Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy az internetes linkelést szerződéses úton korlátozhatja a jogosult – pontosabban ilyen elvárást támaszthat a tőle engedélyt szerző felhasználóval szemben. Milyen módon teheti ezt meg, milyen joghatása van ennek a korlátozásnak, és mennyiben alakítja át a döntés az internetes linkek szerzői jogi megítélését? 

Kérdés:

Megtilthatja-e szerződéses úton a szerzői jog jogosultja a művének internetes linkek útján történő tovább-megosztását?

Így foglalható össze az Európai Unió Bíróság (EuB) elé a VG Bild-Kunst és a Stiftung Preußischer Kulturbesitz között folyamatban lévő C-392/19. számú ügyben előterjesztett azon előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amire a választ ítéletében az EuB 2021. március 9-én adta meg.

A Bíróság válasza röviden: IGEN.

Akit foglalkoztat az internet működésének szerzői jogi szabályozása, az a döntésre szenteljen kiemelt figyelmet! A Bíróság ítélete a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti, tehát az egész Európai Unióban alkalmazandó.

Nézzük meg részleteiben!

A jogeset

A kérdés a német közös jogkezelő szervezet és egy digitális könyvtárt üzemeltető felhasználó között merült fel.

Az alapul fekvő ügy a szerzői jogi jogosultak és a felhasználók közötti – az utóbbi időben egyre inkább az online térben vívott – küzdelem egy szemléletes példája:

• Az egyik oldalon a VG Bild-Kunst, a vizuális művészetek területén működő német közös jogkezelő szervezet.
• A másik oldalon a Deutsche Digitale Bibliothek üzemeltetője a német kulturális és tudományos intézményeket hálózatba szervező, kulturális és tudományos digitális könyvtár (DDB).

A DDB honlapja a részt vevő intézmények internetes oldalain tárolt digitalizált tartalmakra mutató linkeket tartalmaz. Maga a DDB mint „digitális kirakat” csak miniatűröket (thumbnails) tárol, amelyeket fel lehet nagyítani, ha valaki rájuk kattint. A honlap linkek útján elirányítja a felhasználókat azokra az oldalakra, ahol az eredeti tartalmak megtalálhatóak.

A DDB felhasználóként a honlapja üzemeltetéséhez a szerzői jog különböző jogosultjaitól beszerzi az engedélyeket. Ilyen jogosult a VG Bild-Kunst is.

Ketten ellentétes érdeket képviselnek:

• A szerzői jogi jogosult, aki engedélyt ad a művei felhasználására, a művek felett a kontrollt nem szeretné a szükségesnél nagyobb mértékben elengedni.
• A digitális könyvtár felhasználó pedig szeretne széles körű felhasználási engedélyhez jutni a legkisebb ráfordítással.

A felek akkor csaptak össze, amikor a VG Bild-Kunst a felhasználási engedély megadását feltételhez kötötte.

A jogosult a felhasználási szerződésben arra akarta a felhasználót kötelezni, hogy hatásos műszaki intézkedésekkel  akadályozza meg, hogy a honlapján megjelenített művek miniatűrjeit harmadik személyek áthivatkozzák, tovább-linkeljék („framing”).

Felhasználási engedély – korlátozással – lehet-e?

A jogosult a felhasználási engedélyt az alábbi korlátozással volt hajlandó megadni:

• a DDB-nek, mint a vele szerződést kötő félnek megadja ugyan az engedélyt arra, hogy a műveket a saját oldalán nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye,

(„Te felteheted az oldaladra”)

• de azt nem szeretné, ezért arra nem ad engedélyt, hogy az így online megjelenített műveket más személyek linkelhessék, saját oldalukon megjeleníthessék,

(„De mások ne linkelhessék az oldaladon lévő műveket”)

• úgy, hogy a felhasználó köteles ezt biztosítani.

(„Oldd meg!”)

