Az USA Legfelsőbb Bírósága elutasította a Whitney Harper által benyújtott certiorarit, s ennek megfelelően nem bocsátja tárgyalásra az ifjú hölgy ügyét. A tényállás szerint Harper rengeteg („a sizeable list”) jogvédett dalt töltött le az internetről fájlcserélő program segítségével. Ügyvédjei azzal érveltek, hogy ún. „innocent infringer”, vagyis ártatlan jogsértőként fogalma sem volt a letöltéskor 16 éves hölgynek arról, hogy a dalok jogvédettek. Az ügyben másodfokon eljáró Fifth Circuit úgy ítélte meg, hogy a védekezés alaptalan abban az esetben, ha az érintett dalokat kiadták és zeneboltban kaphatók. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a szövetségi bíróságok gyakorlatában ez az érvelés jelenleg konzekvensen érvényesül, nincs szükség a kérdéskör LB általi megvizsgálásra.

A certiorarit elutasító végzéshez azonban Alito bíró különvéleményt csatolt. Ebben úgy érvelt, hogy bár a fentiekben előadottak helytállók, azonban az érintett törvény, melyre az ügyben hagyatkoztak a bíróságok, 1988-ban született. A zeneipar azóta nem csak hogy megváltozott, de nagyon megváltozott. Ezért ő reálisnak tartja, hogy rövidesen a szövetségi bíróságok gyakorlata mutatni fog eltéréseket („split in the circuits”). Ez esetben, érvel Alito, a Legfelsőbb Bíróságnak napirendre kell majd tűznie a hasonló ügyeket.

A jogesettel kapcsolatos SCOTUSblog bejegyzés elérhető itt. (Az összefoglaló a szöveg közepe után jön!)

(Köszönet Tibornak a forrásért!!!)