Cikkajánló #7.4: Grad-Gyenge Anikó az audiovizuális archívumokról

Az olyan esetekre, amikor két fél ugyanolyan reményekkel vág bele egy közös projektbe, és az eredmény is megfelel mindkettőjük várakozásának, az angolszász világban csak annyit mondanak: meeting of the minds. Valahogy így jellemezhető Grad-Gyenge Anikó audiovizuális archívumokról készültmonográfiája, amely a Médiatudományi Intézet által gondozott Médiatudományi Könyvtár sorozatban jelent meg 2015-ben.


Mindkét felet komoly dicséret illeti meg már magáért a megjelenésért is. A Médiatudományi Intézetnek azért jár a gratuláció, mert a Médiatudományi Könyvtár 17. kötete már nem az első – hanem a negyedik – szerzői joggal foglalkozó monográfiája. A sorozat ennyiben tehát – üdvözítő módon – kilép a kiadó szűkebb kutatási profiljából és szélesebb palettán kínál hozzáférést az igényes tartalmakhoz. A szerzőnek pedig azért indokolt gratulálni, mert egy olyan területet vizsgált, amelynek ilyen széleskörű elemzése máig nem történt meg. (Egyetlen kivétel e téren a részben hasonló kereteket vizsgáló, és ugyancsak a Médiatudományi Intézet gondozásában megjelent “A közszolgálati médiaszolgáltatás és a szellemi tulajdonjogok kapcsolódási pontjai és szabályozási környezete” című mű Kiss Zoltán és Szivi Gabriella tollából.) A kézszorítást továbbá azért is megérdemli Grad-Gyenge Anikó, mert kötetével korábbi munkásságát, valamint a szerzői jog területén a legutolsó években megfigyelhető változásokat friss, kerek egésszé dolgozta. Aki ismeri a szerző publikációs listáját, tökéletesen tudja, hogy az audiovizuális archívumok számos szegmensével (így különösen a könyvben külön fejezetet kapó árva műves vonatkozásokkal) összefüggésben jelentetett már meg kiváló tanulmányokat. A jelen kötet ebből a szempontból azzal kecsegteti az olvasót, hogy az e területen felmerülő valamennyi releváns problémát a lehető legfrissebb fejlemények elemzésével tárgyalja.

A kötet – a Faludi Gábor által írt előszót követően – hat fejezetet tartalmaz, amelyek közül az első öt tartalmaz érdemi elemzést. Ezek közül az első az audiovizuális archívumok problematikájának a médiajog és a szerzői jog területén való elhelyezését végzi el. Ennek megfelelően bemutatásra kerülnek azok az intézmények és szabályozási keretek, amelyek törvény erejénél fogva kötelesek valamilyen audiovizuális tartalmak/alkotások gyűjtésére, megőrzésére és esetleg elérhetővé tételére. Ilyen szabályozási keret például az MTVA-hoz köthető közszolgálati médiavagyon, a Nemzeti Audiovizuális Archívum, valamint a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. A fejezet szisztematikusan ismerteti ezen intézmények megszületésének és hatásköreinek, feladatainak a jogszabályi hátterét. Ezek közül a legtöbb figyelmet az öt alfejezetben tárgyalt közszolgálati médiavagyon – valamint annak működtetéséből eredő problémák elemzése – kapja.

A 2. fejezet a médiavagyon szerzői jogi háttérszabályait foglalja keretbe, különös figyelmet szentelve a nemzetközi és az EU-s joganyagra. A fejezet különleges értéke, hogy következetesen egy vizsgálati mátrixot követve tekinti át az archívumokkal kapcsolatos szabályok összességét. Ez a mátrix egyik tengelyén az általános (hagyományosan a könyvtáraknak, archívumoknak és más intézményeknek biztosított felhasználások) és a speciális archiválás (más szervezetek által végzett tevékenységek), másik tengelyén pedig a hagyományos (analóg hordozókon történő) és az új típusú (digitális formában történő) hozzáférhetővé tétel kérdését tartalmazza. Ezen dimenziók mentén megismerhetjük az EU-s irányelvi háttérre építkező magyar szabályozást, külön a kedvezményezettek, az érintett vagyoni jogok, a hozzáférés lehetséges helyei, valamint a szabad felhasználásokban (archiválásban) érintett műtípusok körét.

