A mai nap különleges a szerzői jog iránt érdeklődők számára, hatályba lépett ugyanis a szerzői jogról szóló törvénynek az elmúlt években talán legjelentősebb módosítása. Nézzük, hogy milyen változásokra kerül sor!

Amíg aludtunk, hatályba lépett az Igazságügyi Minisztérium által – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával szoros koprodukcióban – előkészített,  a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény és a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2021. évi XXXVII. törvény. Az elmúlt évek talán legnagyobb horderejű módosítása alapvetően az Európai Unió CDSM és SatCab II irányelveinek átültetését szolgálja, ugyanakkor több olyan módosítást átvezet, amely a hazai gyakorlati tapasztalatokon alapul. A CDSM irányelvet Magyarország másodikként, míg a SatCab II irányelvet elsőként ültette át az Európai Unió tagállamai közül. Az Szjt. friss szövege elérhető itt, a kapcsolódó indokolás pedig itt.

Az irányelvek átültetését több workshop ülés (2019 november-december) és nyilvános társadalmi konzultáció előzte meg, ezek során az IM és az SZTNH több mint 150 érdekképviseleti és szakmai szervezetet keresett meg, amely során nem ritkán ötvennél is több, részletesen kidolgozott vélemény érkezett be a jogalkotási folyamat segítése céljából.

SatCab II irányelv

A SatCab II irányelv célja, hogy javítsa a televíziós és rádiós műsorok határokon átnyúló elérhetőségét az Európai Unió egységes piacán, azáltal, hogy megkönnyíti a szerzői jogi és a szerzői joggal szomszédos jogi engedélyek megszerzését a műsorszolgáltatók bizonyos online szolgáltatásai  (kiegészítő online szolgáltatások) tekintetében. Ezen kívül a SatCab II irányelv a hazai piacon kiemelkedő jelentőségű, ún. közvetlen betáplálással (direct injection, amikor a televíziószervezet egy műsorterjesztő szervezeten keresztül juttatja el a jeleit a felhasználókhoz) közvetített műsorok tekintetében tisztázza a felhasználás kapcsán felmerülő szerzői jogi kérdéseket (ld. még az EUB Airfield döntését).

A SatCab irányelv átültetése érdekében az Szjt.-ben a sugárzás altípusaként rögzítésre kerül a közvetlen betáplálás fogalma és kiegészítésre kerülnek a továbbközvetítés feltételei. Bevezetésre kerül továbbá a kiegészítő online szolgáltatás fogalma és a származási ország elve, amelynek következtében a kiegészítő online szolgáltatásokban megjelenő egyes szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó felhasználási engedélyeket csak abban a tagállamban szükséges megszerezni, amelyben a rádió- vagy televízió-szervezet székhelye található.

CDSM irányelv

Míg a SatCab II irányelv rendelkezései talán kevésbé váltottak ki szélesebb társadalmi érdeklődést, addig a CDSM irányelv már a kidolgozása során fókuszba került (az Európai Bizottság egy alkalommal egy mémet is közölt annak érdekében, hogy megerősítse, a jogalkotásnak nem az internetes felhasználások ellehetetlenítése a célja).

A CDSM irányelv a második olyan irányelv az EU jogalkotásában – az InfoSoc irányelv mellett -, amely nem vertikális (egy-egy kérdéskörre kiterjedő), hanem horizontális jogharmonizációt valósít meg. Emellett kiemelést érdemel, hogy számos esettel bővíti a rendelkezésre álló szabad felhasználásokat, talán nem is volt olyan irányelv, amely a felhasználói érdekeket ilyen hangsúllyal figyelembe vette volna. Ezt szem előtt tartva kerülnek harmonizációra a határon átnyúló oktatással, a kereskedelmi forgalomban nem kapható művekkel (out of commerce works, OOC művek), illetve a szöveg- és adatbányászattal (text and data mining) kapcsolatos felhasználások szerzői jogi kérdései.

