2019. szeptember 27-én a Kutatók Éjszakája programsorozat keretében a szerzői jog történeti fejlődésének ívét követhetjük nyomon a Reneszánsz korától a mesterséges intelligencia időszakáig.
A szerzői jogról és annak történeti fejlődéséről elég sokat olvastam már, de mindannyiszor beismerem magamnak: ha valaki nem jogtörténész, nem ismerheti e terület legmélyebb bugyrait. Épp ezért olyan nagy öröm számomra, ha egy-egy delikát forráshoz juthatok. Ilyen Gevin Keeney írása a velencei privilegio rendszer első
Először is Dénestől kell elnézést kérnem a kései blogolásért, habár ő biztosan megbocsát, hiszen maga is részt vett a CICL-en, amire az elmúlt napokban sokat készültem. Viszont elmaradni nem fog Dénes fokozatszerzési eljárásának az összefoglalója, hiszen mindig öröm, ha szerzői jogból valaki doktori disszertációt ír.
A második bejegyzés óta eltelt egy kis idő, amely alatt a kéziratot sikerült közel 90%-os készültségi fokra tornázni, így végre elérkezett az idő, hogy folytassam, amit elkezdtem és egy kis szemelvénnyel szolgáljak arról, hogyan változott az építészeti alkotások szerzői jogi megítélése a XIX. századtól napjainkig.
Talán sokkoló egy 21. századi szerzői jogi kérdéseket tárgyaló blogon arról olvasni, milyen örömöt jelentett, mikor sikerült megvásárolnom Ballagi Aladár 1878-as kötetét a magyar nyomdászat első négy évszázados történetéről. De higgye el az olvasó: van ennek értelme. Van ám! Mindig is azt mondtam/mondom mindenhol, hogy
Ha legutóbb egy magyar jogtörténeti jelentőségű forrást osztottam meg a blog olvasóival, nem maradhat el az a külföldi irodalom sem, amelyet szakértők a modern német szerzői jog megalapozó irodalmának tekintenek: Josef Kohler „Autorrecht” című kötete. A német szellemi tulajdonvédelmi jog megújítójának, szisztematikus rendszerezőjének, mondhatni szellemi