A 3. fejezet az elmúlt időszak egyik leginkább felkapott szerzői jogi kérdését ütközteti az audiovizuális archívumok kérdésével. Az árva művek felhasználásával kapcsolatban ugyanis nem csak a magyar jogalkotó tett lépéseket még az előző évtizedben, de végül az Európai Unió is elfogadott egy vertikális irányelvet 2012-ben. Erre is tekintettel a fejezet ismerteti velünk a problémakör alapjait, az árva mű szabályozás szükségességét (és bizonytalanságait), az árva művek felhasználásának keretrendszerét, a kapcsolódó teendőkkel, a Magyarországon (is) létező hatósági engedélyezési szisztéma tapasztalatait, valamint az irányelv által beiktatott szabad felhasználási esetkör részleteit. A kötet ezen pontja – ígéretéhez híven – az EU-n kívülről is hoz releváns példákat. A kanadai előképen felül azonban elmaradt, pedig talán indokolt lett volna a Japán tapasztalatok vázlatos ismertetése is.

A 4. fejezet már szinte a jövőbe tekint, mikor az uniós szerzői jogi reformelképzeléseket elemzi. Számos olyan vonatkozása van ugyanis az uniós reformtörekvéseknek, amelyek közvetlenül kapcsolatban hozhatók az audiovizuális archívumokkal: a territorialitás, az internetes keresések, adatbányászat, a jogkimerülés esetleges alkalmazása online felhasználások esetére, a szerzői jogok regisztrálása, kivételek és korlátozások. Grad-Gyenge Anikó külön pontban veszi elő a kereskedelmi forgalomban nem kapható („out-of-commerce”) művek kérdéskörét, amely napjainkra már több EU-s tagország területén jogszabályi szinten elismert kérdéssé vált. Épp úgy, ahogy hazánkban. Az EU legújabb szerzői jogilag releváns irányelve, a közös jogkezelés kereteit és a határokon átívelő online zenei szolgáltatások engedélyezésével kapcsolatos irányelv nemzeti átültetése keretében ugyanis a magyar jogalkotó is tervezi egy OOC rendszer bevezetését.

Végül az 5. fejezet az audiovizuális archívumok valódi jövőképét foglalja össze. Így különösen az Európai Bizottság – Ansip és Oettinger biztosok fémjelezte – digitális egységes piaccal kapcsolatos reformelképzeléseiről olvashatunk, amelynek része a könyvtárak és más archívumok részére biztosított szélesebb körű szabad felhasználások harmonizálásával, az audiovizuális kötelespéldány-rendszer bevezetésének lehetőségével és a határokon átívelő lehívásra hozzáférhetővé tételével (mint a jogharmonizáció utolsó lépésével) ismerkedhetünk meg. A kötet egyetlen szerkesztési problémája is e téren figyelhető meg, a tartalomjegyzék ugyanis elmulasztotta megemlíteni az 5.4.1. alpontot. Az ez iránt érdeklődők azonban bátran lapozzanak a 141. oldalra, ott ugyanis a Marrrakeshi Egyezményről olvashatunk, amely a látási fogyatékossággal élők számára biztosított széleskörű hozzáférés lehetőségét megteremtő WIPO egyezmény.

Zárásként nem is lehet mást javasolni, mint a kötet egészének a beszerzését (akár papíron, akár az mtmi.hu oldalról ingyen letölthető PDF dokumentum formájában), és a szerzői jogi könyvtárunk valódi vagy virtuális polcain való elhelyezését.

A kötet bibliográfiai adatai: Grad-Gyenge Anikó: Az audiovizuális archívumokszabályozási kerete – különös tekintettel a médiajogi és szerzői jogirendelkezésekre, Médiatudományi Könyvtár 17., Médiatudományi Intézet, Budapest, 2015

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.