Jogtörténeti érdekesség, hogy 2020-ban Magyarország volt az első tagállam, amely a határon átnyúló oktatással kapcsolatos 5. cikket átültette 2020 tavaszán. A hazai szerzői jogi rendszer már korábban is tartalmazta a jelenléti digitális oktatás szabad felhasználási feltételrendszerét, ugyanakkor a távolléti digitális oktatás feltételeit még nem. Ez nem a jogalkotó hanyagságának tudható be, hanem annak, hogy a tervek szerint a CDSM irányelv többi rendelkezésével kerültek volna rendezésre a felmerülő kérdések (a járványhelyzet előtt nem tűnt sem széleskörűnek, sem sürgetőnek ez a probléma). A koronavírus járvány ugyanakkor új helyzetet teremtett, a közoktatás digitális munkarendre való átállása igen aktuálissá tette a kapcsolódó felhasználások rendezését. Ennek alapján született meg a 125/2020 (IV. 16.) Korm. rendelet, amelynek rendelkezései az akkori veszélyhelyzet végével törvényi szinten is átemelésre kerültek.

Ugyanakkor két rendelkezés külön kiemelést érdemel, amelyek mind kidolgozását, mind átültetését kiemelt figyelem övezte: a sajtókiadványok új szomszédos jogával kapcsolatos 15. cikk és a tartalommegosztó szolgáltatók jogi helyzetét rendező 17. cikk.

Az új sajtókiadói szomszédos jog vegyes fogadtatásban részesült az uniós jogalkotási folyamatban, a jogintézmény vonatkozásában – a korábbi német és spanyol példák alapján – számos szakmai vélemény kritikus hangnemet fogalmazott meg, ugyanakkor a kitűzött cél talán vitán felül támogatható: a sajtókiadásból származó bevételek gyökeresen átalakultak, a klasszikus bevételek csökkenését az online felhasználások bevételei nem tudták megfelelően kompenzálni, így a médiapluralizmus megőrzése érdekében beavatkozás szükséges.

Jogalkotási szempontból különösen érdekes, hogy a CDSM irányelv rendelkezései miatt a 2019. június 6. napja után nyilvánosságra hozott sajtókiadványok tekintetében a szomszédos jog már létrejön, ugyanakkor a kizárólagos jogok csak a nemzeti átültető törvény hatálybalépéséről kezdve gyakorolhatóak. Ellenkező esetben – ha csak a hatálybalépés utáni sajtókiadványok tekintetében lenne a jog gyakorolható – a tagállami átültetés nem lenne konform az uniós joggal.

Nagy kérdés volt a hazai átültetés során, hogy szükség van-e valamilyen reprezentatív közös jogkezelés előírására a jogok tekintetében. Ezzel kapcsolatban a jogalkotási folyamat során ellentétes inputok érkeztek, amire tekintettel egyelőre legfeljebb a jogosultak önszerveződésén alapulva lehetséges közös jogkezelő létrehozása. Ugyanakkor érdekes elméleti problémát okozott a CDSM irányelv 12. cikke, amely leszűkíti a tagállami jogalkotó mozgásterét a reprezentatív közös jogkezelés előírása tekintetében, amelynek körében vizsgálni kell pl. az adott jog egyedi úton való gyakorlásának gyakorlati tapasztalatait is. Ennek alapján kérdéses, hogy egy új szomszédos jog tekintetében egyáltalán írhat-e elő a jogalkotó az első perctől bármilyen szintű közös jogkezelést, hiszen az egyedi engedélyezés gyakorlati tapasztalatai ekkor még értelemszerűen nem állnak rendelkezésre.

A talán legnagyobb port vert rendelkezés a tartalommegosztó szolgáltatókat érintette. Az ún value gap probléma (az a jelenség, amikor a szerzői jogi tartalmak megosztását megvalósító szolgáltató nem részesíti megfelelő díjazásban a tartalom jogosultját) kezelésére hivatott jogintézmény tekintetében nehéz volt elégedett érdekeltet találni: a jogosultak szerint nem elég szigorú, a felhasználók szerint pedig túl szigorú. Bárhogy is, a tartalommegosztók jogi helyzete jelentősen átalakult, a safe harbour szabályozáson alapuló közvetett felelősségi rendszer helyett az érintett szolgáltatók egy közvetlen felelősségen alapuló szabályozással találják szemben magukat (olyan értelemben, hogy a nyilvánossághoz közvetítés jogának értelezése az ő felhasználásaikkal is kibővül), ehhez pedig egy szigorú mentesülési rezsim társul.

Az érdekeltek – és a jogalkotó – helyzetét nehezíti, hogy míg az anyagi jogi rendelkezések megtalálhatóak a CDSM irányelvben, addig az eljárási rendelkezések nem, vagy csak nagyon általánosan kerültek szabályozásra. Bár az Európai Bizottság 2020 év végére ígért egy iránymutatást a 17. cikket illetően – erre tekintettel lett elhalasztva a hazai átültetés 2020 őszéről 2021 tavaszára -, ez az iránymutatás a mai napig sem áll rendelkezésre.

