A digitalizációs keresztes lovag története

Épp tegnap adtam le egy terjedelmes tanulmányom végleges verzióját az egyik hazai szaklapnak (amint megjelenik a tanulmány, természetesen írni fogok róla itt is) a Google Books ügyről. Erre délután – a Creative Commons Facebook oldalán keresztül – az alábbi hírrel találom szemben magamat: “Szerzői jogok megsértése miatt 5 milliót fizetett a kanizsai könyvtár“. Nagyon messze még a megoldás a könyvekhez való digitális hozzáférés világában – ezt mutatja Czupi Gyula, egy “digitalizációs keresztes lovag” története.

Forrás: GM Consulting
A Zalai Hírlap cikke szerint a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár a “Nagykar” kistérségi honlapon közel egy éven át tett különféle könyveket online hozzáférhetővé a könyvtár beiratkozott olvasói számára. Egyszer azonban egy ügyvédi iroda jelezte a könyvtár igazgatójának, hogy amit tesznek, az sérti az iroda által képviselt kiadók szerzői jogait. A felek bíróságon kívül rendezték a vitát, és a könyvtár több mint 5 millió forintot fizetett a jogosultaknak (melynek “mintegy felét” az ügyvédi iroda kapta meg), a szolgáltatást pedig megszüntették. Ráadásul – bár ez szerzői jogilag irreleváns, de – a nagykanizsai önkormányzat írásbeli figyelmeztetésben részesítette Czupi Gyulát, a könyvtár igazgatóját.
Az ilyen hírek hallatán két kérdés merül fel bennem mindig: igaza van-e az ügyvédi irodának, illetve jó-e az, ahogy a jelenlegi rendszer működik? Az elsőre a válasz egyértelmű igen, a másodikra egyértelmű nem. Elmondom, miért gondolom így!
Mit mond a jog?
A szerzői jogi törvény (Szjt.) rendkívül világosan fogalmaz a fenti élethelyzet vonatkozásában. Az Szjt. 18.§-a és 26.§ (8) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a szerzői jogosult kizárólagos joga művének mindenfajta többszörözése, illetve a másodpéldány ún. “nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele” (ami az internetes, bárhonnan, bárhogyan történő hozzáférést takarja). E kizárólagosság csak a törvény által meghatározott szabad felhasználási esetek fényeiben törhető meg bármely harmadik (kívülálló) személy által. A 35.§ (4) bekezdés kifejezetten a könyvtárakra kitalált szabad többszörözési esetet takarja. Eszerint (a releváns részeket meghagyva):
“Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár (…) a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és

a) tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges,

b) nyilvános könyvtári ellátás vagy a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára készül (…).”
Bár a Zalai Hírlap szerint a programmal “például kanizsaiakat segítettek abban, hogy tanulmányaikat minél eredményesebben végezhessék“, ami elvi szinten beleilleszthető lehetne a fenti a) pontba, azonban a magyar joggyakorlat szerint sajnos minden, a mű felhasználásával összefüggésben szedett bevétel jövedelemszerzésnek tekinthető. Így valójában már a fenti esetköröket megelőző alapfeltételeken elhasalt a könyvtár.
Tegyük fel, hogy ez nem így van. A tényleges felhasználás a digitalizált példányok online hozzáférhetővé tételéről szólt. A fenti szakasz azonban csakis a többszörözést teszi lehetővé, kivéve a b) pont esetén. Vessünk egy pillantást az ott megjelölt törvényhelyre is (ismét megvágva):

“A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak (…) gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében – külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel – a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is, feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.”

Ebből az derül ki, hogy ad 1) a többszörözésen felüli felhasználások (nyilvánossághoz közvetítés, ideértve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt is) csakis a könyvtárban erre a célra elhelyezett számítógépeken lehetséges, és ad 2) ekkor sem lehet jövedelemre törekedni.

Végül még egy szakasz érdemel említést. Az Szjt. 38.§ (5) bekezdése szerint a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, az iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, a muzeális intézmények, a levéltárak, valamint a kép- és hangarchívumok fenntartói a gyűjteményeikben található művek nyilvánossághoz közvetítése, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele kapcsán az Szjt. általános rendelkezéseitől saját belső szabályzataikban eltérhetnek. Ezt az esetkört egyfajta „kizárható szabad felhasználásnak” tekinthetjük. Más szavakkal e szakasz alapján a konkrét könyvtárak nem tehetik könnyebbé a felhasználást, sokkal inkább szigorúbb feltételekhez köthetik a művek hozzáférhetővé tételét.

Mit mond a digitális józan ész?
A Google Books projekt tökéletesen megmutatta, hogy a jövő a könyvekhez való hozzáférés terén már nem az analóg világban, hanem online környezetben fog történni. Erre utalt pár éve Viviane Reding EU biztos is, mikor az uniós szerzői jog reformját sürgette, nehogy az unió lépéshátrányba kerüljön a kulturális örökség megőrzése terén. Ezt erősítette meg a Bölcsek Tanácsa az ez év januárjában megjelent “Új Reneszánsz” című kiadványban is. És erre utalt helyesen Czupi Gyula is a Zalai Hírlapban: “A szolgáltatás ezzel megszűnt. Most azt vizsgáljuk, hogy mi a járható út, hiszen az biztos, hogy a jövő erre mutat, a világ láthatóan ebbe az irányba mozdul, csak a kísérletünk még jogszabályokba ütközött.
A jövő a digitális megőrzésben és online hozzáférhetővé tételben rejlik! E ponton szögezzük is le: a kettő a digitális világban párban jár, nem választható el egymástól. Könnyen belátható, hogy a köteteknek a könyvespolcok helyett a “winchesterben való porosodása” nem lehet cél. Ha a netpolgárok minél szélesebb tájékozódását akarjuk segíteni a digitális világban, akkor a digitális példányok online hozzáférhetővé tételére is szükség van, nem csupán a digitális példányok elkészítésére.
Sokan ellenkeztek azzal szemben, hogy a Google belevágott a könyvszkennelési projektjébe. Logikus lépés lenne/lett volna, hogy ha már a Google nagyhatalmi törekvéseit nem akarják sokan támogatni, akkor támogassuk a különféle kulturális intézmények megőrzési és hozzáférést nyújtó szolgáltatásait. E téren természetesen állami, sőt valójában uniós szintű jogalkotói fellépésre (ha nem épp annál is szélesebb nemzetközi jogalkotásra) van szükség.
Remélem, hogy hamarosan valami történni is fog, máskülönben sok Czupi Gyula, akit nyugodtan hívhatunk digitalizációs keresztes lovagnak, fogja elveszteni párbaját a szerzői jog küzdőterén.
Update #1: A Bombahír.hu oldal, majd az ITCafé, végül a Könyvtár Információs Társadalom (KIT) hírlevél is linkelt a bejegyzésemre. Köszönöm! Annál is inkább, mert a bejegyzés ennek is köszönhetően 3 nap alatt a blogom TOP 10-es listájára került, öt nap alatt 200 megtekintésig jutott, hat nap alatt feltornászta magát a legolvasottabb bejegyzések képzeletbeli dobogójára, nyolc nap alatt a 300-as látogatottságot is elérte, 15 nap alatt a képzeletbeli dobogó második helyéig jutott, nyolc nappal később pedig a 400 látogatást is elérte, végül szeptember 25-én az “örökrangsor” élére ugrott. Egy hónapra rá, október 26-án pedig egy igazi “álomhatárt” lépett át: az 500. megtekintést. Karrier a javából:-)

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.