HathiTrust: a könyvtári digitalizálás fair use
A Google Books projekttel kapcsolatos jogi dilemmák közül hagyományosan a Google ellen indított perről szokás beszélni. Emellett azonban több különálló per is folyamatban van, ezek egyikét a könyvekben fellelhető fotóművészeti alkotások jogosultjai kezdeményezték a Google-lel szemben. A másik pert – többek között – az Authors Guild indította azon könyvtárakkal szemben, akik a Google Library Project keretében együttműködtek a nagyvállalattal, majd a rendelkezésükre bocsátott digitális másodpéldányokat meghatározott, korlátozott módon hozzáférhetővé, illetve elsődlegesen kereshetővé tették könyvtári tagságuk számára. Október 10-én fontos – ámbár egyelőre csak elsőfokú – ítélet született ez utóbbi ügyben. A könyvtárak nyertek.
Igazi pénznyelő. Elsőként így lehetne jellemezni a pert, melyben a felperesi oldalon az Authors Guild, további öt kiadói érdek-képviseleti szervezet, valamint 12 természetes személy, alperesi oldalon pedig a University of Michigan által életre hívott HathiTrust, valamint öt egyetem(i könyvtár) vesz részt (UofMichigan, UofCalifornia, UofWisconsin System, UofIndiana és a Cornell).
A per lényegében arról szól(t), hogy a könyvtárak a Google-tól kapott digitális másodpéldányokat a HathiTrust kezelésére bízták (közel 10 millió, 73%-ban jogvédett kötetről van szó), amely azt jogvédett művek esetén kulcsszavas keresés végett, megőrzési célokból, valamint olvasási képességeikben korlátozott személyek számára – belső, egyetemi rendszeren keresztül – teljes hozzáférés biztosítására használta. Az indianai egyetem kivételével továbbá a másik négy intézmény az árva műként nyilvántartott tartalmakhoz oktatóik és hallgatóik részére ugyancsak hozzáférést biztosítottak. (Az „Orphan Works Project” felfüggesztéséről ugyanakkor ara tekintettel döntöttek az alapítók, hogy bizonyíthatóan több jogvédett mű is tévesen került fel az árva művek listájára.) A felperesek ennek fényében annak megállapítását kérték a bíróságtól, hogy a könyvtári felhasználás szerzői jogsértést eredményez, s ezért indítványozták, hogy a bíróság tiltsa el a HathiTrust-öt a művek felhasználásától, a Google-lel való további együttműködéstől, bármely jövőben árva mű projekt beindításától, valamint azt is indítványozták, hogy kerüljön sor valamennyi digitális másolat lefoglalására.
Előre is elnézést kérek, de érdemben nem kívánok foglalkozni azzal az egyébként lényeges kérdéssel, hogy a felperesek rendelkeztek-e kellő legitimációval az eljárás beindítására. E kérdéskör az amerikai eljárásjog magas fokú ismeretét igényelné, s nem csak tőlem, hanem az olvasóktól is. A bírósági konklúzió egyébként az volt, hogy a felperesek rendelkeznek aktív legitimációval. Ugyancsak mellőzöm az érdemi tárgyalását az árva művek kérdésének. A felperesek ugyanis elkövettek egy hatalmas hibát, amikor csupán annak megállapítását kérték, hogy bármely jövőbeli árva mű projekt jogellenes lenne, és csak ennek megtiltását kérték a bíróságtól. Baer bíró azonban jelezte, hogy hipotetikus vagy absztrakt vitákkal nem kíván foglalkozni (pontosabban nem foglalkozhat). A döntés lényege ennek fényében nem más, mint a HathiTrust működésének a fair use teszt fényében történő megítélése.
A felperesek elvetélt kísérletet tettek arra, hogy kizárják az Egyesült Államok szerzői jogi törvényének (USCA) 107.§-ában foglalt fair use teszt alkalmazását, arra hivatkozással, hogy a könyvtárakra a speciális 108.§ vonatkozik. Ez az érvelés teljességgel alaptalan, mivel a 107.§ általános jellegénél fogva bármely felhasználásra vonatkozik, mondhatni kiegészíti a 108. szakasz könyvtári megőrzésről szóló törvényi kivételét. Ennek megfelelően még akkor is mentesülhet a felelősségre vonás alól a HathiTrust, ha a 108.§ feltételei nem állnak fenn, de a fair use teszté igen. [Tudom, udvariatlanság ilyet mondani, de aki a fair use teszt részletei iránt érdeklődik, legyen szíves elolvasni ezzel kapcsolatos hosszú tanulmányomat. A lényegről persze itt is beszélni fogok.]
