Újabb módosítások a szerzői jogi törvényben – 2. rész

Az előző bejegyzésben szemügyre vettük a legújabb szerzői jogi törvénymódosítás tervezetének a védelmi idő irányelvvel összefüggésben álló rendelkezéseit. Az előterjesztés azonban nem csupán e témakörbe tartozó kérdésekkel foglalkozik. Így különösen a közös jogkezeléssel kapcsolatosan olvashatunk a tervezetben, de egy meglepő kincs is fellelhető a szövegben.


II. A közös jogkezelés finomhangolása (túlhangolása?)

A Tervezet egyik legérdekesebb szakasza a 35. paragrafus. Eszerint a jövőben az üreshordozó díj megállapítását reprezentatív módon végzett kutatással kell megalapozni. Nem elhanyagolható részletkérdés, hogy jelenlegi formájában a normaszöveg és a részletes indokolás sem fogalmaz elég világosan a tekintetben, hogy ez kinek a feladata. A jogdíjat jelenleg az Artisjus a többi jogosult közös jogkezelővel egyetértésben állapítja meg, azonban azt az SZTNH javaslatára az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A kérdés tehát adja magát: ki rendeli el, ki fizeti a kutatást, meddig kell elvégezni, minden évben el kell végezni stb. Esetleg a HENT kap ebben szerepet? A részletes indokolás rögzíti, hogy a kutatás módszertanát és eredményeit a felhasználók számára is nyilvánosságra kell hozni. A módszertan publikálása már csak azért is üdvözítő volna, mert ugyancsak nemrég írtam arról, hogy épp a HENT idei hamisítással kapcsolatos jelentése mellőzte annak nyilvánosságra hozatalát. Ezzel együtt a lépés nem indokolatlan, mivel az Európai Bíróság Padawan ítélete is hangsúlyozza a jogdíjak megállapítása kapcsán annak fennállását, hogy az üres hordozók tényleg magáncélú használat végett kerülnek(-e) megvételre. Ezzel együtt a Tervezetet jelentősen fel kell turbózni az alkalmazhatóság érdekében.

A jogalkotó azt is indokoltnak látja, hogy a közös jogkezelők működésének átláthatóbbá tételét javítandó az egyesületek honlapjukon tegyék közzé „a nem azonosított vagy részben azonosított, valamint a részben és teljes műdokumentációs hiánnyal kezelt művek és műrészletek adatait”; illetve az egyes jogosulti csoportokat megillető jogdíjhányadokról szóló megállapodásaikat. (Lásd: Tervezet 43.§., vö. továbbá: 45.§.)

Talán kukacoskodás, de a legutóbbi reform egyik kulcsszava a közös jogkezelés átláthatósága mellett a költséghatékonyság volt. A kutatással és a publikálással kapcsolatos fenti két előírás révén azonban a jogalkotó komoly többletköltségeket ró a közös jogkezelőkre, talán még azon is érdemes volna elgondolkodni, hogy valóban méltányos-e a jogkezelők költségeivel kapcsolatos állami szigor.


Még két fontosabbnak tűnő részkérdés: a Tervezet 47.§-a alapján amennyiben a már meglévő közös jogkezelő szervezet mellett egy újabb egyesület kerül nyilvántartásba vételre, az általa első ízben kialakított díjszabás elkészítése során azon jelentős felhasználók, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervek véleményét kell kikérni, akik a korábban már nyilvántartásba vett egyesület előző évi díjszabási eljárásában ilyen minőségben szóhoz jutottak. A Tervezet 49.§-a alapján pedig az SZTNH további eszközöket kap arra, hogy a közös jogkezelők munkáját testközelből felügyelje. A rendelkezés szerint
„A közös jogkezelő egyesület a legfőbb szerv összehívásáról a Hivatalt előzetesen – a tagok értesítésével egyidejűleg – írásban, a napirend és az azokhoz kapcsolódó iratok megküldésével tájékoztatja és a Hivatal képviselőjét az ülésre, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megtárgyalására meghívja.”
Végül a Tervezet mindezek mellett kizárná az árva művekkel kapcsolatos SZTNH eljárások esetén a (rendes) bírósági felülvizsgálat lehetőségét (38.§), helyette a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint van helye fellebbezésnek, s nemperes eljárás lefolytatásának; az SZTNH szerzői jogi hatósági ügyekben hozott döntéseivel szemben indítható bírósági felülvizsgálat speciális eljárási szabályai is kialakításra kerültek (39.§).


III. Egyéb rendelkezések

Az előterjesztés egyik legkellemesebb meglepetése a normaszöveg 33. §-a volt. Alig múlt pár hét el azóta, hogy bemutattam Gyertyánfy Péter azon tanulmányát, amelyben a magyar joggyakorlatot vette szemügyre az eredetiség kérdését illetően. E tanulmányban megállapításra került, hogy inkonzisztensek a magyar bíróságok a tekintetben, hogy a jelmez- és díszlettervek kapcsán azok tervei is részesülhetnek-e a szerzői jogvédelemben. A jogalkotónál azonnal meghallgatásra került Gyertyánfy óhaja, aki arra tett javaslatot, hogy a terveket is be kell vonni a védett művek körébe. Megjegyzem ugyanakkor, hogy az MSZJF által készített értékelés épp az egységes bírósági gyakorlat hiányában javasolja azt, hogy a jogalkotó ne tegyen elhamarkodott lépést, és előbb egyeztessen a szakmával, akár konferencia keretében is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük