Uniós rövidhírek: kalózkodás és autóbérlés

Mivel a napokban két olyan érdekesség is napvilágot látott az Európai Unió szerzői jogából, amelyekre érdemes egy kis figyelmet szentelni, nézzünk rá mindkettőre: egy jogérvényesítési jelentésre és egy főtanácsnoki indítványra.

Az EUIPO “Online copyright infringement in the European Union” címmel közölt egy jelentést arról – és most tessék figyelni -, hogy milyen arányban szorultak vissza az online szerzői jogsértések az EU-ban. Az EUIPO oldalán elérhető információk szerint az elemzés a 28 tagállamból 2017. január és 2018. szeptember között gyűjtött információk alapján jutott arra a következtetésre, hogy

Between 2017 and 2018, overall access to pirated content declined by 15 %. The decline was most pronounced in music, at 32 %, followed by film (19 %) and TV (8 %). The average internet user in the EU accessed pirated content 9.7 times per month in 2018. TV copyright infringement represented nearly 60 % of the total, followed by film and music piracy. The use of desktop devices to access TV content and films is greater than that of mobile devices, while access to music is greater from mobile devices. Streaming was by far the most common access method, accounting for about 75 % of all access, followed by torrent, download and stream ripping.

Mivel a jelentés számottevő módszertani ismertetőt is tartalmaz, alapos indokunk van azt feltételezni, hogy a megállapítások igenis helytállóak, és ha ez így van, akkor ez nagyon pozitív fejlemény az uniós szerzői jogi életre nézve.

Az EUB első főtanácsnoka, Maciej Szpunar (aki májusban Szegedre is ellátogat), még január 15-én tette közzé indítványát a STIM v. Fleetmanager ügyben (Case C-753/18). [Még öt (!!!) éve írtam egy Hírmorzsában erről az ügyről – lassan a végére érünk?] A jogvitában az Európai Bíróságnak előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdések így hangoztak:

1) Azt jelenti‑e az alapfelszerelésként rádióvevővel felszerelt gépjárművek bérbeadása, hogy a gépjárműveket bérbe adó személy olyan felhasználónak minősül, aki a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez?

2) Jelentőséggel bír‑e a gépjármű‑bérbeadási tevékenység nagyságrendje és a bérbeadás időtartama, és ha igen, milyen jelentőséggel?

Talán kissé furcsán hathat a kérdés, hogy az “autóbérlés” nyilvánossághoz közvetítést jelenthet-e, de mióta ismerjük a Filmspeler ügy végkimenetelét (és a nyilvánossághoz közvetítés jogának igencsak széles voltát), a tagállami bíróságok bizonyára jobbnak látják számos kritikus kérdésben kikérni az uniós bíróság véleményét. Nos, Szpunar főtanácsnok – szerencsére – ezen a ponton nem mutatott hajlandóságot a nyilvánossághoz közvetítés fogalmának további szélesítése iránt, és válaszában végső soron úgy fogalmazott, hogy

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ javasolom, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a rádióvevővel felszerelt gépjárművek bérbeadása nem minősül az e rendelkezések értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek. (…) [A]mennyiben a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ adna, arra – ahogyan a nemleges válaszra sem – nem lenne semmilyen befolyással a gépjármű‑bérbeadási tevékenység nagyságrendje, sem a bérlet időtartama. (46. és 55. pont)

Az indítványt illetően lásd az IPKat elemzését.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük