Cartoon Network v. Cablevision: korai ítélet a felhőből

Az elmúlt időszakban szép sorban összegyűltek az asztalomon a különböző jogesetek, amelyeknek legalább a vázlatos elemzése elengedhetetlen a jelen blog keretei között. Ezen ítéletek egyike a 2008-ra datálható Cartoon Network, et al. v. CSC Holdings, et al. jogeset, melynek a felhő alapú tárhelyeken őrzött televíziós programok képezte a tárgyát.

A jogvita tárgyát az adta, hogy a Cablevision cég létrehozott egy olyan “Remote Storage DVR System” névre keresztelt rendszert, amely szerzői jogilag védett tartalmak – a jogosultak engedélye nélkül történő – felhő alapú tárolását tette lehetővé a Cablevision ügyfelei számára. A Second Circuit (fellebbviteli bíróság) elemzését a cég szolgáltatásának a bemutatásával indította. Ennek központi eleme, hogy a felhasználók kizárólag az előfizetéses csomagjukba tartozó csatornák műsoráról, a távirányítójuk segítségével készíthetnek másolatot a Cablevision által fenntartott “távoli” szervereken. Ahhoz, hogy ez a többszörözés sikeres legyen, a cég a hozzá a televíziós csatornáktól beérkező jeleket digitalizálta, azonban csak akkor rögzítette azokat tartós jelleggel a központi szervereken, amennyiben valamely előfizető ezt kezdeményezte. Ennek hiányában valamennyi adat 1.2 másodperc elteltével automatikusan törlésre került. A felperesek vitatták ennek a modellnek a jogszerűségét, és perbe fogták a céget.

A Second Circuit az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperesnek adott igazat. Először is hangsúlyozta, hogy a Cablevision által megvalósított ideiglenes – a felhasználói rögzítést megelőző, automatikus – többszörözések nem felelnek meg az amerikai jogszabály “fixation” követelményének, mivel nem a jogvédett tartalmak részletei nem kerülnek egy átmeneti periódusnál hosszabb időre rögzítésre. (Mely követelménynek az elsőfokú bíróság nem tulajdonított érdemi jelentőséget.) Ezt az érvét a bíróság számtalan jogeset bemutatásával – és alkalmasint kritikájával – támasztotta alá.
A Second Circuit ugyancsak elvetette azt az elsőfokon elfogadott érvet, miszerint a jogvédett tartalmakat a Cablevision rögzítette. Ehelyett a fellebbviteli bíróság úgy találta, hogy a központi szervereken történő rögzítést – akárcsak a videomagnóval történő másolás esetén – a felhasználók kezdeményezik (a távirányítójukkal), saját tárhelyükre (többé már nem videokazettákra). S minekutána egy-egy rögzített tartalom visszanézésére kizárólag az azt megőrző felhasználó magánszemély jogosult, ezért a Cablevision a nyilvános előadás vagyoni jogát sem sértette meg. (Az Egyesült Államokban a nyilvánossághoz közvetítést az előbb említett vagyoni jog keretében biztosítja a szerzői jogi törvény.) A kulcs e téren tehát az, hogy miközben az előadás nem vitatható, addig a jelek továbbítása nem a nyilvánossághoz történik. Ebből a szempontból a bíróság nem a jelek továbbításának potenciális közönségét, hanem az egyedi továbbítások egyedi közönségét tartotta központi kérdésnek, s – mint fentebb említésre került – ez minden esetben egyedi megtekintéseket eredményez.
Érdemes azzal zárni a fenti tömör összefoglalót, hogy értelenszerűen a Cablevision döntés csak egy a több érdekes, hasonló jogvita közül. Az idén az Amerikai Szövetségi Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek találta az Aereo szolgáltatását, amely műholdas jelek továbbközvetítését tette (volna) lehetővé. Sőt, jó ha tudjuk, hogy az Európai Unió Bírósága a nyilvánossághoz közvetítés jogát részben másként értékeli, és gyakorlatilag minden olyan közvetítést a nyilvánossághoz juttatottnak kell tekinteni, amely meghatározatlan számú emberek csoportját éri el, és az eredeti közvetítéstől eltérő, más szolgáltató közbeékelődésével valósul meg. Ennek ellenére a fenti példa az amerikai joggyakorlat egyik fontos, mindeddig felül nem írt precedense.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.