Szerzői jog az OTDK-n

A mai napon kerül sor a XXX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia állam- és jogtudományi tagozatának nyitó ünnepségére. Konzulensként magam is részt veszek az eseményen, melyen az én hallgatómé mellett több másik OTDK dolgozat is szorosan kötődik a szerzői joghoz, némelyik a jelen bloghoz is. Ezt a bejegyzést folyamatosan frissíteni fogom, és a témába vágó hallgatók dolgozatairól fogok egy-egy bekezdést írni, mert megérdemlik a figyelmet azok, akik energiáikat ezen érdekes jogterületre fordították.

Elsőként – a Büntetőjog Különös Részi Szekcióban – Szabó András “Az internetes fájlcserélés büntetőjogi vonatkozásai” című előadását hallgattam meg. András az ELTE hallgatója, a dolgozat konzulensei pedig Bárd Károly docens úr és Szabó Imre tanársegéd úr volt. András egy szellemes Einstein idézettel indít, és jelzi: a “megoldás” és nem a “probléma” oldalára kell állni jogászként. Állunk elébe. Mivel azonban nem volt lehetőségem olvasni a dolgozatot, így csak az előadásban elhangzottakra tudok reflektálni.
Szerintem nem lett pontosan körül írva a “decentralizált” jelleg a fájlcsere technológiai ismertetésekor, s ugyanez igaz a “fájl” szóra is. Az indexáló oldalak “közvetítő szolgáltatóként” való azonosítása sem teljesen szerencsés, hiszen más közvetítők is részt vesznek a fájlcserélés folyamatában. Az előadás egyik nagy hibája, melyet aztán a zsűri is megerősített, hogy a dogmatikai alapok nem kerültek teljesen bemutatásra. Sem a (keretdiszpozíciós rendelkezést kitöltő) szerzői jogi, sem a büntetőjogi részkérdések. Így a szerzői jog terén fel sem merült a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel joga, ezzel ellentétben a terjesztés vagyoni joga igen, pedig előbbiről igen, utóbbiról nem lehet szó fájlcsere esetén. Ugyanígy hiba a “nyilvánosságra hozatalt” vagyoni jognak nevezni. Büntetőjogi szempontból nem esett szó a vagyoni hátrányról, ami rendkívül fontos lett volna, hiszen nem mindegy, mikortól vétség a felhasználói magatartás, és meddig szabálysértés az. A zsűri kritizálta a feltöltő és a közvetítő szolgáltató bűnsegédi magatartásának elemzését, és az opponencia is említést tett erről. A szerző – ahogy az elején is jelezte – de lege ferenda javaslato(ka)t tett a dolgozatban, ezt viszont szóban nem ismertette (bár az opponenciából kiderült, hogy a lopással, valamint adatvédelmi bűncselekményekkel hozná egy kalap alá a Btk. 329/A.§-t a szerző). A fájlcserélés jelenségére adott általános reakciók közül – az új üzleti modellek kidolgozása és az oktatás/tájékoztatás fontossága – furcsa hatást keltett bennem az a gondolat, mely szerint egy “bírósági döntés mondja ki”, hogy a magáncélú felhasználás nem fedi a fájlcserét. Mivel nálunk a bírói esetjog nem precedensjog, ezért e megjegyzés mögött nem látok nagy jövőt.
A második előadás, amelyet meghallgattam, a Jogi Informatikai Szekcióban hangzott el. A debreceni Szász Gabriella, akinek a konzulense Csécsy György professzor úr volt, “A domain nevek szabályozásának és felhasználásának problémái” című dolgozatával érkezett a konferenciára. Gabriella előadása rendkívül kerekre sikerült. A mindennapi gyakorlatot sok magyar és nemzetközi példával fűszerezte. Világosan ismertette, hogy milyen problémákat szülnek a domain nevek rosszhiszemű lefoglalásai. Végül úgy összegezte gondolatait a szerző, hogy a jelenlegi rendszerben működő önszabályozás elégtelen, ezért a jogalkotói szerepvállalás elengedhetetlen.