A DDB szerint ez az elvárás teljesen észszerűtlen, és az internetes linkelés veszti értelmét, ha ilyen feltételeket szerződéses úton lehet támasztani.

A Bíróság ítélete

Ezt a vitát döntötte el minap az Európai Unió Bírósága.

Kimondta, hogy

nyilvánossághoz közvetítésnek minősül a szerzői jogi védelem alatt álló, a nyilvánosság számára valamely internetes honlapon a szerzői jogok jogosultjának engedélyével szabadon hozzáférhetővé tett műveknek valamely harmadik fél internetes oldalába az áthivatkozás technikája útján történő beágyazása, ha arra az e jogosult által az áthivatkozás ellen hozott vagy kezdeményezett védelmi intézkedések megkerülésével kerül sor.

Ez összhangban van a korábbi vonatkozó döntésekkel: szerzői jogi értelemben nem csak az felhasználás, amit a DDB végez (elhelyez kattintható miniatűr kép-linkeket az oldalán), hanem az is, amikor ezeket a képeket a saját oldalán beágyazott link formájában más oldalon elhelyezik.

Egyúttal egy olyan aspektust tisztázott, amit eddig a kapcsolódó döntések (Svensson, BestWater, GS Media, Filmspeler, Ziggo) nyitva hagytak.

Kiemelte, hogy az Infosoc irányelv fő célja, hogy a szerzők számára olyan magas szintű oltalmat hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után (a (4), (9) és (10) preambulum-bekezdése).

Attól, hogy a jogosult egy nyilvánossághoz közvetítésre engedélyt, ez nem értelmezhető úgy, hogy minden egyéb nyilvánossághoz közvetítésre történő engedély adásától elesett volna, ez a joga kimerült volna.

Azt kell megvizsgálni, hogy a jogosult korlátozta-e az elérést a művekhez akkor, amikor azok nyilvánoshoz közvetítésére engedélyt adott. Ha korlátozta, akkor a tovább-linkelés is engedélyköteles felhasználásnak minősül.

Összefoglalóan

• azt nem mondta ki a bíróság, hogy eltérő típusú linkek között szerzői jogilag különbséget kellene tenni (ahogy azt a főtanácsnok pedig tanácsolta),
• nem a linkek természete mentén tett különbséget, hanem aszerint, hogy a jogosult élt-e valamilyen fenntartással akkor, amikor a műve internetes felhasználására engedélyt adott,
• nem tért el a korábbi döntések „új nyilvánosság” fogalmának meghatározásában

A kérdéses ügyben indokoltnak, vagyis az Infosoc irányelvvel,

a szerzői jog uniós szabályozásával összhangban lévőnek találta a jogosult azon elvárását, hogy a további felhasználásokat „letiltsa”, és a felhasználót arra kötelezze, hogy ennek érdekében hatásos műszaki intézkedést alkalmazzon.

Mivel a kérdéses ügyben a jogosult ilyen korlátozással adta meg az engedélyt, így a további felhasználások (tovább-linkelések) előtt nem nyílik meg a szabad út, tehát azok önálló felhasználásnak minősülnek, és mint ilyenek, a jogosulttól engedélyt kell rájuk kérni.

Ha ellenben korlátozás nélkül kerülne fel jogszerűen a mű az internetre, annak a tovább-linkelése nem ütközik akadályba, így a tovább-linkelést végző felhasználóknak sem kellene engedélyt kérniük.

Minden attól függ tehát, hogy a jogosult korlátozással vagy anélkül adja meg a tőle közvetlenül engedélyt kérőnek az online felhasználásra (nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételre) az engedélyt.

Az engedély korlátozása pedig a Bíróság döntése szerint csak az Infosoc irányelv értelmében értendő hatásos műszaki intézkedés előírása lehet (pl. kódolás, fizető felület beiktatása). Egyébként hogyan máshogy lenne nyilvánvaló a „világ”, azaz a linkelni vágyó harmadik személyek számára, hogy a felhasználási engedély korlátozott?