Novemberbe lépve kijelenthető, hogy az év – tudományos értelemben véve – a végéhez közeledik. Bár a szeptemberi EPIP magasra tette a lécet, én mégis azt mondom, hogy számomra az idei év legnagyobb jelentőségű konferenciáját ezekben a napokban tudtam le. Cipruson jártam.

Elöljáróban annyit, hogy Tatiana-Eleni Synodinou egyike a legjobb európai szerzői jogi kutatóknak, és már évek óta – pontosabban minden második évben – kiemelkedő konferenciákat szervez Nicosiában. 2019 után, a COVID okán, először élőben ismét, engem is az a megtiszteltetés ért, hogy előadóként (és panel chairként) szerepelhettem ezen a programon. Az idei rendezvény témája a blogposzt címében is olvasható módon a szerzői jogi flexibilitások újragondolása volt. (Épp ezért a konferencia részben reCreating Europe rendezvény volt, Caterina Sganga társszervezésében.) Más szóval két napon keresztül a lehető legtöbb irányból körbejártuk, hogy mi a múltja, jelene és jövője a korlátozásoknak és kivételeknek, eljárási garanciáknak, közkincsnek és hasonló dogmatikai kérdéseknek, illetve számos esetben beszélgettünk empirikus vonatkozásokról is. Képtelenség lenne, hogy mindent részletesen visszaadjak (két napos, bruttó 17 órás konferenciáról beszélünk…), ezért csak néhány felvillantás abból, amit feljegyeztem.

A hivatalos megnyitók után Marie-Christine Janssens nyitotta a sort, és a szerzői jog belső korlátairól beszélt, kiemelve, hogy komolyabb figyelmet lehetne szentelni a védelem tárgya vonalon annak az eredeti Berni Uniós Egyezményben – és amúgy az Szjt-ben is rögzített – tételnek, miszerint a szerzői jog csak a tudományos, művészeti és irodalmi alkotásokat védi. Így talán elkerülhetők lennének az olyan meddő viták, mint hogy egy sajt íze védett-e. Eleonora Rosati olyan példákra fókuszált, ahol a szerzői jogi védelem túlterjeszkedése ellen döntöttek a bíróságok Európa-szerte. Thomas Dreier szép ívű előadásában azt mutatta be, miként változott a német jog a Pelham ügy és a CDSM-irányelv elfogadása nyomán, és hogy összességében mégis milyen kevés mozgástér maradt, különösen a kapcsolódó jogok terén a szabad felhasználásokra. Bernd Justin Jütte a szerzői jog uniós/alkotmányos kihívásaira fókuszált, és kiemelte, hogy az életkörülmények változása a korlátozások és kivételek újragondolását is szükségessé teszi, mert az uniós alapokmányokból levezethető a végfelhasználói érdekek védelmének a kényszere is. Tanya Aplin és Lionel Bently a „Global Mandatory Fair Use” című közös könyvük tartalmába engedett betekintést, bemutatva, hogy a BUE idézésre vonatkozó 10. cikkét igenis lényegesen szélesebben lehetne a nemzeti jogok részévé tenni – ahogy a könyvük címe is jelzi, globális kötelező fair use tesztként is működhetne. Végül az első panelben utolsóként Martin Senftleben felvázolta, hogy miért látja úgy, hogy a korlátozások és kivételek jelenlegi rendszere a végfelhasználók ellen hat, méghozzá hatványozottan (szűk értelmezés, három lépcsős teszt, hatásos műszaki intézkedések és szerződéses rendelkezések – mind korlátozzák a korlátokat).

Ebédszünet után az a panel következett, amiben magam is szerepeltem. Előbb Orit Fischman Afori a platformok szabályozása tárgyában a „hiányzó láncszemre”, az eljárásjogi garanciákra fókuszált, és amellett érvelt, hogy a platformok olyan hibrid szervek, amelyekre nézve a jelenleginél szigorúbb „közigazgatási szerzői jogi” szabályokat kellene elfogadni. Sebastian Schwemer a reCreating Europe projektben végzett, a platformok tartalommoderálási gyakorlatát bemutató kutatásit ismertette. Jómagam pedig a végfelhasználói szerződések szerzői jogi flexibilitásokról szóló, Harkai Istvánnal közösen végzett és lezárt kutatásunk részleteiről számoltam be. Rögtön utánunk online jelentkezett be Marco Giorello, aki a korlátozások és kivételek normatív történelmét foglalta össze 15 percben, majd Maciej Szpunar, aki pedig a legfontosabb EUB-s ítéletekre tért ki ezen a téren (hangsúlyozva, hogy természetesen a bíróság keze is kötött – maga is a jogalkotás szükségességét emelte ki ezen a téren). Végül egy további stakeholder, a zeneszerzők közös európai érdekképviseleti szervétől érkező Marc du Moulin ismertette ennek az érdekoldalnak a CDSM-irányelv 18-23. szakaszaival kapcsolatos véleményét és tapasztalatait.