Fair use-ról általában akkor beszélhetünk, ha a felhasználás tudományos, kutatási, oktatási, kritikai vagy más célból történik, és a törvény által megjelölt négy faktor egyensúlyozása alapján úgy ítéli meg az eljáró bíróság, hogy nem sérti meg a felhasználó a szerzői jogosult érdekeit (túlzottan). Baer bíró e tényezőket mind alaposan szemügyre vette, és a következőkre jutott:
1. A felhasználás célja és jellege vonatkozásában kevés oka lehet a felperesnek kételkedni a HathiTrust tevékenységének fair voltában. Ahogy fentebb már olvasható volt, a három legfontosabb cél a kereshetőség (tudományos kutatás), megőrzés, hátrányos helyzetűek segítése. Ezek klasszikus fair célok. Ugyanakkor a felhasználás jellege sem túlzó, mivel csak és kizárólag a hátrányos helyzetűek férnek hozzá a tartalmakhoz, hagyományos keresés esetén csakis a kulcsszó elhelyezkedését ismerheti meg a rendszer használója. Ezzel együtt a bíróság egészében transzformatívnak nyilvánította a HathiTrust működését, mivel teljesen új célokra biztosít hozzáférést a tartalmakhoz. (A kérdés iránt különösen érdeklődők keressenek csak rá a Kelly v. Arriba Soft ügyre!) Sőt, Baer bíró azt a felperesi érvet is elutasította, hogy a könyvtárak kereskedelmi célokból kötöttek megállapodást a Google-lel. (A felperesek elég gyenge hivatkozással a Napster fájlcsereportálhoz hasonlították a HathiTrust-ot.) Az első faktor tehát az alpereseknek kedvezett.
2. A felhasznált művek természetével foglalkozó faktor hagyományosan a felpereseknek szokott kedvezni, ha azonban a felhasználás transzformatív, a bírák rendszerint nem szoktak nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki. Jelen esetben Bear bíró is így tett. A második faktor tehát semlegesnek bizonyult az értékelés szempontjából.
3. A felhasznált rész mértéke és lényegessége, vagyis a mennyiségi és minőségi teszt már sokkal inkább képes a mérleg nyelveként szolgálni. Ha túl sok vagy túl fontos rész kerül átvételre, akkor unfair felhasználást nagyobb valószínűséggel állapítanak meg a bírák. A jelen ügyben azonban Baer bíró úgy látta, hogy a hátrányos helyzetű személyek számára nyújtott felhasználási mód gyakorlatilag szükségessé tette a teljes terjedelmű többszörözést. A bíró szerint tehát a harmadik faktor is az alperesnek kedvezett. (Én ezen a ponton azért minimális óvatosságra intenék. A konklúzió csak akkor tekinthető helyesnek, ha az első faktor is valóban helyesen került értékelésre. Amennyiben másodfokon megállapítást nyer, hogy a hátrányos helyzetű személyeknek biztosított kedvezmények túlságosan szélesek voltak, e ponton megfordulhat a döntés.)
4. A felhasználásnak az eredeti mű potenciális piacára gyakorolt hatást vizsgáló faktor kapcsán is az alperesnek kedvező megállapításokat tett a bíróság. Egyrészt Baer jelezte, hogy a nem kereskedelmi jellegű felhasználásoknál a felperesnek igazolnia kell, hogy a jövőbeli károk jelentős valószínűséggel fordulhatnak elő. A felperes ennek nem tett eleget. A felperesi érvek közül kiemelkedik, hogy az alperes szolgáltatása kockázatot jelentett a felperesi oldal piaca számára. Ugyanakkor a felperes mindezt annak ellenére állította, hogy nem volt tudomása egyáltalán az alperes által alkalmazott biztonsági intézkedésekkel. Márpedig a HathiTrust megbízható intézkedéseket tett annak elkerülésére, hogy adatbázisa a nagy nyilvánosságra jusson. Vagyis kizárt, hogy a felperesek engedélyezési piacát veszélyeztesse a HathiTrust. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a hátrányos helyzetűeknek biztosított programra a UofMichigen hallgatói közül mindössze 32 iratkozott fel. Továbbá a bírósági gyakorlat is azt erősíti meg, hogy a transzformatív, jövőben kialakított felhasználási módokat a jogosultak nem zárhatják ki érvénnyel (ennek garantálására létezik gyakorlatilag a fair use teszt).
Mindent egybevetve tehát a bíróság úgy találta, hogy a HathiTrust és a könyvtárak magatartása nem lép túl a fair use keretein. A könyvtárak ennek fényében nagy csatát nyertek. Legalábbis első fokon. Biztosra veszem a fellebbezést, és magam sem tagadom, sok múlik azon, milyen bíró jár majd el másodfokon. A Baer bíró által alkalmazott precedensek például meggyőzőek, de nem kizárólag ezek léteznek. Ennek megfelelően nehéz lenne egyértelműen kinyilvánítani, hogy az alperesek másodfokon is a győzelemnek fognak örülni. Erre legfeljebb csak nagyobb eséllyel rendelkeznek, mint a felperesek.
Már így is hosszúra nyúlt az elemzés, de azért annyit még érdemes volna megemlíteni, hogy a bírósági döntés fontos támaszt nyújthat Chen bírónak is annak a kérdésnek az eldöntése során, hogy vajon a Google maga is hivatkozhat-e a fair use doktrínára vagy sem. Első pillantásra Bear bíró döntése a Google-nek kedvezhet.
One thought on “HathiTrust: a könyvtári digitalizálás fair use”