Az alkotás szabadsága és a szerzői jog metszéspontjai

A napokban részt vettem “Az alkotás szabadsága és a szerzői jog metszéspontjai” című művészetelméleti és szerzői jogi konferencián, melyet a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) közösen rendezett meg a Pesti Vigadó épületében. Ennek kapcsán szeretnék egy rövid áttekintést adni az ott elhangzottakról, a teljesség igénye nélkül, elsődlegesen a szerzői jogi kérdésekre fókuszálva.

jogA konferencia megnyitó beszédeit, amit Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia Elnöke, Karas Mónika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke, valamint Bendzsel Miklós a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke tartott a hazai sajtó – lényegi elemeiket tekintve – már idézte, ezért ott kezdeném a beszámolómat, ahol a “mainstream média” legelszántabb képviselői is menekülőre fogták, teszem hozzá –  a szokásoknak megfelelően.


Ez vélhetően már elég korán megtörténhetett, mert Kucsera Tamás az MMA főtitkára Hegelt sűrűn idéző művészetelméleti gondolatmenetét csak éber figyelemmel lehetett követni, amit később Koltay András, az NMHH médiatanácsának tagja előadása oldott kissé, melyben hosszasan elemezte a véleménynyilvánítás szabadsága és a művészeti alkotás szabadsága fogalmai közötti összefüggéseket és különbségeket az Alaptörvény rendelkezései kapcsán.


Gondolatmenetének lényege az volt, hogy noha jogdogmatikailag különböző mögöttes tartalommal kellene rendelkezniük, a joggyakorlatban a művészeti alkotás szabadsága helyett minden esetben a véleménynyilvánítás szabadsága kerül vizsgálatra, amikor e jogok esetleges sérelme kerül előtérbe. Megjegyezte továbbá, hogy az állami támogatások rendszere sohasem lehet érték-semleges, az végső soron minden esetben szelekciót jelent a potenciálisan felkarolni kívánt alkotások között, példaként említve a festményvásárlások eseteit.


Őt követte az audiovizuális művek állami támogatását bemutatni kívánó Kollarik Tamás előadása, aki ugyancsak a NMHH médiatanácsának a tagja. Az előadását egy átfogó történeti kitekintéssel kezdte, melyet Nemeskürty István-idézettel kezdett, majd elvezette gondolatmenetével a hallgatóságot egészen napjainkig. Előadásában többször is hangsúlyozta, hogy az állami szerepvállalás szükségszerű és egyben hagyományosnak tekinthető ezen a területen.


A jelenleg kidolgozott támogatási rendszer a véleménye szerint olyan jól működik és egyben transzparens, hogy az az egész Európai Unió példája lehetne a jövőre nézve, szembeállítva a 2010 előtti “belső anomáliákkal terhelt” támogatási rendszerekkel. A bevezető előadások közül id. Ficsor Mihály előadását emelném még ki, aki a tőle megszokott figyelemfenntartó előadásmóddal beszélt a közelgő uniós jogszabályi változásokról, illetve annak hatásairól a közös jogkezelés területén.


Véleménye szerint az Európai Unió eredeti koncepciója nem vette figyelembe a szubszidiaritás és az arányosság követelményeit, melyet a Gallo-jelentés részben enyhíteni tudott. A másik oldalról elismeri azt is, hogy a 4+28 szervezettől való engedélykérés de facto nem segíti a gyakorlati munkát, szélsőséges esetben pedig el is lehetetlenítheti azt. Mindazonáltal hangsúlyozta: véleménye szerint a szerzői jog 20 év múlva is élni, létezni és működni fog.


Az előadása végén már csak címszavakban mutatott utat a hallgatóságnak: a kifejezés szabadsága az elsődleges számára, a végfelhasználókat pedig végre békén kellene szerinte hagyni, és a figyelmet az olyan tartalomszolgáltatók felé kellene fordítani, mint a Google és a Facebook, amelyek hatalmas bevételre tesznek szert – ezen a területen – a hirdetési megoldásaikkal.


A szűkebb értelembe vett jogi szekciót Tomori Pál, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület igazgatója kezdte a felhasználás engedélyezésével foglalkozó előadásával. A szerzők vagyoni jogait előtérbe helyező előadásából kitűnt a szkepticizmusa a tömeges engedélyezés lehetősége kapcsán, mondván az eddigi megoldási koncepciók nem hozták el a várt eredményeket, és egyébként is gyenge a szerzők alkupozíciója.


Megjegyezte, hogy miközben a szerzői jogot a szerzői autonómia megteremtőjének tartják paradox módon épp a szerzői jog emel korlátokat a vagyoni jogok feletti önrendelkezés korlátozásával, melyből számomra – lehet, hogy tévesen – a szerzői jogi vagyoni jogok, mint tulajdonjog expanziója következne, de ez az előadásából nem derült ki, ugyanis megoldási javaslat – ilyen téren – nem hangzott el, talán az idő rövidsége miatt.


A jogi szekcióból rajta kívül Legeza Dénes, az SZTNH szakmai tanácsadójának az előadását emelném ki, amely a munkaviszonyban létrehozott művekkel kapcsolatos joggyakorlatról szólt, és amely ezen belül a vagyoni jogok átruházásának esetkörével foglalkozott, kiemelve, hogy ilyen téren a haza jogszabályi környezet középutasnak tekinthető, a holland vagy épp a német szabályokkal összevetve.


Az előadásában érdekes jogesetek is bemutatásra kerültek, az alábbi ügyszámokon érdemes a vonatkozó ítéleteket megkeresni annak, akit ez a jogterület érdekel: 8.Pf.20.477/2011/5. és 8.Pf.20.479/2008/6.

A konferencián egyébként számos más, érdekes előadás is elhangzott és bár a terem délután is tele volt, mégis úgy tűnt, hogy az akadémikusok csak kis létszámban képviselték magukat, pedig a konferencia számukra jelenthetett volna talán leginkább hasznos információforrást a szerzői jog világával való megismerkedés lehetősége kapcsán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.