Közeledve az év végéhez, sűrűsödnek az események a reCreating Europe projektünk háza táján. Az első projektzáró rendezvényünket Glasgow-ban tartottunk, 2022. október 17-18. napokon, ahol rákapcsolódtunk a házigazda CREATe másik projektjének, a 21 for 21-nek a záróeseményére is. Röviden nézzük át, mit láttunk, mit hallottunk.

Mondani se kell, nem az olvasóban van a hiba, ha nem érti, hogy lehet egy valami csupán az „első” záróesemény. Szimplán úgy, hogy a konzorciumi eredményeket több helyszínen is prezentáljuk, a minél nagyobb közönség elérése érdekében. A mostani glasgow-i program ráadásul csak korlátozott reklám volt a reCreating Europe számára, ugyanis a fő csapás a 21 for 2021 projekt eredményeinek az ismertetése volt, és mi „csak” az egyes panelek kommentátoraiként/korreferenseiként szólaltunk fel.

A rendezvény öt ilyen tematikus panel köré szerveződött, és mindegyik panel egy hipotézis köré szervezve várta el a bevont kutatóktól, hogy a CREATe által életre hívott Copyright Evidence Wiki segítségével ellenőrizze, hogy az adott állítást igazolja-e az empíria. Az első ilyen állítás szerint a szerzői jog biztosítja, hogy az alkotók (szerzők és előadók) fair díjazásban és elismerésben részesülnek. A panel előadói ezt a hipotézist csak részben igazolták vissza. Ruth Towse az előadóművészek esetén látta úgy, hogy a szerzői jog biztosít nekik bizonyos „részvételt a játékban” („stake in the game”), ám a fair díjazás olyan körülményeken múlik és annak kifizetése olyan intézményesített keretek között zajlik, amelyek általában véve is csökkentik az optimális megbecsülést. Ula Furgal az újságírók esetében arra jutott, hogy az empirikus vizsgálatok száma nagyon alacsony, nem áll rendelkezésre meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy őket is megfelelően oltalmazza a szerzői jog. Luke McDonagh a személyhez fűződő jogokra fókuszált, s ezen keresztül az „elismerést” és a „díjazást” is összekötötte a szellemírók szerepkörén keresztül. Végül Joshua Yuvaraj a visszavonás jogának nemzetközi és EU-s jogszabályi kereteire (CDSM-irányelv 22. cikk) és szerződéses gyakorlatára fókuszált, megállapítva, hogy e téren ugyancsak hiányosak még az empirikus ismereteink.

A második panel tézismondata szerint az erősebb és hosszabb szerzői jogvédelem növeli a kreatív és tudományos alkotások számát. Itt elsőként Paul Heald tartott előadást, hangsúlyozva, hogy az empirikus elemzések alapvetően négy nagy csoportba sorolhatók az elért eredményeket tekintve: igazolást nyert, hogy a hosszabb védelmi idő nehezebb hozzáférést teremt számos tartalom esetén, növeli a tartalmak árát, megdrágítja a másodlagos művek létrehozásának a lehetőségét és megnöveli az árva művé válás esélyeit. Martin Kretschmer a művek használatának mellőzésével („non-use”) kapcsolatos kihívásokról beszélt, kiemelve, hogy ez többek között a zenei repertoárok felvásárlásának gyakorlatához vezetett, megszülte a kereskedelmi forgalomban nem kapható műveket takaró „20. századi fekete lyukat”, és a gondos keresés és engedélyezés folyamatát végtelenül megdrágította. Végül Konstantin Hondros a nyílt szerződések gyakorlatára fókuszáló kutatás eredményeit prezentálta, felhívva a figyelmet ennek a lehetőségnek a népszerűségére, de mégis korlátozott jelentőségére a mainstream iparban.

A harmadik panel hipotézise szerint a szerzői jogi jogérvényesítés hatékonyan reagálja le a jogsértéseket. Ez a témakör nagyon közel áll a szívemhez, mert a régi szép PhD-s időket juttatta eszembe. Matthew Sag például egy lezárás előtt álló empirikus kutatásról számolt be, amely az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos amerikai gyakorlatot vizsgálta; Joost Poort a kalózkodás/piracy legális tartalomfogyasztásra gyakorolt negatív (de nem kritika nélküli) hatásait elemezte; Kris Erickson az értesítési- és eltávolítási eljárásokkal kapcsolatos 20+ éves empirikus kutatási eredményeket összegző meta-kutatást prezentált; végül Christian Peukert és Margaritha Windisch a jelenleg domináns digitális üzleti modellekről számolt be. Intenzív diskurzus következett a prezentációk után, amit világosan indokolt a jelenlévők komoly érdeklődése (és sokak elmélyült ismerete) ezekben a kérdésekben.

A negyedik panel arra fókuszált, hogy vajon a szerzői jog egységesen alkalmazható-e valamennyi kreatív iparágban. Kicsit talán laza prepozíció volt ez egy eléggé vegyes panel számára, amelyben Giorgio Fazio a kereskedelmi jogról, Magali Eben a versenyjogról, Kenny Barr a zeneiparról és Raffaele Dana az ún. negatív IP terekről beszélt. Ebben az esetben elég nehéz lenne azt állítanom, hogy közös nevezőre jutottunk az eredeti feltevés helytállóságáról (vagy annak ellentettjéről).

Fotó: Harkai István

A rendezvényt – egy szükséges reCreating Europe közgyűlést követően – október 18-án az ötödik panellel folytattuk, ahol engem ért a megtiszteltetés, hogy reCreating korreferensként szerepeljek, és amelynek tézismondata szerint a szerzői jog figyelembe veszi a végfelhasználói igényeket. A panelben Thomas Margoni a szöveg- és adatbányászat (TDM) limitált normatív kereteiről és ennek a TDM-et használókra gyakorolt negatív hatásairól értekezett. Carys Craig a szerzői jog és gender témakört járta körbe, bemutatva, hogy az empirikus kutatások egy része funkcionálisan fókuszált a nőkre, mint célcsoportra (például az online jogsértések terén ők messze nem annyira aktívak, mint a férfiak), egy másik része viszont világosan igazolja, hogy a jelenlegi kreatív ipar számos elemében hátrányosan érinti a nőket (például a díjazás tekintetében, vagy épp az Egyesült Államokban a regisztrációk számát – következésképp a jogosulti pozíciót – tekintve). Bartolomeo Meletti a korlátozásokról és kivételekről szóló empirikus kutatásokat és az azokból leszűrhető főbb megállapításokat próbálta csoportosítani, többek között kiemelve, hogy a globálisan elérhető anyagok egy része az amerikai fair use teszt transzformatív jellegét vizsgálja, mások bizonyos végfelhasználói csoportok lehetőségeinek a korlátozottságát igazolták. Végül Amy Thomas a végfelhasználói szerződések (terms and conditions) bizonytalanságaira, nyelvi problémáira és aszimmetrikus jellegére hívta fel a figyelmet. Én pedig az észrevételeimben összekötöttem az elhangzottakat a reCreating Europe kutatási eredményeivel és bedobtam néhány vitakérdést a „közösbe”.

Nem csak kellemes, de szellemileg nagyon stimuláló konferencia volt, amelyet örömmel zártam egy fotóedzéssel két kiváló kolléga társaságában a Kelvin folyó melletti parkban.