átvétele No-no.

Ugyancsak februárban keveredett plágiumgyanúba a később Oscar-díjat nyert A víz érintése (The Shape of Water) című film. A felmerült probléma szerint a film jelentős mértékben – mind karaktereiben, mind történetében – épít az azóta elhunyt Pulitzer-díjas író, Paul Zindel 1969-ben bemutatott Let Me Hear You Whisper című színdarabjára. Eredetileg úgy tűnt, hogy a szerző örökösei, illetve a film alkotói készek peren kívül rendezni a jogvitát, ám később mégis polgári peres eljárásra került sor. Nem tudjuk, hogy ebben az esetben a fejétől bűzlött-e a hal, minden esetre a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia döntését láthatóan nem befolyásolta az ügy, a film négy díjat is nyert.

Szintén külföldi, szintén blockbuster produkcióval kapcsolatban merült fel márciusban a plágiumgyanú, ezúttal a Disney háza táján. A május végén debütáló spinoff film, a Solo – Egy Star Wars-történet (Solo: A Star Wars Story) plakátjai ugyanis komoly hasonlóságot mutatnak BLT Communications hangfelvétel-előállító által kiadott több válogatásalbum borítóival. Az esetet árnyalja, hogy a Sony Music alá tartozó kiadó egyébként a Disney-vel szerződéses viszonyban áll, több film zenéjét is kiadták már – mondhatni egy új remény, hogy jogi szempontból rendezett a helyzet. A plakátokat és borítókat ettől függetlenül érdemes összehasonlítani.

forrás: heroichollywood.com

Zárásként pedig ismét egy hazai esettel kell foglalkoznunk, ismét márciusból. Budapesten több metrólejárat (a mozgólépcső melletti felület) van kiplakátolva olyan félmeztelen hölgyek képeivel, akiknek a testén valamilyen fehérnemű nyomai láthatóak. A képeken nincs semmilyen felirat, bár feltehetőleg a Sloggi fehérneműgyártó cég hirdetéséről van szó, mivel a cég Berlinben és Münchenben is hasonló módon hirdet. A helyzet érdekessége, hogy egy magyar fotóművész, Koronczi Endre véleménye szerint a képek saját alkotásaihoz (Testnyomatok sorozat, 1999) igen hasonlónak.  Az alábbi ábrán látható egy összehasonlítás, ennek alapján ugyanakkor nehéz megállapítani, hogy független alkotásokról beszélünk-e, esetleg szándékos jogsértés vagy csak neglizsencia történt.

forrás: index.hu

(A bejegyzés borítóképe a buzzfeed.com-ról származik.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.