Módosító javaslatok a T/4859-hez

Készülőben lévő szerzői jogi törvénymódosításunk eredeti szövege bár nem részesült hatalmas vitában, azért néhány módosító javaslatot benyújtottak honatyáink. Ezek némelyike egy mondatnál hosszabb indokolást is kapott, ezért érdemesnek tűnik rájuk pillantani.

Az egyik legfontosabb (és leginkább becsapós) módosító indítványt (4859/3) a kormánypárti – egyben a kulturális és sajtóbizottság elnökeként funkcionáló – L. Simon László nyújtotta be. Ebben az “új” 89.§ (11) bekezdésében eszközölne több módosítást a képviselő úr. A tervezet eredendően 5%-ban maximálta volna a közös jogkezelő szervezetek felosztási szabályzata szerint a jogosultak érdekében felhasználható (beszedett) jogdíjakat. L. Simon ezt a maximumot 10%-ra emelné. Egyúttal a törvényszövegbe emelné, hogy ennek az összegnek (és az árva művek után befizetett, de fel nem osztott összegeknek) a 70%-át kulturális célokra kell használni. Viszont mindezt úgy, hogy ezt a 70%-ot a Nemzeti Kulturális Alapnak kötelező jelleggel át kell adniuk a jogkezelőknek. Érdemes mindezt egybevetni L. Simon másik módosító indítványával (4859/4). Ez az említett árva művek után fel nem osztható jogdíjak 25%-ának jogkezelők általi felhasználását [“új” 89.§ (8) bekezdés] oly módon változtatná, hogy azt az összeget 5 év helyett 1 év után is fel lehessen használni. Következésképp ennek 70%-át egy év után volna köteles átutalni a jogkezelő az NKA részére. L. Simon módosító indítványa az indokolása szerint azt célozza, hogy
az így felhasználható, kulturális célt szolgáló összegeket a jogosultak legszélesebb köre számára tegye elérhetővé.
Első pillantásra ez elvi szinten jó is lehetne, valójában azonban a közös jogkezelők életét tovább nehezítené. Az eddigi “általános 5% + árva művek utáni 25%” felhasználható jogdíjból maradna 3% + 7.5%. Ez gyakorlatilag elsorvasztaná a közös jogkezelők által saját céljaira közvetlenül használható összegeket. Az átvételről egyébként megállapodást kellene kötnie a jogkezelőknek az NKA-val, melynek célja az lenne, hogy a jogkezelők számára továbbra is rálátást biztosítsanak ezen összegek felhasználására. L. Simon indokolása szerint “[a]z átadás tárgyában kötendő megállapodás megfelelő jogi keretet ad a közös jogkezelők számára ahhoz, hogy az átadott összeg felhasználási céljaival kapcsolatban az általuk képviselt jogosultak érdekeit érvényesíthessék”. S bár e módosítás részben az átláthatóságot erősítené, az Szjt. reform szerintem ezt már elég erősen igyekszik érvényesíteni. Mindenesetre izgatottan várom, ebből mi lesz.
L. Simon László harmadik módosító indítványa (4859/5) a többi módosítani tervezett törvény kapcsán is tartalmaz indítványokat, habár elsősorban technikai jellegűeket. Ugyanez igaz az Szjt. módosítását érintő 7-12. pontokra is. Ezek egyrészt miniszteri helyett kormányrendeleti szinten tennék kötelezővé a közös jogkezeléssel kapcsolatos részletszabályok megalkotását (7-9. pontok), másrészt nyelvtani módosításokat, illetve a Magyar Köztársaság kifejezést Magyarországra cserélő szövegeket tartalmaznak.
A kormánypárti Kupper András 4859/6 sorszámú módosító indítványa egy olyan kérdést akar beemelni a törvényjavaslatba, amelyről az nem is szólt. Eszerint
29.§ – A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 13.§-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„13.§ A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzításai (sic!) megcsonkítása vagy más megváltoztatása vagy megcsorbítása, illetve a művet ért minden más behatás, amely sérelmes lehet a szerző becsületére vagy hírnevére.