Végül az első nap utolsó paneljében négy további előadás következett. Léo Pascault a végfelhasználói „szabad tartalmak áruba bocsátásáról”, Cristiana Sappa a kulturális örökségvédelem és a CDSM-irányelv 14. cikkének az átfedéseiről, Philippe Jougleux az interoperabilitás történetéről és a metaverzumig érő jelentőségéről, végül Sean M. Fiil-Flynn egy izgalmas, a világos korlátozásait és kivételeit magába foglaló globális adatbázis megszületéséhez vezető, több éves kutatásuk eredményeiről számolt be.

A második napra öt panel jutott, közel húsz előadással. Ne is raboljuk az időt, tömören nézzük át, kitől mit hallottunk. Az első szekció a digitális szerzői jogi kihívásokról szólt. Ioannis Revolidis elemi erejű prezentációjában (és orgánumával) azt járta körbe, hogy szerencsés-e, ha az NFT-ket és általában a web3 világát a meglévő szerzői jogi keretrendszerbe illesztjük bele, vagy épp új normakörnyezetet kell-e erre nézve kialakítani. (Ioannis az utóbbi mellett érvelt.) Matteo Frigeri pedig az e-haszonkölcsönzés jogi és empirikus vizsgálatát célzó kutatási terveit ismertette.

A második panel moderálását rám bízták a szervezők, amely felkérésnek nagy örömmel tettem eleget, mivel olyan érdekes platformszabályozási kérdések hangoztak benne el, mint elsőként Thomas Margoni előadásában a mesterséges intelligencia alapú tartalommoderálás beépített egyoldalúságai (melyet az tűnik megalapozni, hogy a gépi tanulás alapjául szolgáló adatok egy része jogvédett, így ezekre ritkábban lehet hagyatkozni az alkalmazások keretében); vagy a zenei UGC és „prosumerek” (producerek és consumerek ötvözete) szerzői jogi megítélésével kapcsolatos empirikus vizsgálatok (Giorgos Vrakas tolmácsolásában); illetve Aline Iramina gondolatai a transzparencia jelentőségéről a platformszabályozásban.

Az ebéd előtti harmadik panel az uniós, korlátozásokra és kivételekre vonatkozó szerzői jogi acquis akut kérdéseiről hallhattunk. Marie-Daphne Papadopoulou a CDSM-irányelvben foglalt új rendelkezések nemzeti átültetési tapasztalatairól beszélt (így Magyarországról is); Ana Lazarova a sajtókiadók új kapcsolódó jogi jogosultságainak a fennálló korlátozásokhoz és kivételekhez fűződő viszonyát járta körbe; Philipp Homar mélyreható elemzését adta az EUB Austro-Mechana ügyben, a felhő-alapú magáncélú többszörözésről szóló ítéletének; valamint Anthony Rosborough a right to repair InfoSoc-irányelvvel kapcsolatos csekély, de létező kapcsolatát elemezte.

Nehéz volt, de visszaültünk a padba egy nagyon laktató ciprusi ebéd után (csak mondom, aki még nem próbálta a görög/ciprusi vendéglátást, pótolja azonnal!), és nagyon izgalmas „apróságokkal” folytattuk a rendezvényt. Abigail Rekas a hátrányos helyzetű emberek jogvédett tartalmakhoz való hozzáférését biztosító normakörnyezetről értekezett (messze túllépve a Marrákesi Egyezményen); Martin Taimr a pastiche/stílusutánzat, Matija Damjan pedig a mémek szerzői jogi besorolását vizsgálta. Branka Marusic a „fenntartható digitális oktatás” problémakörére irányította rá a figyelmet. Szünet nélkül folytattuk az ötödik, záró panellel, ahol előbb Rudolf Leska a sampling és remix potenciális, Pelham döntés után fennmaradó kihívásairól; Bartolomeo Meletti az ugyancsak a reCreating Europe projekt keretében lezajlott best practices kutatásokról beszélt; Georgia Jenkins az online környezetben megosztható kreatív tartalmakhoz való hozzáférés problematikáját vizsgálta; Alina Trapova a mesterséges intelligencia-alapú videójátékok kreativitásra gyakorolt hatását elemző kutatásáról számolt be; végül Rachael Drury a zene, mint adat esetleges szöveg- és adatbányászati célú felhasználásának lehetőségeiről gondolkodott az egybegyűltekkel.

Nos, ígértem, hogy tömör leszek, mégis ennyit sikerült leírnom erről a nagyon tartalmas és izgalmas eseményről. Remélem, hogy idővel sikerül még visszajutnom Ciprusra, mert a sziget is érdekes (kulturális szempontból nagyon sok érdekességet rejteget még), ahogy szakmailag is.