Nem tudok szó nélkül elmenni a kapcsolódó szabad felhasználások mellett: a CDSM irányelv 17. cikk (7) bekezdése több szabad felhasználási esetet kötelezővé tesz, ezek között vannak a hazai jogban is jól ismert, a hosszú évtizedek óta ismert szabad felhasználások (pl. az idézés), és vannak olyanok, amelyeket a hazai jog vagy nem, vagy csak áttételesen ismert el a korábbiakban. Ezek közül is a szívemhez közel áll a paródiakivétel, ami nevesített szabad felhasználásként nem volt ismert a hazai jogban. A kivétel kodifikációja során kiemelt cél volt, hogy a kivétel a rendelkezésre álló uniós keretek (értve itt az InfoSoc irányelv felhatalmazó rendelkezését is) között tág mozgásteret adjon a véleménynyilvánításnak, így nem csak a 17. cikk felhasználásokra szűkítve került megfogalmazásra, és nem csak a paródia készítését, hanem annak felhasználását is kiemelte a szerző kizárólagos jogai alól. Az uniós (ld. az EUB Deckmyn döntését) és angolszász esetjog elemzését követően a feltételrendszer magas absztrakciós szinten került kialakításra, illetve a weapon/target  parody (cél- és eszközparódia) közötti megkülönböztetés sem bír a hazai kivétel szempontjából relevanciával. Érdekesség, hogy részben a paródiakivétel „farvizén”, részben pedig a jogtudományi visszajelzések alapján került eredeti, a Berni Uniós Egyezménynek megfelelő – és talán mondhatjuk: helyes – állapotába visszaállításra az Szjt. 13. §-ában található integritásvédelmi rendelkezés is.

Egyéb módosítások

Az irányelvekhez kapcsolódó módosítások mellett a jogalkotó igyekezett reflektálni a gyakorlati tapasztalatokra illetve jogtudományi visszajelzésekre és kigyomlálni/frissíteni az Szjt. azon rendelkezéseit is, amelyek fölött eljárt már az idő kereke, vagy egyéb okból kiigazítást igényeltek. Ennek körében kerültek módosításra – a fent említett, 13. §-on túl – a magáncélú többszörözés szabályai (a jogszerű forrás követelményének feltüntetésével, ld. az EUB ACI Adam döntését) és felhasználási szerződés írásbeliségére vonatkozó követelmények, de emellett ráncfelvarrás kaptak pl. az árva művekre vonatkozó rendelkezések is.

Záró gondolatok (egy indokolatlanul hosszúra nyúlt blogbejegyzés végén)

Minden szerzői jogi módosítás célja végső soron az, hogy a szerzők és felhasználók – és az utóbbi időben ide csoportosuló egyre több érdekelt – érdekei között a felhasználási szokások változásából fakadóan eltolódott egyensúlyt a jogalkotó újra kalibrálja, ezzel a lehető legmegfelelőbb táptalajt biztosítsa a kreativitás ösztönzésére. A CDSM és SatCab II irányelvek átültetése során az egyensúly eltolódását, a beavatkozás szükségességét a jogalkotó – több száz oldalas szakmai vélemények, hosszú és tartalmas megbeszélések, példátlan részvétellel zajló társadalmi egyeztetések formájában – határozottan érezhette a vállán. Bár tökéletes, végleges szabályozás a szellemi tulajdonjogban nehezen képzelhető el, bízunk abban, hogy a – szerencsére! – soha véget nem érő szakmai párbeszéd jelen mérföldkövéhez érve olyan módosító jogszabály került elfogadásra (két másik, iparjogvédelmi tárgyú törvénnyel egy napon!), amely – ha csak ideig-óráig is, a jogharmonizáció által megszabott keretek között – sikerrel érzett rá arra az egyensúlyi állapotra, amelyet folyamatosan keresünk.

Végezetül külön köszönet illeti az SZTNH-nak az átültetésben részt vett kollégáit, és természetesen a konzultációkban töretlenül és folyamatosan részt vevő szakmai- és érdekképviseleti szervezeteket, akik nélkül az átültetés ilyen színvonalon nem jöhetett volna létre.

A bejegyzés borítóképe az arsboni.hu-re származik.