Kupper képviselő úr jelentős változtatást kíván eszközölni a “mű egységéhez (integritásához) fűződő jog” szövegén. Az indokolás szerint erre azért van szükség, mert a Berni Uniós Egyezményből fakadó fenti jog nemzeti átültetésével kapcsolatos vita esetén az eredeti francia szöveghez kell fordulni értelmezési tanácsért, amely azonban a jelenlegi magyar szöveggel nem mutat teljes összhangot. Kupper szerint
A szerzői jogi törvény 13.§-a a hivatalos magyar fordításnak megfelelően került megfogalmazásra, azonban nem mindenben követi a hiteles francia szöveget, lényeget érintő pontatlanságot is tartalmaz:
– az „olyan” minősítő jelző a francia szövegben nem áll a megváltoztatás előtt;
– a francia szöveg a „torzítás”, „csonkítás”, „megváltoztatás” mellett védi a művet „minden más behatással” szemben is, amely kiterjeszti a védelem körét olyan magatartásokra is, amelyek esetleg nem a mű megcsonkítása vagy megváltoztatása által sérelmesek a szerzőre nézve;
– a magyar fordításban szereplő „sérelmes” jelző objektív sérelemre utal, míg a francia szöveg a sérelem lehetőségét hordozza magában, ami a sértettől függő szubjektív megítélésre utal.
Nem is olyan rég Békés Gergely kollégámmal készítettünk egy cikket a samplingelési eljárás szerzői jogi megítéléséről. Ott (p. 20-21.) mi is említést tettünk az integritás jogáról, és részletesen ütköztettük azt a két értelmezési lehetőséget, amely a mai magyar normaszövegből fakad. Gergellyel mi akkor arra a következtetésre jutottunk, és ezt továbbra is fenntartom, hogy az Szjt. 13.§-a csak akkor sérülhet, amennyiben bármiféle megváltoztatás, megcsonkítás stb. a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. Abban egyetértek a képviselő úrral, hogy ez nem objektív, hanem szubjektív megítélés alá esik. Vagyis azt kell nézni, hogy a szerző [vagy a 75.§ (2) bekezdése értelmében az előadóművész] szerint mi sérelmes az ő becsületére vagy hírnevére. Egyébként ez utóbbi megjegyzésem arra is rávilágít, hogy a képviselő úr egyáltalán nem ejtett szót az előadóművészek teljesítményeinek az integritásához fűződő jogáról. S bár ezt nem a BUE tartalmazza, a szöveg a törvényünkben gyakorlatilag azonos a 13.§-ban foglaltakkal. Egy szó mint száz, ezt a módosítót személy szerint nem támogatom.
Karácsony Gergely és Vágó Gábor (mindkettő LMP) 4859/7 sorszámú módosító indítványa a közös jogkezelők számára előírná, hogy legfontosabb dokumentumaikat ne csak a saját honlapjukon, hanem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján is tegyék közzé. Mondjuk a jogkezelők nyilván nem tudják maguk közzétenni e dokumentumokat az SZTNH honlapján, mert valószínűleg nem rendelkeznek admin jogokkal az SZTNH weblapjának szerkesztésére. Ezért a módosító indítványnak inkább az SZTNH-t kellene arra köteleznie, hogy e dokumentumokat feltöltse a honlapjára. Végső soron a módosító a dokumentumok egyszerűbb elérhetőségét célozza, ezért támogatható kezdeményezés lehetne, de jelenlegi nyelvtani formájában abszurdnak hat.
