Cikkajánló #8.4: A szerzői jog elmúlt nyolc éve

Akár így is jellemezhetném Gyertyánfy Péter kiváló, a Jogtudományi Közlöny hasábjain nemrég megjelent tanulmányát, amely az 1999-ben elfogadott Szjt. módosításait, azok közül is különösen a 2009 óta jegyzett módosításokat, vette szemügyre. Alapmű mindazoknak, akik szeretnék látni, hogy milyen tendenciák jellemzik a hazai szerzői jogi jogalkotást.

Annyira in medias res kezdés lesz ez a mai, hogy egyenesen a tanulmány végére ugrunk, ahonnan hadd idézzem ezt a rendkívül fontos záró megállapítást:

„Az utóbbi mintegy nyolc év érdemi módosításai közül négynél azt állapítottuk meg, hogy azok jogharmonizáció vagy más, külső jogterület behatásának az eredményei. (IV.3.1, IV.4.3, IV.5. és IV.6. pontok). A további 14 vizsgált esetnél, ahol már a módosítás a magyar jogalkotó kezdeményezésére, a belföldi körülményekre tekintettel történt, csak négy ízben találtuk úgy, hogy a változtatás társadalmilag indokolt, dogmatikailag vagy a jogalkalmazás könnyítése szempontjából legalább elvileg helyes illetve szövegezésében pontos. (IV.1.1, IV.8.1, IV.9.1. és IV.9.2. pontok). A tényállások többségénél, szám szerint 10 esetben minősítésünk az indokokat – esetenként más és más mértékben – alaptalannak vagy tévesnek, a megoldást a szerzői jogban évtizedek alatt kialakult egyensúlyra károsnak, estenként a nemzetközi kötelezettségekbe, vagy az Alkotmányba ütközőnek találta. A módosítások túlnyomó részében elmaradt a jogszabályban előírt társadalmi egyeztetés; a módosítás gyakran vegyes, úgynevezett saláta törvénnyel, „statáriálisan” történt.”

Szinte már ez a néhány mondat eladja az egész tanulmányt, de azért néhány fontos gondolatot hadd toldjak még hozzá. Egyrészt mielőtt bárki azt gondolná, hogy a fenti álláspont túlzottan is leegyszerűsítő, csak azt tudom mondani: valóban tessék elolvasni a cikket. Gyertyánfy Péter, hazánk egyik legjelentősebb szerzői jogásza, a legapróbb részletekbe menő, objektív módon, kiemelkedő szakmai éleslátással vette szemügyre valamennyi törvénymódosítást. Akár úgy is mondhatnánk, hogy ha ő a fenti következtetést vonta le, akkor az úgy is van. Ennél azért ez több. Nem csak ő mondja ugyanis ezt, nem csak ő kongatja és kongatta a vészharangokat az elmúlt években. Igen, sajnos az elmúlt néhány év módosításai, különösen azok, amelyek sajnos (de talán nem véletlenül) társadalmi egyeztetés nélkül, vagy pedig elhanyagolható, nevetségesen rövid határidő mellett zajlottak, rossz irányba terelték a szerzői jogi szabályozásunkat. Ezek közül számos esetben mi is kifejtettük álláspontunkat ezen a blogon.

Említést érdemel, hogy a szerző maga vetíti előre, hogy kizárólag az Szjt. módosításaival foglalkozik, vagyis más jogszabályok változásaira nem figyelt. Ez leginkább azért kár, mert nagyon érdekes lett volna látni, olvasni a kolléga álláspontját a Btk. reformjáról, amelyben a szerzői jogsértések tényállása részben újraalkotásra került.

Végső soron senki ne lepődjön meg, ha a tanulmány abszolút utolsó bekezdésében a következőket olvashatja:

„Sajnos tehát körülbelül 2009 óta hiányzik az összhang a szakma (a területet értő és az iránt elkötelezett személyek) és a jogalkotó között. A sorozatos jogszabály-módosítások még azokat a nyilvánvaló technikai hibákat sem javították ki, amelyekre a szakirodalom már régen felhívta a figyelmet (például az Szjt. 107. § (3) bekezdésére). Ha gazdasági szempontból az elmúlt hat év Magyarország – a többség szerint – legsikeresebb időszaka volt is a rendszerváltás óta, a szerzői jogalkotást illetően ez nem mondható el. Csak remélni lehet, hogy ezek javítható hibák és nem egy olyan szemléletváltást jeleznek, amely a szerzői jogot a kulturális gazdasági ágazat és maga a kultúra szempontjából immár elhanyagolhatónak, netán károsnak tekinti.”

A tanulmány bibliográfiai adatai:

Gyertyánfy Péter: Szerzői jogi jogalkotásunk mérlege 2009-2016, Jogtudományi Közlöny, 2017/7-8. szám, p. 351-361.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.