Bukowski és a szerzői jog

Első bejegyzésemben szeretnék egy tanulságos eset kapcsán rávilágítani a szerzői jog egy fontos kérdésére, vagyis a szerzői jog tulajdonjogként való kezelésének problematikusságára.

Bukowski

 

Charles Bukowski a Hollywood c. önéletrajzi ihletésű regényében egy egész fejezetet szánt az általa írt forgatókönyvből készülő Barflyc. film elkészülésével kapcsolatos szerzői jogi problémák bemutatására. A fejezet néhány gondolatát idézve szeretném pontról pontra bemutatni a történéseket, és elemezni azok szerzői jogi vonatkozásait.

„Annyit mondott (a regényben Jon, a film producere, valódi nevén: Barbet Schroeder): nem bírom megcsinálni a filmet. Nagyon úgy tűnik, hogy egy ismert rendező azt állítja, ő rendelkezik a Henry Chinaskiról (a regényeiben Bukowski önmagát nevezi így) szóló összes mű megfilmesítésének jogaival.
– Miféle baromság ez baszki? – kérdeztem.
– Nem baromság. Eladtad valakinek a Henry Chinaski figurával kapcsolatos jogokat.”
Szerzői jogi törvényünk (továbbiakban: Szjt.) szerint a szerzőt kizárólagos jogosultságként illeti meg a személyhez fűződő jogainak összessége, míg vagyoni jogosultságai tekintetében felhasználási szerződés keretén belül azok gyakorlását átengedheti mások számára, akár a teljes védelmi idő tartamára is. Mindezek mellett a szerzőt továbbra is abszolút jellegű jogosultságok illetik meg, a felhasználási szerződés keretein belül pedig egy relatív jogviszony jön létre közte, és a felhasználó között. Ezzel szemben az angolszász tulajdonjogias megközelítés esetén az abszolút természetű vagyoni jogok is átszállnak az új tulajdonosra. Az Amerikai Egyesült Államokban lehetőség van a szellemi alkotás tekintetében a szerzői jog vagyoni jogi aspektusainak teljes átruházására a 17. U.S.C. 201 § D pont alapján, azt egyébként tulajdonjogként nevesítve. A tulajdonjog átruházásával a vevő megszerzi a szellemi alkotásra vonatkozó vagyoni jellegű jogok teljességét, annak minden részjogosítványával együtt. Ez az átruházás írásbeliséget követel meg, melyet a szerzőnek, vagy az általa meghatalmazott ügyvédnek, illetve ügynöknek kell aláírnia. Ezekről a szerződésekről a Copyright Office vezet nyilvántartást.
 
A Szjt. alapján kifejezetten a szerzőt illeti meg a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosítása, azt vagyoni jogként nevesítve. Ez a felhasználási engedély közel áll a merchandising szerződésekhez, azonban ez utóbbi kifejezetten csak a karakter külső megjelenésére épül, és célját tekintve valamely áru vagy szolgáltatás iránti kereslet fokozását szolgálja.
 
A „karakterek”, mint szellemi alkotások kizárólagos felhasználására még létre nem jött művek tekintetében a Szjt. alapján lehetőség van „életműszerű” felhasználási szerződés megkötésére, akár határozatlan időre is, amennyiben a szerződő felek meghatározzák a jövőben elkészülő művek fajtáját és jellegét (itt: a Bukowski karakterére épülő filmek), de ismeretlen felhasználási módokra vagy meg nem határozott számú művekre engedély a jövőre nézve így sem adható. Az „életműszerű” felhasználási szerződés esetében a szerzőt öt év elteltével hat hónap időtartamban, majd ezt követően ötévenként rendes felmondási jog illeti meg. A 17. U.S.C. 203 § szakasza alapján a szerzői jog vagyoni jellegű jogosultságainak tulajdonként való átruházását is fel lehet mondani, de leghamarabb csak az átruházástól számított 35, illetőleg 40 év elteltével.
 
