Riport a köztársasági elnök úrral – téves érvelés

Schmitt Pál köztársasági elnök úrral 2012. március 30-án az m1 riportere, Obersovszky Péter, 13 perces interjút készített. A riportot kizárólag szerzői jogi szemszögből szemlélve, néhány gondolatomat, aggályomat szeretném megosztani az olvasókkal.

A riportban Schmitt úr elhárította a vádakat, jelezve, hogy legjobb tudása szerint írta meg a kisdoktori értekezését. Én ezt személy szerint el tudom fogadni, ennek fényében pedig különösen egyetértek a Semmelweis Egyetem Szenátusának a döntésével. Ha valóban ez volt a legjobb tudás, akkor ez sajnos nem elég egy tudományos értekezéshez. A történet pikantériája persze nem a minőség csekély volta, hanem az engedély nélküli felhasználás és a 20 év távlata. A lent beágyazott riportban persze több vitatható állítás is szerepel, melyekre nagyon röviden reagálnék.

Egyrészt nem valós az a megállapítás, hogy a 20 évvel ezelőtti “szabályok” alapján elfogadott lett volna a kötet végén a bibliográfiában megadni a forrásokat. Minden felhasznált gondolatot egyedileg kellett már akkor is megjelölni. Korábbi bejegyzésem egyik kommentjében egy névtelen személy öt példát is hozott arra, hogy az idézés formai kellékei miként fejlődtem az időben. Én most találomra felütöttem egy kötetet az intézeti könyvtárból (Visegrády Antal: A bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepe, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1988). A kötet két nagy része külön-külön végjegyzeteket alkalmazott (115 + 73 darabot). 
Ez persze csak egy példa volt, de a köztársasági elnök úr megállapítása megérzésem szerint nem helytálló. Az 1992-ben hatályos 1969. évi szerzői jogi törvény már világosan tartalmazta az idézés egyik legfontosabb formai kellékét: a forrásmegjelölést. (Az idézés, mint szabad felhasználás, emlékeim szerint már az 1884-es Berni Uniós Egyezménynek is részét képezte. Ezzel összhangban a formai kellékek is több mint száz éve fejlődnek.) A törvényi előírások kapcsán lásd Ujhelyi Dávid bejegyzését a Kalózmédián. (Én e helyütt nem ismétlem meg a törvényi passzusokat.) A riporter úr megjegyzése, melyben arra utal, hogy a Georgijev, valamilyen hölgyek (?) és Heinemann anyagai az irodalomjegyzékben megjelölésre kerültek, ugyanezek okokból alaptalan.

Teljességgel érthetetlen az alábbi részlet a riportban: Obersovszky: (a doktorátus megszerzésének feltételrendszeréről) “egyetemi végzettség, doktori szigorlat sikeres letétele, idegennyelv ismeret (ez önnél bőségesen megvolt), d) pont: a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés VAGY (2x) a társadalom számára hasznos, új és gyakorlatban hasznosítható alkotás benyújtása.” Ez a szabályzat nem jelentheti azt, hogy a társadalom számára hasznos alkotásnak ne kellene megfelelnie a tudományos igényeknek (és a szerzői jognak!), ha egyszer doktorátusról beszélünk. Az, hogy erre hivatkozással a köztársasági elnök úr kritikával illeti a végső döntést, meglátásom szerint teljességgel indokolatlan, még akkor is, ha a dolgozat talán tényleg hasznos a társadalom számára.

A köztársasági elnök úr nagyon fontos kérdést feszeget (nem kevés riporteri inspiráció hatására) akkor, amikor Georgijev anyagát közkincsnek nyilvánítja. Ezzel összefüggésben már én is említettem, hogy a tények, statisztikák önmagukban nem képezhetik szerzői jogvédelem tárgyát. Ennek megfelelően a Georgijev kötetnek több eleme is – helytállóan – közkincsnek nyilvánítható. De csak önmagában. Amennyiben Georgijev ezeket a tényeket, adatokat egyéni-eredeti jelleggel szerkesztette olyan kötetté, amely a témát kellő alapossággal járja körbe, akkor a kötet – benne a tényekkel, stb. – szerzői jogvédelme megkérdőjelezhetetlen.

Zárásként álljon itt: személy szerint sok sikert kívánok a köztársasági elnök úrnak a PhD értekezése megírásához. Egy PhD komoly fegyvertény. Abban is biztos vagyok, hogy a dolgozat a legnagyobb odafigyeléssel fog megszületni. Ne felejtsük el: ha most születne egy olyan munka, amely nem felel meg például az idézés formai követelményeinek, akkor a szerzői jogi törvény (adott esetben a Btk. is) alkalmazhatóvá válna. Az államfő személyi “sérthetetlensége” pedig nem azt jelenti, hogy jogsértéseket elkövethetne hivatali ideje alatt.
(Epilógus: ezzel a témát a részemről lezártnak tekintem. Nem hiszem, hogy lesz még szerzői jogilag releváns hír a témakörben.)

3 thoughts on “Riport a köztársasági elnök úrral – téves érvelés”

  1. Névtelen says:

    Tisztelt Tanár úr! Nagyon köszönöm, hogy megemlített, igazán megtisztelő. Csupán annyit pontosítanék, hogy rövid U-val írom a nevem 🙂 Egyébként az epilógussal teljesen egyetértek, szerintem sem lesz ezután szerzői jogilag releváns fejlemény az ügyben.

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Áhá! Most már tudom, ki ír névtelenül a blogra;-) Elnézést kérek, javítottam a nevedet.

    Üdv,
    MP

  3. Névtelen says:

    Így van, felfedtem magam 🙂 Egyébként írjuk ide, hogy teljes legyen: lemondott Schmitt Pál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.