Még tavaly tettem közzé egy Kutiman videó mixet ezen a blogon. A biztonság kedvéért íme álljon itt még egyszer:

A minap az ESZERINT blogon közzétett véleményem a decemberihez képest még hosszabb lett, azt most onnan idézem:

A fenti Kutiman „mix” kiválóan érzékelteti, hogy az ún. „user generated content” olyan új formája a szerzői jognak, melyre nézve a jogvédelem fennáll (valószínű, hogy a kliphez használt források többségéről ez elmondható), azonban e tartalmak felhasználása esetén jogérvényesítésre nincs mindenképpen szükség.

Elvileg elképzelhető ugyanis, hogy jogokat sértett Kutiman, hiszen a felhasználás ténye vitathatatlan. Erre maga Kutiman is utal (érdemes rábökni a „credits” ikonra az eredeti weboldalon a dalok alatt). Sőt, a többszörözés és netes hozzáférhetővé tétel mellett az is kérdéses, hogy a források jól érzékelhető megvágásával sérült-e az eredeti szerzők átdolgozáshoz fűződő joga. Az elemzést természetesen jelentősen befolyásolja a felhasználással kapcsolatos irányadó szerzői jog. (Ezzel kapcsolatban segítségünkre lehet a Kutimannel kapcsolatos Wikipédia bejegyzés. Eszerint ugyanis Kutiman izraeli származású, de jelenleg egy német kiadóval van szerződése. A Wikipédia persze nem írja, melyik országban készült a ThruYou „album”.) Ennek ugyanis arra is komoly hatása lenne, hogy milyen szabad felhasználási esetköröket ismer az érintett jogrend, és hogy azok alkalmazhatók-e a fenti felhasználási formára.

Én azonban az elemzésnek ennek a fokáig nem akarok elmenni. Úgy hiszem, hogy az összes felhasznált tartalom azzal az egyszerű céllal került fel a YouTube-ra, hogy tulajdonosát népszerűsítse. Ebben Kutiman óriási segítséget nyújtott. Így azt hiszem, hogy az eredeti szerzők inkább hálásak, semmint dühösek a zenészre.

Tavaly történt még, hogy egy délutáni kocsikázás alkalmával felfigyeltem a következő dalra az egyik helyi rádióban. Az egyik közösségi oldalon aztán beszédbe elegyedtem a zenei szerkesztővel, aki elmondta, hogy amit hallottam, az egy improvizatív vicc akart lenni, mert a zene lejátszása közben telefonról „mixelték” a műsorba a kérdéses részleteket. Ennek ellenére tegnap felhívta a figyelmemet Laci kollégám erre a felvételre a YouTube-on. Szóval úgy fest, immáron rögzítve is lett az „improvizatív” mix.

Az ESZERINT blogon az alábbiak szerint kommentáltam ezt a felvételt:

Gondolom nem vagyok egyedül, s rengetegen felismerik a dalban a „Kincs, ami nincs” és az „És megint dühbe jövünk” két klasszikusnak számító mondatát Bujtor István tolmácsolásában.

Nos, ez a példa, mely talán még szórakoztatóbb is az előzőnél, a samplingelés újabb dimenziójába kalauzol minket. Klasszikusan ugyanis hangfelvételekből (volt) szokás a részleteket kiemelni. Ezúttal azonban már egy film szinkronhangja képezi a forrást. Ez így tehát másféle (szerzői) jogi aggályokat vet fel. Mennyiben lehet szinkronhangokat felhasználni? Jogvédett egy mondatos részlet? Mivel a mixre első (és sokadik) blikkre (is) a magyar jogrend tűnik alkalmazandónak, ezért a személyhez fűződő jogok elemzése is indokolt lehetne (bár e ponton elsőre nem tűnik problematikusnak a helyzet).

A fenti két zenei tartalom tehát eltérő forrásból és alapvetően eltérő célokra készült, mégis egyaránt azt bizonyítják, hogy a digitális technológiáknak és az információs társadalomnak a határai fokozatosan bővülnek, melyeknek útját állni lehetetlen. Ez egyben azt is jelenti, hogy újabb és újabb kihívásokkal nézhetnek szembe a jogosultak. A kérdés csupán az, hogy valóban védeni kell-e a fentiekhez hasonló forrásokat, vagy hagyjuk a társadalomra, hogy olyan kreatív tartalmakat hozzanak létre, melyekkel talán a világ is színesebb lesz?

Új dimenziók tehát a samplingben? Valószínűleg igen. Mivel a mintavételezés a rendelkezésre álló digitális technológiák segítségével olyan szinten egyszerűvé vált, hogy bárki bármiből „samplingelhet”. A webkettes szolgáltatások (közösségi oldalak, videóportálok) segítségével pedig ezek terjesztése rendkívül egyszerűvé vált. Rendkívül kíváncsi vagyok, lesz-e mindezeknek következménye, én mégis inkább arra leszek kíváncsi, folytatása lesz-e? Meg kell találni e felhasználások számára az optimális helyet, de semmiképp sem szabad háttérbe tolni őket, hisz korunk generációi számára a kreativitás egyik legkiemelkedőbb kifejezési formájáról van szó!