Régi-új vallási célú szabad felhasználás

A tavalyi évben újraírásra került az egyházügyi törvény (szebben: 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról – röviden: Ehtv.). Ennek folyományaként ma már nem csak “egyház” keretében lehet vallási tevékenységet végezni, hanem egyesületi formában is. Ha csak minimálisan is, de ez a változás a szerzői jogi törvényre is hatással van.


Az Szjt. egyik szabad felhasználási esetköre ugyanis jelenlegi formájában az alábbiak szerint fest:
“38. § (1) Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a művek előadhatók a következő esetekben: (…)

e) egyházak vallási szertartásain és egyházi ünnepségein,”

Épp az Ehtv.-nek köszönhetően azonban ma már nem csak egyházak keretében képzelhető el a vallásgyakorlás, hanem például egyesületi formában is. Az idézett rendelkezésnek azonban elsődleges célja a vallási rendezvények keretében történő nyilvános előadás szabad felhasználásként való elfogadása. Vagyis az Ehtv. révén az egyesületek alapvetően hátrányba kerülhetnének az egyházakkal szemben, illetve – ami legalább ilyen fontos – maguk a vallásgyakorlók is hátrányosabb helyzetbe kerülhetnének. Természetesen azért, mert egy nem egyházi ünnepség keretében a jövőben jogdíjat kellene fizetni, hogy jogvédett művek kerülnének nyilvános előadásra. (Ugyan nem hiszem, hogy sok jogdíjat akarnának ez alapján beszedni, mint ahogy valószínűleg a temetések során szolgáltatott zenei aláfestés után sem fizetnek jogdíjat a temetkezési vállalkozók, de az elvi probléma attól még fennáll.)

Ennek fényében a jogalkotó módosítani szándékozik az Szjt. említett passzusát, méghozzá az alábbi új szövegtervezettel:

“egyházak, alapcélként vallási tevékenységet végző egyesületek vallási szertartásain és [egyházi]ünnepségein.”

(Aláhúzással az új rész, félkövér betűvel a törölt rész látható.)

A stratégiai partnerségi együttműködés keretében a kormány ismét kikérte az MSZJF szakvéleményét a kérdésről. Sajnos ismét alig volt idő a válaszadásra. Én ugyan terveztem írni erről pár mondatot, szerencsémre nálam komolyabb emberek az én néhány mondatomnál részletesebb szakvéleményt küldték el az MSZJF elnökségének. A kollégák – akiknek a véleményével teljesen egyetértek – jelezték, hogy a módosítási igény jogos, ám egy ponton korrekcióra szorul. Abban az esetben ugyanis, ha a fenti módosítást elfogadnánk, az egyházak és egyesületek mindenféle ünnepségén szabadon lehetne nyilvánosan előadni a jogvédett műveket. Ez azonban már nem lehet célja a törvénynek, sőt nem is biztos, hogy összhangban állna a nemzetközi szerzői jog egyik alaptételével, a három lépcsős teszttel, amely – nagyon röviden – csak akkor teszi lehetővé a szabad felhasználási eseteket, ha azok kellően világosak és szűkre szabottak, nem versenyeznek a jogosultak érdekeivel, s nem csorbítják azok jogos érdekeit. Ha azonban az egyházak mindenféle ünnepségein (akár ifjúsági találkozón) is berakhatnák a CD-t a lejátszóba és hatalmas hangalakkal bömböltethetnék a zenét, mondván, ez csak egy ünnepség, s ezért nem kell jogdíjat fizetni, a törvényünk célt tévesztene.

Ennek megfelelően az MSZJF nevében annak elnöke, Tomori Pál arra tett javaslatot, hogy a jogalkotó az alábbi szöveggel módosítsa az Szjt.-t:

“egyházak, alapcélként vallási tevékenységet végző egyesületek vallási szertartásain és vallásiünnepségein.”

(Az új elem aláhúzva.) Az MSZJF véleményét lásd itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.