Mindkét megoldásra igaz, hogy a felmondási jogról érvényesen, írásban, a szerződés keretein belül sem lehet lemondani. Látható tehát, hogy a hazai szabályozás a szerző számára sokkal biztonságosabb környezetet teremt a jövőben megalkotott művek tekintetében, és ez egybecseng azzal a Szjt. rendelkezéssel, hogy egyébként, a felhasználási szerződés értelmezése kapcsán esetlegesen felmerülő kérdéseket is a szerzőre kedvező módon kell megítélni.
„- Ebből egy szó sem igaz – mondtam –, de még ha igaz is lenne. mindössze annyit kéne tennünk, hogy megváltoztatjuk az ipse nevét.
– (…) a szerződés szerint őt illetik meg a karakterhez fűződő jogok, attól függetlenül, hogy miféle nevet adsz neki. Méghozzá örökre!
– Ez egyszerűen nem lehet igaz…
– Attól tartok, amikor eladtad a Tisztviselő című regényedet (itt a  Post Officecímmel kiadott regénye alapján, de nem általa írt forgatókönyvre céloz)annak a Hector Blackford (valódi nevén Taylor Hackford) nevű rendezőnek, egyben eladtad neki a járulékos jogokat is.
– Igen, eladtam neki a megfilmesítés jogát. Írd és mond kétezer dollárért. Éheztem. Akkoriban az nekem rengeteg pénznek tűnt. Blackford végül nem filmesítette meg a Tisztviselőt.
– Nem is ez a lényeg. A szerződésben az áll, hogy a karakter örökre az ő tulajdona marad.”
Ami magát a vételárat, a kétezer dollárt illeti, ugyancsak a szerző érdekeit szolgálja a felhasználási szerződések esetében az ún. „bestseller-klauzula”, amely lényegében a szerződés megkötését követően bekövetkező olyan esetben alkalmazható a bíróság által, amikor a mű felhasználása iránti kereslet jelentősen megnő, így a szerző és a felhasználó között fennálló szolgáltatások egyenértékűsége megbomlik a felhasználó javára. A teljes vagyoni jog, mint tulajdon átruházásának esetében ilyen jellegű korrekcióra nincs lehetőség. Ezen a ponton is szembeötlő a két szemléletmód – a felhasználási és a tulajdonjog-átruházási megközelítés – közötti különbség, hiszen a szerző és a felhasználó a szerződés időtartama alatt továbbra is relatív jogviszonyban marad, míg tulajdonjog átruházása esetén nincs ilyen jogviszony, illetve épp a korábbi tulajdonos lesz köteles az immáron számára is abszolút szerkezetű tulajdonjog megsértésétől tartózkodni.
 
Charles Bukowski számára egy ilyen szerződés aláírása gyakorlatilag kizárta volna bármilyen korábbi munkájának megfilmesítését, legalábbis az új tulajdonos(ok) engedélye nélkül. Összesen hat regényt írt, de ebből az utolsó, 1994-ben megjelent regényén kívül mind az öt önéletrajzi ihletésű volt, s amelyeknek központi figurája a Bukowskit megtestesítő Henry Chinaski. A Barfly c. film forgatása 1987-ben zajlott. Ő ekkor már 67 éves volt, így a „karakterének” legalábbis a védelmi idő lejártáig történő eladása teljesen ellehetetlenítette volna a további filmes adaptációkat. Blackford egyébként a Post Office c. regény filmes átiratát is végérvényesen elvetette és nem kívánta azt felhasználni.
„Kicsengett, és ő (Hackford) vette fel.
– (…) Tudod a Jim Beam (itt a Barfly c. filmre céloz Bukowski). Van ez a pofa, aki azt terjeszti városszerte, hogy te meg ő vagytok Henry Chinaski tulajdonosai. Te is ismered.
– Fletcher Jaystone (a regény szerint ügyvéd)?
– Ja. Na ide hallgass, Hector, te is tudod, hogy én nem adtam volna el a testem meg a lelkem szaros kétezer dollárért.
– Fletcher szerint pedig nagyon úgy áll a dolog…
– Benne sincs a 6. pontban.
– Szerinte igen.
– Olvastad?
– Igen.
– És benne van?
– Nem tudom.”
Bár a regény csak röviden utal rá, de ismert, hogy Bukowski és Taylor Hackford a valóságban jól ismerték egymást, hiszen 1973-ban már készített róla producerként egy dokumentumfilmet, Bukowski címmel. Végül soha nem derült ki, hogy hogyan szólt az a bizonyos 6. pont, mivel peren kívül megállapodtak a jogok visszaadásáról (a regény szerint önként lemondott Hackford a jogokról). Bukowski több regényében is valamilyen formában megemlíti a szerzői joggal kapcsolatos kálváriáit, és máskülönben igen gyanakvóan minden szerződést többször is átfutott, de ezúttal valószínűleg Fletcher jó munkát végezhetett. Végül záró gondolatként csak ennyit mondott Hackfordnak:

„- Köszönöm ember, tudtam én, hogy aranyból van a szíved! Még nem ölt meg a szakma.”

5 thoughts on “Bukowski és a szerzői jog”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük