2010. december 23-án az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság („Federal Communications Commission”, FCC) nyilvánosságra hozta az internet nyilvánosságának és szabadságának megőrzését célzó rendeletét. Ebben az FCC ismerteti, hogy milyen intézkedések segítségével lehet az internet nyilvános és szabad működését megőrizni. Hónapok óta komoly vita lengi körül e kezdeményezést, mely már a bíróságot is megjárta, és nemrég az amerikai Képviselőház is leszavazta. Féltsük vagy sem a „netes semlegességet”?

Az FCC rendelete (a 200 oldalas dokumentum helyett íme egy egyszerűbb összefoglaló) abból indul ki, hogy az internet helyes működésének – ide értve a fogyasztók érdekeit és a folyamatos beruházások szükségességét is – előfeltétele, hogy az nyíltan és szabadon használható legyen. Ennek megfelelően az internet-szolgáltatók (ide értve a mobilszolgáltatókat is) számára előírnák, hogy tegyék átláthatóvá hálózat-menedzsment gyakorlatukat, amely, amennyiben ésszerű, természetesen megilletné az internet szolgáltatókat. Minden embernek joga lenne bármilyen jogszerű tartalom fogadására és továbbítására, egyúttal tiltott lenne a különféle tartalmak közötti, szolgáltatók általi diszkriminatív különbségtétel. A fenti elvárások a jelentős ütemben fejlődő mobilinternetes szektorra is irányadók lennének. Végül az FCC a fenti normák betartása (éber őrzése) céljából egy új testület, az ún. „Open Internet Advisory Committee” felállításáról döntött.

Bár az FCC elnöke, Julius Genachowski (lásd a képen), a fenti összefoglalóban úgy fogalmazott, hogy széles körű társadalmi támogatottsággal bír a rendelet, úgy tűnik, hogy ezzel nem mindenki ért egyet. A Verizon és a MetroPCS pert indított az FCC-vel szemben, mivel meglátásuk szerint az FCC, hatáskörén túllépve, beavatkozik az internetszolgáltatók (üzleti) érdekeibe. A beadványt fogadó bíróság azonban rövid távon elutasította a kérelmet. A bíróság azért így, mert az FCC rendeletei csak akkor támadhatók meg bíróság előtt, ha azokat az USA hivatalos közlönyében már közzé tették. S bár a rendeletet már tavaly nyilvánosságra hoztak az FCC saját honlapján, ez nem közlönyállapot, melyre amúgy még néhány hónapot várni kell. A Verizon persze már most jelezte: megvárják a rendelet kihirdetését, és ismét benyújtják keresetüket. Az érdemi döntés tehát még várat magára.

Egyesek mégsem várnak ölbe tett kézzel. Az USA Képviselőháza, melyben jelenleg republikánus többség uralkodik, 240-179 arányban határozati formában utasította el az FCC rendeletét. A New York Times írója azonban jelzi, hogy – egy másik amerikai törvény rendelkezése folytán – a jelen határozati javaslatot 30 szenátor elutasító véleménye padlóra küldheti. Ha ez mégsem történne meg, Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke, előre vetítette, hogy a határozattal szemben élni kíván vétó jogával (s ily módon csakis a teljes Kongresszus kétharmados többsége tudná újra éleszteni az elutasító határozatot).

A két nagy politikai érdekoldal vitája is hűen tükrözi, hogy itt a vita tárgya véresen komoly. A republikánusok szerint az FCC rendelete a jelenlegi kormánynak segítene abban, hogy az internetet is felügyelete alá vonja (azzal, hogy megköti annak kezét), illetve hogy a neki tetsző vállalkozásokat támogassa (itt a Google, az Amazon és a Netflix kerültek megemlítésre). Sőt, a republikánusok úgy érvelnek, hogy e törekvések az iráni és kínai totalitárius rezsimekre emlékeztetnek. Ezzel szemben a demokraták hangoztatják: a fogyasztók érdekei igénylik a semleges internet biztosítását, így különösen szükséges annak megakadályozása, hogy egyes internetszolgáltatók, melyek egyben tartalomszolgáltatók is (így például a Comcast tulajdonában van az NBC), blokkolhassák más szolgáltatók tartalmait az előfizetőik elől.

A fenti címben használt kifejezés nem saját ötlet amúgy. Lee Terry, nebraskai republikánus képviselő, szerint az internethez való hozzáférés és az azon keresztül történő információhoz jutás semmiben nem különbözik attól a helyzettől, mint mikor bemegyünk egy gyorsétterembe, és kólát kérünk. Ki kicsit, ki nagyot vesz. 

Szellemes megjegyzés, a helyzet mégsem bagatellizálható el ennyire. A netes semlegesség alapvető feltétele a világháló helyes működésének. (Erre sokan figyelmeztettek már.) Természetesen messze nem elhanyagolható körülmény, hogy ezt ki, miért, milyen norma alapján és hogyan teszi. (Csak egy példával élve: Obama egyik választási ígéretével – a netes semlegesség szabályozásával – nyerte el a „szilikon-völgyi” cégek támogatását 2008-ban. Jövőre újra választás, tehát…) Az mindenesetre megengedhetetlen, hogy a világhálón a fogyasztók mozgásterét – üzleti érdekekre hivatkozással – a jogszerű környezetben akadályozzák. Ha az FCC ezt eléri, jót tesz. Ha ettől eltérő céljai vannak, az inkább baj, semmint jó. Meglátjuk!

Egy biztos, a fenti dilemma az interneten keresztül terjeszthető tartalmakon keresztül a szerzői jogot is érinti. Ezért érdemes figyelemmel követni a helyzet alakulását.