Képmások, szerzői jog és közkincs

Néhány hónappal ezelőtt bemutattam azt az amerikai bírósági ítéletet, amely megállapította, hogy Sherlock Holmes és Watson karakterei már a közkincs részévé váltak, miután Sir Arthur Conan Doyle regénysorozatának egyes elemei ugyancsak közkincsbe kerültek, függetlenül attól, hogy az utolsó tíz írást még védi az amerikai szerzői jog. Ezzel az ítélettel párhuzamosan egy másik döntés is figyelmet érdemel az Egyesült Államokból, amely ezúttal más jellegzetes karakterek – így például Tom és Jerry – jogvédelmére fókuszált.

Óz, a nagy varázsló
(Forrás: Wikipedia)

A Warner v. X One X ügy tényállása szerint utóbbi cég az Óz, a nagy varázsló, illetve az Elfújta a szél című klasszikus filmalkotások, valamint a Tom és Jerry rajzfilmek jellegzetes karaktereit ábrázoló ajándéktárgyak (pólók, ételhordók, játékkártyák, három dimenziós figurák) kereskedelmére szakosodott. Ugyanakkor az említett tárgyakra nyomtatott képek forrásául szolgáló eredeti példányok – és ez adja az ügy pikantériáját – nem a filmalkotások és rajzfilmek eredeti képkockái, hanem az adott művekhez kapcsolódó filmszínházi poszterek, emlékkártyák, fényképek, szórakoztató könyvek és egyéb reklámanyagok voltak. Ezekre nézve ugyanakkor a szerzői jogok nem kerültek nyilvántartásba vételre az 1940-es évek során, amely ellenben a szövetségi szerzői jogvédelmének alapvető feltétele lett volna. A felperesek ezért egy olyan érveléssel álltak elő, miszerint bár a forrás művek nem jogvédettek, a rajtuk ábrázolt karaktereknek a tényleges filmekbe/rajzfilmekbe való bekerülést követően – s e tartalmak levédetése miatt – megilleti a szerzői jogvédelem (különösen a merchandising jogok) a jellegzetes karakterek megalkotóit.

A bíróság rengeteg teret szánt azon felperesi érv megtárgyalásának, hogy a forrásul szolgáló – regisztráció hiányában nem jogvédett – művek nem a nyilvánosság részére kerültek eredetileg átadásra, s ezért a “limited publication” okán a művek nem váltak a közkincs részévé. E doktrína  európai fülnek elsőre talán meglepő, az amerikai bíróságok azonban alkalmasint elfogadják ezt az érvelés. Alkalmazásának feltételeként a gyakorlat azt tűzi, hogy a mű csak a felhasználók egy szűk csoportjához juthat el, korlátozott célokból, valamint többszörözés, terjesztés és továbbértékesítési lehetőség nélkül. Ennek racionalitása pedig végső soron az amerikai “common law copyright”, vagyis nem a szövetségi szerzői jogi törvény passzusaiból következő, hanem a bírósági joggyakorlat által megerősített jogvédelem fogalmából következik. Az európai országokban ugyancsak ismeretlen iménti fogalom az Atlanti-óceán túlpartján garantálja a “bírói védelmet” a nyilvánosságra nem hozott műveknek is. Visszatérve az alapügyre: az Eighth Circuit (fellebbviteli fórum) elvetette ezt az érvelést. A felperesek állításai ellenére az ésszerűség azt diktálja, hogy amennyiben a felperes a kérdéses műveket újságok számára elérhetővé tette, hogy azok kinyomtassák és az olvasókhoz juttassák a nyomtatott példányokat, avagy ha érdemben nem szerzett érvényt a filmstúdiók és mozik között kötött azon megállapodásoknak, miszerint a promóciós posztereket vissza kell juttatni a stúdiónak, akkor nem korlátozott, hanem általános terjesztésre került sor.