Az előbbi képviselőpáros egy másik módosító indítványt (4859/8) is beterjesztett az Szjt. vonatkozásában. Eszerint – az “új” 88.§ (5) bekezdést és a 90.§ (4) bekezdést módosítva – a jogkezelők ingyen lennének kötelesek felvilágosítást adni arról, hogy a jogkezelő nyilvántartásában szereplő mű védelem alatt áll-e, illetve minden további kérdés esetén ugyancsak ingyenesen lennének köteleset tájékoztatást adni a megkeresőnek. A képviselők ezt az adatok minél szélesebb hozzáférhetőségével magyarázzák. Sajnos nincs adatom arra nézve, évente hány megkeresés érkezik a jogkezelőkhöz mindezek kapcsán, s ez mennyi költséget jelent számukra. Ezért nehezen tudom megítélni, hogy ez komoly kiesést jelentene-e vagy sem. Enélkül viszont nehezen tudok véleményt formálni. A cél jó, de a hatásról nem tudni semmit.
A képviselőpáros harmadik módosítója (4859/9) hangsúlyozza, hogy a közös jogkezelés liberalizációjára nincs égető szükség (“[a] közös jogkezelők piacának azonnali megnyitására nincsen kényszer, a vonatkozó európai tapasztalatok pedig korlátozottak”). Erre tekintettel a képviselők azt javasolják, hogy a közös jogkezelők alapszabályaik módosításának tudomásulvételéről szóló bírósági jogerős végzést elég legyen egy évvel később (2013. május 1-ig – khm, ünnepnapig…) megküldeni. Szerintem ez teljesen jogos, és támogatható. Valószínűsítem azonban – főleg az eddigi sietős tempó fényében -, hogy erre nem lesz kapható a kormánykoalíció.
Karácsony és Vágó negyedik módosítója (4859/10) egészében törölné az “új” 89.§ (11) bekezdést, mondván, hogy
A közös jogkezelők által az elhagyni javasolt rendelkezések szerint felhasznált bevétel lényegében alternatív kultúrafinanszírozási csatornát jelent, amire a központi költségvetés jelenlegi helyzetében sokkal inkább szükség van, mint eddig bármikor. E kiadások százalékos maximalizálása helyett a hovafordítással kapcsolatos tartalmi szabályok kiegészítésével értek egyet.
Vagyis az LMP nemhogy az L. Simon féle alternatív “3+7.5%” mértéket nem hagyná a jogkezelőknél, hanem semmit nem hagyna ott! Ez már csak azért vicces, mert itt maximum pár száz millióról lehet szó. Ezzel aztán a költségvetés nem lesz kisegítve. A módosító egyébként formailag is hibás, mert nem említi azokat a törvényhelyeket, melyek a (11) bekezdésre utalnak. Vagyis a módosító elfogadása esetén a törvény ellentmondásba keveredne saját magával. Ezt a módosítást én nem támogatnám.
Végül (végre?) csillagos ötös (4859/11)! Karácsony és Vágó arra is javaslatot tesz, hogy kivezesse a törvényből a jelenlegi 67.§ (5) bekezdést. Eszerint idézni képző-, fotó- és iparművészeti alkotásból nem lehet idézni. A képviselők szerint ez azonban a kollázs és hasonló művészi technikák akadálya (köztük a “politikai mash-upoké”). No, ezt a módosítót már ma megszavaznám. Egyrészt sosem értettem egyet azzal, hogy ha például zenéből, filmből lehet idézni, akkor fotóból miért nem? A jelenlegi állás szerint ennek az a magyarázata, hogy így sérülhet a fotóművész stb. integritáshoz fűződő joga. Ez szerintem nem helyénvaló. Ha utánajárunk, akkor a németeknél gond nélkül megvalósítható a fotóból való idézés, az USA-ban pedig a fair use teszt nyújthat védelmet e felhasználásnak.
Végül az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság által benyújtott módosító indítványról (4859/15) nincs nagyon mit beszélni. Semmi érdemlegeset nem tartalmaz sajnos.
A következő poszt pedig a “részletes” vitáról fog szólni – különösebb részletek szüksége nélkül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.