Főtanácsnoki indítvány a Reha Training v. GEMA ügyben

Az Európai Bíróság nem úszta meg. Az egyébként már így is alaposan kivesézett “nyilvánossághoz közvetítés” vagyoni joga újabb elemzésre szorul. A Reha Training v. GEMA ügy rehabilitációs központok váró- és edzőtermében elhelyezett televíziókról követhető műsorok után fizetendő jogdíjakról szól. A témakörben 2015. február 23-án hozta nyilvánosságra véleményét Yves Bot főtanácsnok.

A jogeset tényállása viszonylag egyszerű: adott egy balasetek utáni rehabilitációban segédkező cég (innen a Reha Training), amelynek épületében három szobában (két váró- és egy edzőteremben) televízió készülékek kerültek elhelyezésre, amelyre TV műsorokat továbbított a cég, s azokat a helyszínen lévő páciensek követhettek nyomon. A jogvitát az OLG Köln azért nem tudta (vagy kívánta) egymaga megoldani, hogy az valahol félúton helyezkedett el az EUB korábbi előzetes döntéseinek tényállásai között. Ismertek ugyanis olyan döntések, amelyek kocsma vagy cirkusz esetén megállapították a jogsértést, de ismert olyan ügy is, ahol a fogorvosi rendelőt nem találta nyilvánosnak az EUB. A Reha Training ezek között van valahol, hiszen célhoz kötött, korlátozott személykör jelenhet náluk meg, ám természetesen többen, mint egy privát fogorvosi rendelőben. Mindezeken felül az OLG Köln egy további, fontos kérdést is intézett az EUB-hoz: a szerzői jogosultak számára az InfoSoc-irányelvben, a kapcsolódó jogi jogosultaknak pedig a Bérlet/Kapcsolódó jogi irányelvben rögzített nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogát – azok részben eltérő szabályozási célja ellenére – azonos tartalmi elemek szerint kell-e értelmezni? (Az ügy előzményeiről lásd az 1709Blog elemzését vagy id. Ficsor Mihály írását a Copyrightseesaw oldalon.)

Mindezen előzmények után lássuk, hogy Yves Bot főtanácsnok miként érvelt a jogvitában. Az érdemi elemzés elsőként az általam utolsóként említett kérdéskört járta körbe, nevezetesen azt, hogy a két érintett irányelv által eltérő jogosulti kör szempontjából harmonizált nyilvánossághoz közvetítési jog miként értelmezendő. A főtanácsnok úgy találta, hogy miközben e jogok valóban eltérő tartalommal bírnak a két jogforrásban (26-28. pontok), ez azonban nem jelenti azt, hogy e jogok értékelésekor eltérő kritériumokat kellene a tagállami bíróságoknak figyelembe venniük (29-30. pontok). Ebből is következően e fogalmaknak azonos jelentéssel kell bírniuk (32. pont), és egyebekben ugyanabból a kiváltó tényezőből fakad a védelem fennállta, nevezeten a tartalom nyilvánossághoz közvetítéséből (34. pont), ennek megfelelően a két irányelvben megjelenő két szabályozást együttesen kell értelmezni.
Azzal összefüggésben, hogy mi minősül nyilvánossághoz közvetítésnek, a főtanácsnok az EUB joggyakorlatára támaszkodva kijelentette, hogy négy fogalmi elem fennálltától (pontosabban vizsgálatától) függ. Ezek az elemek: a közvetítési cselekmény, ahol a tartalom a nyilvánossághoz jut, amely nyilvánosság újnak tekinthető. A negyedik körülmény a felhasználás haszonszerzési jellege (44. pont).
A közvetítési magatartást szándékos tevékenységként kategorizálja Bot, vagyis a felhasználást végző személy magatartása több, mint automatikus (46. pont). A főtanácsnok szerint kétség sem férhet ahhoz, hogy a Reha Training szándékosan, magatartása következményeinek teljes tudatában cselekedett (49-50. pontok). A nyilvánosság vonatkozásában releváns a jelenlévők mindenkori száma, akárcsak a lehetséges címzettek halmozódása révén elérhető létszám is. E ponton a főtanácsnok a Del Corso ügyben hozott előzetes döntést némileg kritizálva helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Reha Training helységeiben nagy létszámú közönség tartózkodhat egyszerre, akik összességében nem képeznek magáncsoportot (lásd különösen az 58. pontot). Yves Bot ezen felül azt is igazolhatónak látta, hogy a rehabilitációs helységekben tartózkodó személyek új nyilvánosságot képviselnek (60-64. pontok). Végül a negyedik fogalmi elem vonatkozásában – amely érezhetően a Del Corso ügyben kimondottak által gerjesztett feszültségből ered – a főtanácsnok úgy látta, hogy a haszonszerzési jelleg megállapítható, amint igazolható, hogy a felhasználó hasznot húzhat a tartalmak nyilvánossághoz közvetítéséből. Az indítvány ennek fennállását egyértelműnek látja (69-71. pontok). Ahogy a főtanácsnok mondta:
Azon az állásponton vagyok, hogy a jelen ügyben teljesül a haszonszerző jellegre vonatkozó kritérium. A televíziós műsoroknak várótermekben vagy edzőteremben elhelyezett televíziókészülékeken keresztül történő sugárzása ugyanis a központ pácienseinek szórakoztatására, és különösen arra irányul, hogy a várakozási, illetve kezelési időt lerövidítse. Olyan kiegészítő szolgáltatás nyújtásáról van szó, amely ugyan nem egészségügyi érdekű, ám hatással van az intézmény rangjára és vonzerejére, és ezáltal versenyelőnyt szerez neki.”
Első pillantásra a fentiekkel teljes mértékben egyet lehet érteni. Az a sejtésem, hogy az EUB is így tesz majd.

A főtanácsnoki indítvánnyal összefüggésben lásd továbbá az IPKitten elemzését.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.