Hírmorzsák #2.26

Final countdown: hamarosan kezdődik a vadászat az amerikai fájlcserélőkre. Megjelent a Dal+Szerző harmadik száma. Két apróság a szerzői jog “történetéből”. E-könyvek és könyvtárak. Kinek mennyit fizet a Pandora? – Hírmorzsák #2.26.

Forrás: TorrentFreak
Final countdown: hamarosan kezdődik a vadászat az amerikai fájlcserélőkre – A tavalyi évben megkötött “Six strikes agreement” rendszer a hírek szerint rövidesen életre kel. A legnagyobb amerikai internet-hozzáférés szolgáltatók ugyanis hamarosan megkezdik a fájlcseréléssel “vádolható” felhasználók értesítését. Aki ismeri a rendszert, az jól tudja, hogy – nevéből adódóan – itt hat külön “csapásra” lehet számítani, azonban a hozzáférés megszüntetése nem szerepel a lehetséges szankciók körében. Hozzáteszem, az amerikaik helyében jobban aggódnék attól, hogy per indulhat a tetten ért felhasználókkal szemben, utóbbi ugyanis pénzügyileg sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint egy hozzáférés felfüggesztése/megszüntetése. Ugyanakkor Annamarie Bridy, aki már korábban is foglalkozott a témával, egy legújabb tanulmányában unfairnek nyilvánította a six strikes modellt.

Forrás: Dal+Szerző
Megjelent a Dal+Szerző harmadik száma – Az Artisjus közös jogkezelő szervezet által életre hívott ingyenes zeneipari és kulturális magazin harmadik számát a múlt héten kaptam kézhez. Az újság az előbbi linkről elérhető egészében, és a “hagyományoknak” megfelelően rengeteg interjú olvasható benne (csak a példa kedvéért olyan zenészekkel, mint Lovasi András, Caramel, Mező Misi, Kovács Kati, Beck Zoli és olyan zeneszerzőkkel, mint Gyöngyösi Levente). Jogilag releváns kérdések sem maradhattak ki belőle, ezúttal ilyen a szerzői név és álnév kérdésköre. Emellett különösen érdekesnek tűnik a sportpszichológus Budavári Ágotával készült interjú, amely a zene “doppinghatásairól” beszél. (Az én futós iPod-omon is sok a pörgős zene, hogy a tempó ne vesszen el.) Ja, és ne feledkezzünk el a YouTube és Facebook lájk listákról sem. És még Fekete Pákó is rajta van… Érdemes felnyitni ezt a számot is!

Két apróság a szerzői jog “történetéből” – Az első egy gyorshír, a második egy tartalmas videó lesz. Az Indexen olvastam még múlt héten, hogy 50 éve adta ki első dalát a The Beatles zenekar. (Melynek tagjai már előtte is zenéltek természetesen, de ilyen név alatt csak mostanra értél el a félszázados kort.) E tény különösen a nem is oly régen elfogadott védelmi idő irányelv módosítás fényében nyer különösen értelmet. A Beatles életben lévő tagjai ugyanis – előadókénti minőségükben – további 20 évig részesülhetnek még a jogdíjakból. Andy ismerősömnek hála pedig íme egy érdekes előadás a szerzői jog történeti fejlődését illetően. Nem kell megijedni tőle, nem túl hosszú. De megéri megtekinteni.

E-könyvek és könyvtárak – Legnagyobb örömömre forr a levegő a könyvtári digitalizálás, az e-könyv piac körül. Sajnálatos módon nem tudok részt venni jövő héten egy kiváló eseményen, amely a fenti témákban híja össze a különböző érdekoldalak képviselőit egy konstruktív eszmecserére, de az eseményen több kollégám is jelen lesz, akik remélhetőleg majd beszámolnak a részletekről. Addig is íme azonban két izgalmas anyag. Az előbbit Keveházi Katalin könyvtáros kolléga osztotta meg velem, és a könyvtárak e-könyvekkel kapcsolatos problematikájáról szól. A másik bejegyzés (melyet Kokas Károly, ugyancsak könyvtáros kolléga) hozott a tudomásomra Bodó Balázs kiváló (harmadik:-) kolléga bejegyzését tartalmazza az e-könyvek és a drm védelem ugyancsak neuralgikus kérdéséről.

Forrás: Pandora blog

Kinek mennyit fizet a Pandora? – És ha már ennyi érdekes hírrel és forrással örvendeztetnek meg a blog olvasói, íme a mai utolsó, mely Stefantól származik. Ebben a Pandora alapítója ismertet egy kiváló PR anyagot arról, hogy a cége milyen összegeket fizet ki a különböző előadóknak a szolgáltatás előfizetői díjaiból. A felhozott nevek (Donnie McClurkin, French Montana, Grupo Bryndis) nekem nem mondanak semmit, de a részükre juttatott 100-138.000$ közötti kifizetések impozánsak. Az alapító által előadottak szerint a Pandora több mint kétezer művésznek fizet 10.000 dollárnál nagyobb összeget, 800-nál is több fog 50.000 dollár fölötti kifizetést kapni. És így tovább. Bár biztosra veszem, hogy a Pandora elsősorban az “exportőr zenészek” érdekeit szolgálja a legjobban, egyáltalán nincs kizárva, hogy magyar zenészek is szép summában részesüljenek. Ez a modell pedig működőképes alternatíváját jelentheti a jogellenes felhasználásoknak is. Úgyhogy hajrá!

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.