A fentiek ellenére az ítéletnek a fajsúlyos része csak most következik. A bíróság szerint ugyanis bár a közkincs részét képező művek felhasználása nem engedélyköteles, e szabadságnak is vannak határai. Történetesen:

this freedom to make new works based on public domain materials ends where the resulting derivative work comes into conflict with a valid copyright. (…) [I]f material related to certain characters is in the public domain, but later works covered by copyright add new aspects to those characters, a work developed from the public domain material infringes the copyrights in the later works to the extent that it incorporates aspects of the characters developed solely in those later works
Tom és Jerry
(Forrás: Giphy)
Az iménti logika fényében a bíróság három részkérdés mentén folytatta érvelését. Először is megvizsgálta, hogy egyáltalán szerzői jogvédelemre méltó, jellegzetes karakterek-e a bevezetőben említett filmalkotások és rajzfilmek szereplői. E kérdés olyan szinten egyértelmű, hogy a fórum sem bonyolította túl magyarázatát. Másodsorban azt vizsgálta a bíróság, hogy a nem jogvédett forrásművek mennyiben azonosíthatók a filmes karakterekkel. E ponton a fórum elég világosan fogalmazta meg elvi álláspontját:
“As an initial matter, we reject AVELA’s contention that the publicity materials placed the entirety of the film characters at issue into the public domain. The isolated still images included in the publicity materials cannot anticipate the full range of distinctive speech, movement, demeanor, and other personality traits that combine to establish a copyrightable character.
Ebből pedig logikusan az következik, hogy amennyiben a nem jogvédett forrásműveken szereplő karaktereket a későbbi filmalkotások “töltötték fel tartalommal”, akkor a jellegzetes szereplőket e tény “visszatereli” a szerzői jogvédelem területére. Megfordítva: amennyiben a forrásművek már eleve olyan “kiforrott” karaktereket ábrázoltak, amelyek utóbb a filmalkotásokban is megjelentek (vagyis ez utóbbiak nem adtak érdemi elemeket a közkincs részévé vált szereplőkhöz), akkor nincs szó szerzői jogvédelemről. Ahogy a tanács fogalmazott:
“we must determine if any individual is depicted with consistent, distinctive visual characteristics throughout the various publicity materials. If so, those consistent visual characteristics define the “copyrightable elements” of that film character, (…) which were injected into the public domain by the publicity materials. If not, then there are no visual aspects of the film character in the public domain, apart from the publicity material images themselves.”
Filmszínházi poszter
(Forrás: Wikipedia)
Ennek mentén a bíróság úgy ítélte meg, hogy az érintett Tom és Jerry poszterek annyira távol esnek a rajzfilmből hagyományosan ismert macskától és egértől, hogy ez esetben a rajzfilmes Tom és Jerry karakterek egyértelmű továbbfejlesztések, amelyek jelenleg is jogvédelem alatt állnak. Ezzel ellentétben az Elfújta a szél szereplői (Scarlett O’Hara szerepében Vivan Leigh, Rhett Butler szerepében Clark Gable) egyértelműen kiforrott karakterként kerültek lefényképezésre, s ezért ezek esetén a szerzői jogvédelem már kizárt. Az Óz, a nagy varázsló szereplőit a bíróság a két előbbi példa, mint két ellentétes pólus által felrajzolt spektrum közepére helyezett el: a szereplők ugyan élő színészek, azonban kosztümük erősen stilizált, szinte már rajzfilmszerű, sőt egyes forrásművek a filmben szereplő karaktereket teljesen eltérő módon vizualizálták. A bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a film e téren is hozzátett annyit a szereplőkhöz, hogy azok – a film jogán – továbbra is jogvédelemre tarthassanak számot.
Az ítélet amerikai fogadtatásáról a JOLTDigest oldaláról tudhatunk meg a legtöbbet, különösen a Techdirt bejegyzése lehet érdekes, amely a közkincs kereteinek beszűkítését (és a szerzői jogok kiszélesítését) látja a fenti ítéletben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.