Ezután jött Stanics Adrienn, pécsi joghallgató, “Legyen a zene mindenkié!? Az Internet új kihívásai a zeneiparra” című előadása (a hölgy konzulense Szőke Gergely László, pécsi kolléga volt). Adrienn egy szép “zene az kell, mert körülölel” idézettel indította előadását, s jelezte, hogy a fájlcserélés jelenségével kíván foglalkozni. Ennek felvezetése céljából a szerzői jog fejlődéstörténetét ismertette, melyet nemzetközi szerzői jogi kérdések – illetve kihívások – követtek. Ezután a zeneipar értéklánca és szerkezete hangzott el, majd Adrienn rátért a lényegi mondanivalójára. Bár előadása rendkívül színes és hangulatos volt, sajnos több pontatlanság is elhangzott benne. Az annyira nem jelentős, hogy az mp3 megszületését 1998-ra datálta, mert ez önmagában a fájlcserélés 1999-es megjelenése miatt nem perdöntő tévedés. Annál inkább problémás, hogy komolyabb érdemi elemzést követően alternatív modelleket ismertetett Adrienn, melyek között “üzleti modellként” aposztrofálta magát a fájlcserélést (ez ugye nem a jogosultak “modellje”), kiemelte a nemzetközi szerződések alkotásának lehetőségét/szükségességét (amelynek irreális voltáról nemrég írtam), illetve az ISP-k felelősségének erősítését. Ez utóbbi jogos, de részletesen az ezzel kapcsolatos ismereteit és elképzeléseit nem mutatta be Adrienn. Az opponensi vélemény ennek megfelelően több jogos kritikát ismertetett, melyekre az előadó egészen jól reagált. Azzal viszont nem értek egyet, hogy azért, mert a fájlcserélőkkel szembeni perek “nem mutatnak előre” (nem adnak automatikus megoldást a problémára), nem is kell velük foglalkozni. Végül az az érzésem, hogy az internet szerzői jogra gyakorolt kihívásainak csupán a fájlcserélésről történő leszűkítése alaptalan. Streaming? Viacom v. YouTube? Ezekkel foglalkozni kellett volna.
Fantázia vagy valóság? A virtuális világok szerzői jogi problémái” címmel adta elő dolgozatát Eszteri Dániel, pécsi kollégajelölt (Polyák Gábor, ugyancsak pécsi kolléga volt a konzulense). Egy rendkívül színes előadást tartott az úr a virtuális világok (elsősorban számítógépes játékok) által generált szerzői és tulajdonjogi problémákról. A virtuális (játék) világok megismerése után lehetőségünk nyílt a témába vágó amerikai esetjoggal, valamint a kérdéskört érintő pro- és kontra érvekkel is megismerkedni. Hihetetlen számadat, hogy 2010-ben 2.2 milliárd dolláros bevételt generált a virtuális világok virtuális tárgyainak/kellékeinek az értékesítése. Végül Dániel alaposan és érdekfeszítően ismertette, hogy milyen szerzői jogi dilemmákkal nézhetünk szembe a témát illetően. Az sem meglepő, hogy az opponens elsősorban dicsérte az előadást.
Majd következett az én hallgatóm, Hajdú Dóra, aki “A fájlcserélés elleni küzdelem egy lehetséges útja – Három a francia igazság?” című dolgozatával hosszú ideje folytatott kutatásait foglalta egybe – az eddigi legkorrektebb módon, legalábbis amióta követem kutatásait. Természetesen az értékelésem elfogult lenne, ezért nem is kívánok róla írni, csupán annyit említek meg, hogy összehasonlító módszerrel tárta elénk a francia, a brit, a belga és az ír “három csapás” megoldásokat és elképzeléseket. Dóri a nagyon ügyes előadása mellett az opponensi kritikákat (melyekkel nem teljesen értettem egyet, főleg nem azzal, hogy szegény Békés Gergőből és Gyenge Anikóból Békés Anikó lett) is ügyesen lereagálta.
És akkor az eredmény: (fanfár) Hajdú Dóri első helyezést ért el a Jogi Informatikai Szekcióban. A második helyezett Eszteri Dániel lett (aki a KIM különdíját is elnyerte), neki is külön gratula!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.