A turkui jogi kar hatalmas pozitívuma (és én is ezért járok ide 2007 óta gyakorlatilag évente kétszer), hogy olyan nemzetközi, válogatott hallgatói táborral rendelkezik, amely előtt le kell venni azt a bizonyos kalapot. A kurzusom negyvennél is több résztvevőjének egy része a helyi egyetem hallgatója (illetve dolgozója), másik része (többsége) osztrák, olasz, francia, magyar, cseh, grúz, szlovák vagy épp spanyol egyetemekről érkezett, de idén – hatalmas örömömre – afrikaiak és kínaiak is helyet foglaltak a padsorokban. Ez pedig egyet jelentett a kérdések áradatával. (Főleg a kurzus első felében, a végére talán már elfáradtak a fejek.) Melyekre eleinte nem ist tudtam felkészülni, de a gondolatok szárba szökkenését sose szerettem megakadályozni. Ráadásul a csoport egy részének – az itteni oktatási módszert követve – prezentációt is kellett tartania általam megadott részkérdésekről. És bizony ezek a prezentációk egytől-egyig igazolták, hogy a beléjük fektetett energia nem elhanyagolható mennyiségű.

Mindent egybe vetve a hallgatókkal átbeszéltük a kizárólagos vagyoni és személyhez fűződő jogok alapjait, majd az uniós joganyag mentén haladva áttekintettünk néhány szabad felhasználási esetkört: magáncélú többszörözés, idézés, paródia. Teszteltem a tudásukat a samplingelés témakörén keresztül. És már csak azt bánom, hogy az árva művekre nem jutotta az időnkből. Pedig tizenkét órán keresztül gyűrtük egymást. No, jövőre még ezen az óraszámon is indokolt lesz növelni. Májusban folytatás!